1500 [TaeKook/VKook]

•12•

Minden olyan gyorsan történt. Nem is emlékszem mindenre. Egy élet kevés lenne leírni, hogy mennyi mindent csináltunk együtt. Vagyis azt nem, de a hozzáfűzni valókkal együtt az lenne. Sokat jártunk randizni. Vacsiztunk, néztünk mesét. Megmutatta az összes kedvencét.

A legeslegjobb az volt, amikor néztünk mesét, ha jól emlékszem Mulánt, és chipset ettünk. Ilyen hagymás volt és karika. Mint egy gyűrű.

  - Kookie, mi is össze tudunk házasodni? - néztem fel rá csillogó szemekkel, miközben feküdtem az ölében.
 
  - Sajnos nem. A meleg házasság itt nem legális. - nézett rám Kook.
 
  - Ooh... - szomorodtam el. Aztán ránéztem a chips-es zacskóra amiből a film közben ettünk. Felültem az ölében.

  - Mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva életem szerelme.
 
Kivettem egy chips szemet a zacskóból és meg fogtam Kookie kezét.

  - Taeee? - kuncogott édesen.

  - El szeretnélek jegyezni ezzel a finom kajával. - néztem rá nagy szemekkel, ő pedig édesen kuncogott.

  - Borzasztó édes vagy. - mosolygott rám angyalian.

  - Jeon JeongGuk. Sose éreztem senki iránt se ilyen erős érzelmet. Szerelmes vagyok beléd. Menthetetlenül. Szeretném ha ez a chips össze kötné az életünket Örökre. - mondtam komolyan hangon, mire Kook-nak könnybe lábadtak a szemei. - Leszel a "férjem"?

  - Igen szerelmem, leszek. - nevetett. De sírt. Boldog volt. Tudom, hogy az volt. Mindig mondta. Felhúztam a gyűrűs ujjára a chips darabot és mosolyogva nyomtam egy puszit az ajkaira. - De van valami másom neked. - mondta, majd óvatosan kiemelt az öléből és odatipegett a szekrényéhez. Elővett egy kis dobozkát és letérdelt elém.

Köpni nyelni nem tudtam... Gyönyörű mosollyal, gyönyörű szemmel nézte ahogy realizálom a szituációt és könnyek gyűlnek a szememben.

  - Úgyse fogunk tudni összeházasodni...szóval... - vett egy mély levegőt - Kim TaeHyung. Avagy életem szerelme. Avagy a mindenem. Ahogy te is mondtad, senki iránt sem éreztem még olyat, mint irántad. Te egy borzasztóan különleges ember vagy. És tudom, hogy méltó vagy arra, hogy a történelem könyvekben szerepelj. Köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy szerethetlek. Leszel a férjem? - azóta egyszer sírtam úgy mint akkor, de az más. Ekkor azért sírtam, mert kimondhatatlanul boldog voltam.

  - Igen! - bólogattam hevesen és a nyakába ugrottam.

Szóval ja. Jegyesek vagyunk, és azok is maradunk halálunk napjáig. Butaság eljegyezni a párod ennyi idősen. Hát mi pont leszartuk. Egy gyönyörű ezüst gyűrűt adott, ami mai napig az ujjamon viselek, büszkén.

Tudom, hogy soha nem fogod ezt elolvasni Kook, de szeretlek. Nagyon. Soha ne felejts el.

~page 12

- Én is szeretlek téged...és soha nem foglak elfeljeteni szerelmem...