A csodalovas /BEFEJEZETT/

3. fejezet

-Szép volt!-veregettem meg Álom nyakát, miközben lépésbe lassítottam.
-Remek! Egyre jobbak vagytok!-dicsért meg az edzőm, Jane.
-Köszi! És örülök, hogy fejlődünk!-mondtam, majd leugrottam Álomról, megfogtam a kantárját és elvezettem a nyergelőig.
Ám ott társaságom akadt. Jonas. Szuper. Szemforgatva csatoltam ki a pofaszíjat.
-Igen?-kérdeztem rá sem nézve. Minden edzésemet végignézte, utána meg jött bosszantani. Nyilván ő nem ezt akarja, csak engem már idegesít.
-Jól lovagoltál. Tényleg.
-Köszönöm.-hidegen hagyott minden próbálkozása. Nekem nem tetszett és kész. Miközben ezen agyaltam, kész is lettem.
-Gyere!-szóltam Álomnak, aki engedelmesen indult utánam. Bevezettem a bokszba, majd leültem a hátsó sarokba a szalmára. Eleinte Álom furcsállta, de megszokta.
-Álom, egy hét múlva suli!-motyogtam panaszosan. Álom erre csak horkantott egyet.
-Igazad van.-simítottam meg a nyakát.
-De most mennem kell!-elbúcsúztam tőle, majd végigrohantam az istállón, és kiléptem a kapun. Beültem a kocsiba, ahol anyu elkezdett kérdezősködni.
-Na, mit mondott Jane?
-Azt, hogy egyre jobban fejlődök!
-Ez szuper! Lassan elindulhatsz az első nagyobb versenyeden is!
-Igen, az jó lenne.-vágyakozóan kinéztem az ablakon. Azóta várok már egy díjugrató versenyre, amióta megtanultam ugratni. Eddig csak ügyességin indulhattam, ott szereztem az érmeimet és a szalagjaimat. Miután hazaértünk, megsimogattam Bambit és Jessy-t, bementem a konyhába és megettem a vacsorámat. Közben csak azon járt a fejem, hogy mi lesz az új iskolában. Hiszen ott senkit sem ismerek. Bementem a fürdőszobába és nagyjából negyed óra múlva végeztem is. felhívtam Emily-t a szobába, mert neki már aludnia kellett, majd én is lefeküdtem. Sokat szenvedtem, mire álom jött a szememre. Az agyam még mindig a sulin kattogott.

Reggel a nap gonoszul betűző sugaraira ébredtem. Emily még békésen szuszogott, így lábujjhegyen sétáltam ki, majd le a lépcsőn.Szokásukhoz híven anyuék már rég talpon voltak, így az első utam a konyhába vezetett.

-Jó reggelt!-ásítottam egyet, mielőtt a falon lévő kék órára pillantottam. A nagymutató a tizenkettesen, a kismutató a hetesen állt.

-Korán felkeltél!-tájékoztatott apu, majd elém tette a pirítóst és a narancslevet. Már épp beleharaptam a reggelimbe, amikor két csaholó állatot véltem felfedezni a lábam alatt.

-Sziasztok! Éhesek vagytok?-Jessy-t megvakargattam, Bambi simogatást kapott. Felálltam, az előszobából előhoztam a tápot és mindkettő tálkába szórtam. A kutyák azonnal lerohanták a reggelijüket, én pedig folytathattam a reggelimet. Nemsokára Emily is felébredt, megette a reggelijét.

-Emily, te szeretnél lovagolni?- vetette fel a kérdést anyu.

-Igeen!-Emily anyu nyakába ugrott.

-Akkor induljunk!

Ismét a bézs, már kissé kikopott bézs lovaglónadrágomat vettem fel, kezemben a kobakkal beültem anyu mellé. Emily is régóta szeretett volna lovagolni, de az előző lovardámban nem volt hely. Amikor megérkeztünk, ismét a jól ismert Jonas nyitott ajtót. Bementünk a lovardába, ahol anyu beszélt Mr. Loyd-dal Emily miatt, én addig elvittem egy répát Álomnak. Odaadtam neki, de közben a mögöttünk lévő Ragyogó, Szépség és Tolvaj vágyakozva nézték a finom csemegét. Akaratlanul is elnevettem magam, majd megfogtam Álom kötőfékét és magam mögött vezettem. A nyergelőnél kikötöttem, felnyergeltem és kimentem vele a pályára. Ott viszont Jonas lovagolt Dominón. Nem törődtem vele, csak elkezdtem bemelegíteni. Csakhogy ő észrevett, és utánam jött.

-Szia!

-Szia!

-Lovagolunk együtt?-már nagyon idegesített, így kitaláltam valamit gyorsan.

-Jó, de csak akkor, ha mellém tudsz érni!-hirtelen a békés ügetésből szélsebes vágta lett. Jonasék messze lemaradtak, szóval szerencsére nem kellett vele lovagolnom.

Félórás edzés után kivittem a legelőre, a bokszát elkezdtem kitakarítani. Az Álommal szemben lévő bokszban, Tolvaj "lakhelyén" egy hosszú szőke hajú lány takarított. Sosem láttam itt ezelőtt, így rákérdeztem:

-Szia! A nevem Ella! Téged hogy hívnak?

-Ó, szia! Rachel vagyok. Ma kaptam Tolvajt lovamnak. Leszünk barátnők?

-Persze! Mi most költöztünk ide.

-Honnan?

-Cardiffból. Szép hely, de itt jobb. Melyik iskolába jársz?

-A Liverpool Általános Iskolába. Most megyek a 7.a-ba.

-Akkor osztálytársak leszünk!-nagyon örültem neki, mintha a gyomorgörcsöm és a félelmem egy pillanat alatt elszállt volna. Mostmár lesz valaki, akit ismerek! Közben elkezdtem tiszta almot szórni a bokszba, de volt még pár kérdésem.-Jonas egy osztályban lesz velünk?

-Mi? Jonas? Nem. Ő b-s. De az a-ba jár Scarlet Hill, aki sok port szokott kavarni. Ő is itt lovagol. Vigyázz vele, mert először nagyon kedves, de aztán azt akarja, hogy szolgáld ki.

-Értettem.-visszacsuktam a bokszajtót, majd folytattam-Nekem mennem kell! Szia!-elindultam, de még hallottam Rachel köszönését. Beültem az autóba és mesélni kezdtem:

-Képzeld anyu, megismerkedtem egy lánnyal, aki az osztálytársam lesz!

-Ez nagyon jó. Emily pedig ősztől lovagolhat futószáron.

-Nagyon szuper! Emily, várod már?

-Igen, nagyon!-sejtettem, hogy ez lesz a válasza.

-Mit szólnátok hozzá, ha megsétáltatnánk Bambit?

-Jó!-kórusban kiáltottuk és a hangunk betöltötte az autót.

Sziasztok! Ez a rész sokáig készült, de holnap ismét egy résszel jelentkezek!