Elena Turner egy gyönyörű modell aki Normal Valley-ben él! Egy napon egy különleges kastélyba téved, ami tele van szellemekkel és természetfeletti erőkkel. Ott találkozik majd Maestroval, aki nem is szellem de nem is ember! Rengeteg veszély és kala...
-Magára hagyom Uram!-mondta majd kiment! Igaza van...döntenem kell! Nem hagyhatom meghalni...szeretem őt! Megtegyem? 1 nappal később Eljött az idő! Döntenem kell....ha nem teszek semmit elveszítem...abba beleroppanék! Felkeltem az ágyamból és a tükör elé sétáltam! ( Maestro döntened kell....ha nem teszed örökre elveszítheted) felvettem a ruhám és abba szobába sétáltam ahol Elena van! Beléptem majd becsuktam az ajtót! Odasétáltam az élettelen szerelmem mellé! Megfogtam a hideg kezét! Kérlek ébredj fel...nem tudok élni nélküled! Nem viselném el ha soha többé nem láthatnálak....( Kérlek Elena) Szép lassan felálltam, és elindultam az ajtó felé! Szólnom kell Elizabeth-nek hogy döntöttem! Már éppen nyúltam a kilincsért, mikor Elena hirtelen vett egy hatalmas levegőt és felült! Odarohantam hozzá és a kezemet az arcára tettem!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Maestro!- köszönt lihegve -Elena!- simogattam az arcát...-hogy vagy? -Jól vagyok!- válaszolta még mindig levegő után kapkodva, majd a nyakamba borúlt. ( Istenem köszönöm) -Nagyon szeretlek!- nézett a szemembe -Én is téged!- öleltem szorosan magamhoz! *kattan a zár* Elizabeth belépett az ajtón! Mikor meglátott minket gyorsan idefutott hozzánk! -Elena!- mosolygott..-Istenem de örülök!- mosolygott Elizabeth és megölelték egymást. -Hogy történt?- kérdezte mosolyogva -Pont hozzád indultam, amikor egyszer csak felébredt!- meséltem mosolyogva -Magatokra hagylak! Beszélgessetek csak!- simogatta meg a hátam Elizabeth majd kiment a szobából. -Én úgy sajnálom Elena!- fogtam meg a kézét, mire ő felemelte a fejem -Mit Maestro? -Miattam történt.... -Dehogy miattad...én adtam át magam Klausnak, hogy megmentselek! De nem miattad történt! Klaus fel akart áldozni is meg is tette! Ez nem miattad történt... -De majdnem meghaltál...és-én nem tudtam mit tegyek...döntenem kellett! Vagy elveszítelek vagy olyan leszel mint én....nem tudtam dönteni! Tehetetlen voltam...sajnálom.... -Maestro semmi baj! Nem haltam meg...élek és itt vagyok! VELED!- mondta és megcsókolt! Olyan jó volt újra érezni a puha ajkait! ( Istenem, köszönöm hogy ismerhetem ezt a lányt! Milyen mázlista vagyok) Finoman átöleltem és a hátát siomgattam! Miután elválltunk egymástól, szinte éreztük egymás lehelletét! Belenéztünk egymás szemébe! -Örökké szeretni foglak!- szólaltam meg, erre a mondatra újra megcsókolt!
1 hónap múlva *Maestro szemszöge* Rendbe jöttek a dolgok! Klaus elment a városból...nem fenyeget veszély! És visszakaptam a szerelmem...az egyetlen lányt akiért élek....aki nekem a világot jelenti! AZT HISZEM SOHA NEM SZERETTEM MEG ENNYIRE SENKIT Ha szeretsz valakit, néha el kell menni a végtelenig! Érte megteszem...megkaptam amit mindig is szerettem volna! A szerelmet! Most igazán érzem....a szenvedélyt! Nem bűn az, hogy nem tudom megmagyarázni mit érzek. Nem tudom szavakba foglalni mennyire szeretem! Meg kell tennem amire olyan rég készülök! Most itt van az ideje. Soha nem akarok elszakadni ettől a lánytól! Amikor vele vagyok szárnyalok. Soha életemben nem voltam még olyan boldog mint most! ITT AZ IDŐ A gondolkodásomból egy kopogás szakított ki. -Gyere csak! Elena lépett be az ajtón! -Bejöhetek? -Te bármikor!- mosolyogtam Idesétált és leült mellém a kanapéra. A nyakamhoz bújt, az ujjainkat összekulcsoltuk és néztük a kandallóban pattogó tüzet. -Ez olyan jó!- szólalt meg hallkan -Mi?- pusziltam meg a honlokát -Hogy itt vagyunk...hogy élünk. (Eljött a pillanat Maestro...most tedd meg! Itt az idő! Meg tudod csinálni.-Meg tudod csinálni) -Elena! -Igen? -Még meg sem köszöntem neked. Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. A hátam mögül elővettem egy kis piros dobozt, majd kinyitottam! Elkezdett pityeregni. -Oh Maestro!- törölgette a könnycseppeket az arcán...-remegő kézzel nyúlt a doboz felé. Megérintette és már a könnyek patakokban ömlöttek végig az arcán. – Ez csodaszép. -Lennél a feleségem? Csöndben, sűrűn bólogatni kezdett. Én kivettem a gyűrűt és felhúztam az ujjára. Ott sírt a szerelmem a nyakamba és éreztem, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon. -Annyira szeretlek!- nézett könnyes szemeivel Szeretlek, mindennél jobban. Édes istenem, imádlak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam részt! De mint azt már mondtam a suli miatt nagyon nem volt időm, és beteg is voltam de már jobban vagyok! Igyekszem többször részt hozni ígérem❤️De azért remélem tetsziik😁Végre Maestro megtette amit akart💍😉Ha tetszett kommenteljetek és ⭐️Sok puszi nektek❤️ Fanni
