1500 [TaeKook/VKook]

•7•

Visszafordultam a kilátáshoz majd gondolkodni kezdtem. Mi lenne ha magammal vinném?

- Kook... - néztem rá a mellettem álló fiúra, aki engem nézett. Mikor rànéztem, ès észrevettem hogy engem nèz, picit megtorpant, majd egy kis hezitálás után szóra nyitotta ajkait.

- I-igen...? - nézett engem kicsit zavartan és megilletődötten.

- Mi lenne ha magammal vinnélek? - tettem fel az egyszerűnek tűnő kérdést, mire Kook válasza csak egy értetlen arckifejezés volt. - Hm?

- Hát...nem tudom...mivan ha ezzel a kis lépéssel megváltoztatjuk a jövőt?...Vagyis a múltat...de neked a jövő...èrted.

- Értem de nem tudunk elrontani semmit!

- Ugyan miért? - picit oldalra döntötte a fejét.

- Azért, mert azért fognak azok a dolgok történni amit én csinálok. Az történik aminek történnie kell, teeháát lehet hogy azzal rontunk el mindent, ha nem megyünk a múltba.

- Ez komplikált. Nagyon komplikált. - mondta komolyan arccal. - Tetszik! - vigyorodott el.

- Nagyszerű! - csaptam össze tenyereim, majd elővettem a nyakláncot, ami elég nagy volt ahoz, hogy Kook nyakába is bele tudjam rakni.

- Huuu tiszta Harry Potter! - szólalt meg miután mindkettőnk nyakàn rajta volt a nyaklánc.

- Hogy micsoda? - kérdeztem értetlenül.

- Hát egy film! Ilyen varázslós! - mondta sprikle sprikle kézmozdulatokkal.

- Hmmm...nem ismerem...

- Gondoltam...majd egyszer megnézzük! - nézett rám csillogó szemekkel, mire én csak bólintottam.

- Na, lehet picit fàjni fog.

- Fájni?

- Fájni.

- Miért?

- Tudom is én miért fáj.

- Te használod!

- Az lehet de nek tudom miért működik meg ezek!

- Mennyire fáj...?

- Nagyon. - mondtam, majd megpöcköltem a kart.

- NaGyOn?! - hallottam még utoljàra Kook kétségbe esett hangját, majd minden fekete lett.

A körülbelül fél percig tartó sötétség után megérkeztünk a padlásra. Az első dolog amit észrevettem Kookie kétségbe esett sikolya közvetlenül a fülembe. Gyorsan kivettem az összeszorított szemű, sikoltó fiú nyakàból az ékszert, majd eldugtam a pólóm alá. Vàrtam hogy JungKook mikor hagyja abba a fülsüketítő kiabálást, de csak nem akart elhallgatni.  Betapasztottam kezemmel a száját, majd elkezdtem simogtani a fejét, közben mondtam neki nyugtató hangon, hogy "nem lesz semmi baaj" "minden rendben leesz" "majd veszünk finom teáát" "ne sikítsál már mert fejbe baszlak valamiveel" "nyugszik a beteeg" szóval egy kis idő utàn megnyugodott, majd megnyalta a tenyerem, mire én felsikítottam az ijedségtől és gyorsan elvettem onnan a kezem, majd megtöröltem a nadràgomban.

- Hol vagyunk? - állt fel Kook a földről.

- A padlásomon. - vàlaszoltam tömören.

- De kiráàly! Szóval ilyen egy kurva régi ház? - nézett körbe csillogó szemekkel. Nem volt olyan érdekes szóval lehet csak a portól csillogott a szeme.

- Igen, ilyen. Most gyere, adok ruhàt. - mondtam, majd megfogtam a csuklójàt és lehúztam a szobámba. Kinyitottam a szekrényt majd elővettem egy zöld ruhadarabot.

- A szüleidet nem zavarja, hogy nem vagy itthon? - kérdezte, miközben nézte a szobámat.

- Egyrèszt, ők sincsenek itthon mivel orvosok szóval járják az egész várost és környékét, ha meg itthon vannak akkor azt mondom, hogy Jiminnel vagyok.

- Jimin?

- A legjobb barátom.

- Uhuum. - mondta majd odaadtam neki a ruhát.

- Ezt szépen vedd fel. - utasítottam a szobàmat kémlelő nyuszit.

- Okkéé...itt vegyem fel vagy mennyek ki...?

- Ahogy érzed. Engem ugyan nem zavarsz. - vontam meg vàllam, majd visszafordultam a szekrényhez és kivettem egy lila göncöt. Mikor visszafordultam Kook felé, éppen nem volt rajta póló...és...woah...izmos test, kockás has...meg minden...ijjézusom de gyönyörű. A mai napig itt van előttem a feszes teste ha lehunyom a szemem. Csillogó szemekkel néztem a fiút, majd jött a szentlélek és levette a nadrágját. Köszönöm Istenem, hogy az 500-as években egybe ruhák voltak a férfiaknak is! Az az izmos vàdli és comb. Az a segg! Az kura jól kinéző Jeon JungKook akit mindennél jobban szerettem...akivel együtt akartam leèlni az életem...