You are my life

"Az utolsó nap"

Elena szemszöge
Eltelt egy hét! Klaus rengetegszer megjelent a kastélyban! Nem tudtunk kitalálni semmit...nincs megoldás...minden elveszett...sosem gondolkodtam azon hogyan fogok meghalni...de hamár meg kell halnom, olyas valaki helyett halljak meg akit szeretek!  Bármit feladnék azért, hogy megmentsem azt akit szeretek...még ha meg is kell hallnom!
Maestro nem tudja ezt elfogadni. Nem engedi, hogy bárki bántson...nagyon szeret engem és én is őt! Amióta vele vagyok, az életem teljesen megváltozott...sose szárnyaltam még ennyire! De nem hagyom, hogy baja essen miattam! A könyvtárban üldögéltem, és Maestro egyik kedvenc könyvét olvastam! A Rómeó és Júliát...ez egy gyönyörű történet! A szél hallkan susogott...a nap fénye besütött az ablakon! Az ajtó mögül cipő kopogásra lettem figyelmes. Egyre közelebb hallottam a hangot! Az ajtó kinyílt. Maestro lépettbe rajta, majd becsukta és idesétált hozzám és leült mellém! A kezeit tördelte, és fejét lehajtva ült! Összecsuktam a könyvet, majd kezemet a hideg arcára tettem és magam felé fordítottam!
-Maestro...mondd el mi nyomja a szíved!- súgtam neki hallkan
-Elena...é-én nem veszíthetlek el...annyira szeretlek...te jelented nekem az életet! Nem tudok nélküled élni! Kérlek had találjak ki valamit...biztosan van valami megoldás arra, hogy ne halj meg...kell lennie valami megoldásnak!- sorolta megállás nélkül és közbe potyogtak a könnyei
-Maestro...-ne sírj kérlek...nincs semmi baj! Nagyon szeretlek...soha életemben nem voltam még ennyire boldog mint most....nem tudnám elviselni ha valami bajod esne! Klaus biztosan megölne, ha tudná hogy keresztbe akarsz tenni a tervének és ezt nem hagyhatom! Ha meg kell hallnom azért hogy megmentselek...akkor megteszem!
-Kérlek ne mondj ilyeneket...nekem kellen megvédenem téged és nem fordítva!
-Maestro...hát ennyire nem ismersz? Szerinted tényleg hagynám, hogy meghalj miattam?
-De én...-kezdett bele
-Shhh...semmi baj Maestro...minden rendben lesz!
-Mondanom kell neked 3 dolgot!- kulcsolta össze a kezeit
-Az első: Hálát adok azért, hogy ismerlek!
A második: Soha nem találkoztam még ilyen, kedves, gondoskodó és gyönyörű lánnyal mint amilyen te vagy!
-És a harmadik....
-Ne...-szóltam közbe! Ne monnd el...még ne!
-Elena...-én...
-Shhh...még ne mondd el!
Üldögéltünk a könyvtárba és beszélgettünk! Én nem akarom elveszíteni Maestrot...nagyon szeretem! Ő az életem értelme...de bármit megtetszek, ha ezzel megvédem őt! Ez a helyes...soha nem tudnám megbocsájtani ha miattam esne valami baja! Órákig elüldögéltünk és beszélgettünk! Pár perc múlva ezt a meghitt és boldog pillanatot egy kopogás szakította félbe! Elijah lépett be az ajtón és nagyon rémült volt!
-Uram..itt van....!- mondta ijedten
-Ki Elijah?-állt fel Maestro
-Klaus, Uram!
-Elena maradj itt!- mondta Maestro komoly hangon, de meg volt rémülve
-Maestro nem lehet...Klaus miattam jött...ha keresztbe teszel neki akkor megöl! Kérlke Maestro!-könyörögtem
-Rendben! De maradj szorosan mögöttem! Lesétáltunk a bálterembe! Klaus ott állt hátratett kezekkel!
-Mit akarsz Klaus?- kérdezte Maestro komor hangon
-Elenaért jöttem!- mondta majd lassan kezdett idesétálni hozzánk! Maestro maga mögé húzott.
-Klaus kérlek! Őt ne bántsd! Vigyél engem helyette! Klaus közelebb lépett Maestrohoz!
-Ne akarj bajt Maestro!- mondta és kirántott Maesrto karjai közül!
-Örülök, hogy újra látlak szépségem!- mondta és megsimogatta az arcom de én elhúztam a fejem! Maestro közelebb jött és megfogta Klaus karját, aki az én karomat fogta!
-Kérlek engedd el!- könyörgött Maestro
-Maesrto semmi baj! Minden rendben lesz! Had búcsúzzak el tőle!- néztem rá Klausra, aki elengedett. Közelebb léptem Maestrohoz és a nyakába borúltam! Hallottam ahogy hallkan szipog! Egymás szemébe néztünk!
-Maestro mondd el a 3. dolgot!- mondtam és két kezemmel megfogtam az arcát
-Elena...én...-mondta és egy könnycsepp gördült le az arcán
-Mondd el Maestro!- mondtam és letöröltem az arcárol a könnyet
-Szeretlek!
-Én is téged Maestro...mindennél jobban! Ezt tudnod kell!- mondtam és egymásnak nyomtuk a homlokunkat! Belenéztünk egymás szemébe majd  megcsókoltuk egymást!
-Hunyd le a szemed!- mondtam és megfogtam a kezét. Lecsukta a szemeit...elkezdtem hátrálni! Lassan elengedtem a kezét...majd Klaus felkapott és már el is tüntünk a kastélyból!

Maestro szemszöge
-Hunyd le a szemed!- mondta Elena, mire úgy is tettem! Éreztem ahogy a könnyek elárasztják a szemem...Elena hátrálni kezdett, majd elengedte a kezem! Kinyitottam a szemem és nem voltam sehol...sírva összerogytam a hideg padlóra és zokogtam! Miért? Miért engedtem hogy elvigye? Meg kell mentenem...

Sziasztok! Először is bocsánat, hogy még csak most hoztam új részt, de egyszerűen nem volt időm írni, és ezt a részt is rengetegszer átírtam! De remélem tetszik, ha igen kommentben jelezd és szavazz❤️ hamarosan találkozunk puszii
Fanni❤️