A csodalovas /BEFEJEZETT/

1. fejezet

Már két órája ülünk a kocsiban, és csak megyünk. Én kémlelem a tájat, mivel folyóközelben vagyunk, így néha egy-egy érdekes állat is felbukkan. Mellettem Emily nyomkodja a tabletét, de valamiért én nem szántam rá magam, hogy telefonozzak. Hiszen bármikor megérkezhetünk, én pedig nem akarok lemaradni róla. A húgom melletti ülésen az alig egyéves Eric szunyókál édesen. A babaülése le van takarva, mert a felkelő nap sugarai éppen az autónk ablakán tűznek be. Odasandítok Emily tabletjére, csak hogy megnézzem az időt: 6:47.
Te jó ég!-gondoltam magamban. A szüleim valami reggeli rádióműsort hallgatnak, ami számomra az elején még érdekes volt, de végül meguntam.
-Anyu, miért vettetek nagyobb házat?-kérdeztem ezredszerre, de most más választ kaptam. Eddig csak annyi volt, hogy jobb legyen a légkör, legyen valami új, közelebb legyünk a nagyiékhoz.
-Mert három gyerek már nem fér el egy egyszintes házban.-úgy érzem, végre megkaptam a valódi választ. Ezt mondjuk megértem. Eddig Cardiffban, egy aprócska kertes házban laktunk, de most Liverpoolba költözünk. Igen, Liverpoolba! Igaz, így közelebb leszünk a nagyihoz, ami jó hír, mert eddig csak havonta egyszer láttuk őket. Csak azt nem értem, hogy anyuéknak miért pont ennyivel messzebb kellett egy nagy házat venni.
-Anyu, meguntam a tabletet!-nyöszörgött Emily, miközben anyu kezébe nyomta a kütyüt.
-Nem akarsz mesét nézni?-kérdezte jobb ötlet híján anyu. Emily kedvenc meséi közé beletartozott a Jégvarázs, szóval a hónapban hatodszorra nézhetem újra. Legközelebb komolyan letörlöm a tabletről. Egyébként szeretem a húgomat, meg csak 6 éves, így meg tudom érteni. Anyu azt mondta, hogy egy szobánk lesz, mert szegényke fél a sötétben egyedül. Én is féltem és pontosan tudom, hogy milyen érzés, nekem viszont még akkor nem volt testvérem, ezért anyu aludt mindig velem. Amikor Emily megszületett, borzasztóan örültem. Aztán Eric is megszületett, de szerintem akkor apu örült leginkább. A nagyi szerint mi, lányok anyura hasonlítunk, Eric apura. Lehet, hogy valamiben igaza van.
-Mindjárt megérkezünk!-mondta anyu hátrafordulva.
-Jeee!-ujjongott Emily.
-Végre!-csatlakoztam én is.
-Elámultok, ha meglátjátok, milyen szép házunk lesz!-apu határozott volt. Akkor ezek szerint jó dolog a költözés! Apu végre valahára leparkolt egy ház előtt. Kívülröl pirosra és fehérre volt festve, hatalmas ablakokkal. Egyszer csak felnyílt a parkoló ajtaja.
-Ez meg?-kicsit furcsálltam ezt, mert a régi háznál anyu nyitotta ki a kaput.
-Van egy távirányító hozzá!-anyu felmutatta a kicsi szerkezetet.
-Ez nagyon jó hely!-nevetett Emily, amikor kiszálltunk a kocsiból.
-Én mondtam!-anyu elmosolyodott, miközben kivette az alvó Ericet-De még a házat nem láttátok!-fejezte be.
-Bemehetünk?-Emily nagyon izgatott lett.
-Hát persze!-nevetett apu.
Beléptünk a házba. Az előszoba rögtön a nappaliba nyílt. A padló márványozott volt, a nappaliban krémszínű szőnyeg volt rajta. Mellettem volt egy fekete ruhásszekrény, pont öt fehér akasztóval alatta egy tükörrel. Valamint két kis fiók volt a tükör alatt. Levettem a cipőmet, és benéztem a nappaliba. A krémszínű szőnyegen egy fehér U alakú plüss kanapé volt. Előtte egy kisebb fekete tévésszekrény, felette a falon egy óriási plazmatévé. Jobboldalt a sarokban egy gyönyörű kandalló. A falak itt sárgák voltak. Továbbmentem, be a konyhába.
Előttem egy fehér konyhabútor beépítve egy sütővel. Alul és fölül is fehér konyhásszekrények. A sütő felett egy tűzhely. Balról egy üvegasztal, körülötte 4 fehér szék. A konyha falai fehérek voltak.
-Ella, ezt látnod kell!-kiáltott az emeletről Emily.
-Megyek!-rögtön elindultam felfelé. A második ajtó nyitva volt. Levendulaszínű falai voltak, fehér szekrény nekem, egy fehér Emily-nek. Az egyik ágy a bal sarokban volt, ezt már Emily elfoglalta, így a jobboldali lett az enyém.
-Hú, de magas!-szólaltam meg, miután felértem. Az ágyam mellé néztem, a rövidebb falon a szalagjaim, mögöttem egy fehér polcon az érmek és a kupák.
A falra anyu felrakott néhány képet rólunk, amint lovagolunk. Megtaláltam egy képet rólam, amikor 10 éves voltam és átugrattam életem első akadályát Hercegnő hátán. Elmosolyodtam. Az ágyunkkal szemben egy kisebb tévé volt felszerelve.
-Megnézzük a többi szobát?-állt mellém Emily.
-Igen.
A legelső szobát néztük meg először, az egy fürdőszoba volt. Egy zuhanyzó, fehér mosdókagyló, és egy sarokkád volt benne. A csempe szürke volt.
-Szép.-mondtam.
Ezután a szintén mellettünk lévő, babakék szobát. Egy kiságy, egy pelenkázó és egy szekrény volt benne, mindegyik fehérben.
-Ez Eric szobája!-mondta Emily.
-Ella, a szomszéd szeretne veled beszélni!-szólt fel anyu.
-Megyek!

Helló mindenkinek! Íme a legújabb könyvem első fejezete 700 szóval! Ma még hozok egy részt! Sziasztok!