1500 [TaeKook/VKook]

•15•

~fél évvel a 14. bejegyzés előtt~

Vártam TaeTae-t a padunkon. Szokott késni, gondolom közbe jött neki valami. A kezemben egy virágcsokrot és egy nagy vattacukrot fogtam. Egyre sötétebb lett, elkezdtem aggódni. Haza sétáltam könnyes szemekkel. Nemmm aggódtam olyan nagyon, volt már, hogy nem tudott eljönni. De nyilván féltem.

*

Eltelt egy hét... Nem jött. Egyszer sem. Minden nap reggeltől estig ültem a parkban és vártam. Már azt hitték hajléktalan vagyok, hogy állandóan ücsörgök a padon. Nem tudom mi történhetett...sose csinált még ilyet. Amikor veszekedtünk se volt ennyi kihagyásunk... De most minden rendben van. Minden. Boldogak vagyunk...vagy...nem, mert talált magának valakit. Dehát...jegyesek vagyunk. És...tudom, hogy szeret.

*

Feladom. Egy hónap és semmi. Kevesebbszer megyek a parkba, kb hetente egyszer. Ő se jön. Tehát ennyi volt. Talán történt vele valami... Vagy kitört a háború. Aish...nem tudom mi lehet vele.

Lassan ki se mozdultam a lakásból, amit NamJoon nyilván észre vett. Csak telefonáltunk és chateltünk, máshoz nem volt kedvem. Csoda, hogy vele egyáltalán beszéltem.

Egyik nap átjött. Hát, semmi kedvem nem volt a társasághoz. Úgy néztem ki, mint a mosott szar. Csak Tae-t akartam látni...

  - Szóval miért vagy ilyen búval baszott és miért nem mozdulsz ki? - kérdezte Nam. Naigen, neki nem mondtam el, hogy Tae a barátom. Azaz a jegyesem. Találkoztak, sokszor, de nem mondtam el neki, hogy igazából Ő az a Kim TaeHyung, és hogy a párom.

  - Ha elmondom, úgyse hiszed el. - sóhajtottam.

  - Ugyan mégis mi bajod lenne, amit nem hiszek el? - nézett rám értetlenül.

  - Mhm...Tae...

  - Mi van vele? Elköltözött? - pislogott.

  - Hát...nem tudom... - mondtam halkan.

  - Nem tudod? - nézett furán

  - Hát egy hónapja nem találkoztunk...

  - Miért? Össze vesztetek?

  - Nem...minden csodás volt köztünk...

  - Csodás? - kérdezte nagy szemekkel.

  - Igen. Minden csodás volt. - mosolyodtam el, majd sóhajtottam. - Igazából együtt vagyunk.

  - Gratulálok! Tényleg! De...mi van vele, hogy egy hónapja nem találkoztatok? Beszélni se beszéltek?

  - Ő...vele nem tudok telefonálni...

  - Miért?

  - Ha elmondom nem fogod elhinni...ja és eljegyeztem.

  - Elje-? Mi? Ti mióta vagytok együtt?

  - Négy hónapja. Csak...nem akartam mondani... - tördeltem az ujjaimat.

  - Mert? - kérdezte.

  - Azt hittem elítélsz vagy valami...

  - Jajj de buta vagy Kook! Nem ítéltelek volna el titeket. De...nem tudod egyáltalán, hogy mi lehet vele?

  - Hát...vannak tippeim...

  - Na?

  - Ha elmondom nem hiszed eel!

  - Mondd már el az isten áldjon meg mostmár komolyan JeongGuk! - emelte fel a hangját. Hát...max kiröhög.

  - Mhm...ismered Kim TaeHyung-ot. "Korea megmentőjét"?

  - Ki nem?

- Nos...ő az... - mondtam halkan.

  - Aha persze, oké tényleg nem hiszem el. Ez faszság. Az a Tae 1500 körül élt.

  - Tudom. Nos...igen. Ott él. - Nam csak nagyokat pislogott.

  - He? - kérdezte vékony hangon. Vettem egy mély levegőt, majd mindent elmondtam neki. Hogy hogy találkoztunk, a nyakláncot, az időutazást, mindent.

Nam csak nagy szemekkel hallgatott engem.

  - Ezért nem tudta mi az a dj pult? - pislogott, én bólintottam. - Te jézus atya fasza most te prankelsz?!

  - Dehogy prankkellek Nam! Először én is azt hittem, hogy Tae prankel engem, de láttam ahogy vissza megy! Meg én is voltam nála! Onnan van a kulacsom!

  - Tejoooooisten!! - sikított. - És most akkor egy hónapja nem jött át az időkapun?!

  - Így van...félek, hogy a háború miatt... - hajtottam le a fejem.

  - Én ezt nem tudom feldolgozni. - fogta meg a fejét.