1500 [TaeKook/VKook]

•𝓛𝓪𝓼𝓽•

Könny áztatta szemekkel raktam le magam mellé a naplót, és vettem kezembe a nyakláncot. Tehát ezért nem jött... viszont...most írta bele, hogy kezdődik... Megfogtam a nyakláncot és lesiettem vele a létrán. Befutottam vele a konyhába és kerestem ragasztót. Az összes fiókot átnéztem, mire végre találtam pillanatragasztót. Remegő kezekkel próbáltam megcsinálni, végül nagy nehezen sikerült. De kétlem, hogy működni fog. Viszont egy próbát megér...

A nyakamba vettem az ékszert, vettem egy mély levegőt meg megpöcköltem a kart. Vártam és néztem, de nem történt semmi. Elkezdtem dobolni idegesen a lábammal majd megint megpróbáltam, ebben az esetben sikerült. Fájt, határozottan jobban fájt, mint máskor.

És igen...ott voltam Tae padlásán. És igen, olyan mint most, csak jobb állapotban. Hirtelen elkapott a rosszul lét, a tudattól, hogy a mamám házában lakott Tae. Lesiettem a padlásról, és kimentem az útra. Nem volt ott senki, pár véres hulla hevert az úton. Nagyon féltem, hogy valaki szembe jön velem, és tökmindegy nekem jó vagy rossz oldal, ígyis-úgyis megöl, hiszen nem ismer.

  - JeongGuk?! - hallottam meg a meglepettségtől vékony hangot mögülem.

  - Ji-Jimin? - fordultam meg. Igen, ő volt az, Tae legjobb barátja. Elindultunk egymás felé.

  - Te mégis hogy kerültél ide?! - kérdezte idegesen a felfegyverkezett fiú.

  - Olvastam Tae naplóját... És most írta meg nemrég az utolsó részt, nem megjelent a naplóban.

  - De a nyaklánc nem működik. - nézett rám furán.

  - Megcsináltam. Pillanatragasztóval. - magyaráztam. - Tae-ért jöttem. Baszok a történelemre, nem hagyom, hogy meghaljon! Hazaviszem magamhoz. Jimin szóra nyitotta ajkait, de lódobogást hallottunk a közelből. Behúzott egy ilyen elrejtett erőd szerűségbe.

  - Szólok neki, hogy itt vagy. - mondta halkan, én csak bólintottam.

Jimin küldött felém egy bíztató mosolyt, majd kiment.

¸,ø¤º°'°º¤ø,¸¸,ø¤º°

Nem érzem azt, hogy annyi katonát meg fogok ölni, mint amennyit Kook elmondott. Borzasztóan félek és remegek. Elég jónak tartom magam, párat már megöltem, de akkor sem értem, hogy fogom azt csinálni.

  - Tae! - futott hozzám Jimin.

  - Van valami? - kérdeztem.

  - Nos...ami azt illeti igen...

  - Mondd.

  - Itt van Kook. - mondta komoly arccal.

  - Mi?! Kook?! Itt?! - kerekedtek ki a szemeim, mielőtt még bármit is mondhattam volna, Jimin lehadarta, hogy hogy került ide Kook. Te jézus atya fasza... Jimin ezzel tuti nem viccelne, hiszen tudja, hogy ez milyen érzékeny téma nekem, és nemhiszem hogy majd pont ilyenkor fog ezzel poénkodni.

Nem volt időm arra, hogy csodálkozzak vagy hogy sírjak.

  - Hol van? - kérdeztem ridegen.

  - A házatokkal szemben lévő bunkerben.

  - Egyedül?! Ott?! - akadtam ki.

  - Igen, nem hozhattam magammal! - mondta. Sóhajtottam, majd bólintottam.

  - Kívánj sok sikert. - azzal megöleltem Jimint. Bólintott majd visszaölelt.

Meg kell védenem. Az a bunker egyáltalán nem biztonságos, és nincs nála semmi, hogy megvédje magát. Elengedtem Jimint, rámosolyogtunk egymásra, majd kiléptem az utcára. Huh... Minden tiszta vér, hulla, ellenség.