Elena Turner egy gyönyörű modell aki Normal Valley-ben él! Egy napon egy különleges kastélyba téved, ami tele van szellemekkel és természetfeletti erőkkel. Ott találkozik majd Maestroval, aki nem is szellem de nem is ember! Rengeteg veszély és kala...
-Te vagy az életem! -Ilyen férfinak hogy lehet ellenálni?-simogattam végig a mellkasán, mire megcsókolt! -Ha elalszom biztosan egy ilyen kedves, szerény, és daliás férfival álmodom....de milyen arcot képzeljek neki?-mosolygott -Akár kinek is mutatkozik, téged nagyon szeret!- csókoltam meg, majd összebújtunk és egymást karolva aludtunk el!
Másnap reggel *Elena szemszöge* Maestro mellkasán ébredtem! A nap besütött az ablakon és megvilágította Maestro arcát! Édesen feküdt mellettem. Pár tincs az arcába hullott, és enyhén kócos volt a haja! Kicsit mosolygott...Vajon mit álmodik? Finoman közelebb bújtam hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára! A pillái megremegtek és kinyitotta a szemeit! Megpillantott és kissé elvigyorodott! -Jó reggelt!- köszöntem kuncogva -Jó reggelt!- mormogta és az arcát a nyakamhoz nyomta. -Hogy aludtál?- kérdezte és megsimogatta a kezem. -Nagyon jól!- vigyorogtam mint egy tejbetök, és azt hiszem kissé elpirúltam! -Nah mi az?- kuncogott Maestro -Szépet álmodtam!- mosolyogtam -És mit? -Hát...egy hideg őszi éjjel volt....kint voltam és néztem a csillagokat! A szél hallkan fújt...kellemesen fújta a hajamat...egyszer csak két puha kezet éreztem a vállamon! Az érintése azonnal felmelegített! Megfordultam, és megpillantottam egy fekete göndöt hajú, barna szemű férfit!-mosolyogtam majd lágyan megcsókoltam Maestrot! Kezeivel az arcomat simogatta! Homlokunkat egymásnak nyomtuk! -Van a könyvtárban egy kis dolgom...-Nem baj ha magadra hagylak egy kis időre?-nézett bele a szemembe -Nem, menj csak nyugodtan! Meg leszek!- mosolyogtam. Kimásztunk az ágyból, és felöltöztünk! Maestro egy szokásos fehér fodros ingben és fekete nadrágban volt! Én egy bordó ruhát választottam! Maestro elment a kömyvtárba, én pedig a földszintre mentem! Velem szembe megpillantottam Elizabeth-et! -Elizabeth!-kiáltottam neki, mire megfordult és idesétált hozzám! -Jó reggelt!- köszönt mosolyogva -Jó reggelt!- válaszoltam -Maestro?- kérdezte -A könyvtárba dolga van! -Oh...értem! És te? -Hát gondoltam lemegyek egyet sétálni! Nincs kedved velem jönni? -De, szívesen megyek! Elindultunk lefelé a kertbe! Gyönyörű ez a kert! Tele van virágokkal!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-És hogy vagy?- kérdezte Elizabeth -Jól köszönön! És te? -Én is, köszönöm! -Elena? -Igen? -Szeretném neked megköszönni.... Mit? -Hogy itt vagy! Tudod mióta itt vag, Maestro olyan boldog! Nagyon régen láttam őt utoljára ilyennek! Köszönöm, hogy itt vagy neki! -Hát hálát adok azért, hogy ismerhetem! Maestro a legcsodálatosabb ember az életemben! Soha nem szárnyaltam még ennyire mint most! Ez életem legszebb időszaka! Nekem ő az igazi! -Látszik, hogy boldog vagy! Szinte szárnyalsz!- mosolygott és a kezét összekulcsolta a háta mögött! -Igen...-pirúltam el -És ezzz?-kérdezte meglepeődve a gyűrűmre mutatva. -Tegnap este megkérte a kezem!- mosolyogtam! -Oh, nagyon gratulálok!- mosolygott majd átölelt! -Köszönöm! Már el akartam mondani, csak a megfelelő pillanatot vártam! -Hát most nagyon megleptél! Milyen gyönyörű darab!- emelte fel a kezem. Még órákig beszélgettünk és sétálgattunk! Ez a kert gyönyörű! Varázslatos az az egész...nem is tudom mikor éreztem lmagam utoljára ennyire nyugodtnak! Este 5 óra fele visszamentünk a kastélyba! Elköszöntem Elizabeth-től és a szobába mentem! A kandallóban ropogott a tűz, es az ablakon besütött a hold fénye! Az erkélyen megpillantottam Maestrot! Ki mentem hozzá! Ott állt és nézte az eget! Odasétáltam hozzá és finoman a vállára tettem a kezem! -Hahó!- szólaltam mag hallkan -Szia!- köszönt és megcsókolt -Most köszöntem el Elizabeth-től! -Jó sokáig beszélgettetek!-kuncogott -Igen..-nevettem! Képzeld meglátta a gyűrűmet! Nagyon boldog volt! Odabújtam Maestrohoz és beszívtam az illatát! Csak néztük az eget...a hold gyönyörűen világított! -Elena?- fordúlt felém Maestro -Igen? -Mivel megkértem a kezed...(emelte fel a kezem) szóval...mikor legyen az esküvő?-kérdezte mosolyogva -Hát...öhhmm...mondjuk a hétvégén? -Remek!-simogatta meg az arcom majd megcsókolt!
Sziasztook!❤️Itt a 17. rész remélem tetsziik! Ha igen kommentelj és szavazz❤️Igyekszem gyakran kirakni részt, csak a suli miatt kevés az időm! Hamarosan jön a kövi rész, addig is puszi nektek Fanni❤️
