2. fejezet

471 15 1
                                    

-Jó reggelt!-köszöntem hangosan a valószínűleg 40-es éveiben járó férfinek.
-És szia!-ekkor megérkezett egy korombeli fiú is.
-Jó reggelt! Ha nem tévedek, te vagy Ella, Wilsonék legnagyobb lánya!
-Pontosan!-mosolyogtam kedvesen a férfire.
-Mondd csak, szereted a lovakat?
-Igen, ötéves korom óta lovagolok.
-Remek! Mert nekem van egy lovardám a város másik felén!
-Ez nagyon jó! Tudja, már féltem, hogy nem tudom folytatni a lovaglást!
-Értem. Meg tudnának minket látogatni ma?-ekkor anyu kisegítően mellém állt:
-Természetesen! A délután megfelel?
-Tökéletes! Akkor viszlát!-mondta, majd elfordult.
-Viszlát!-mondtuk anyuval kórusban.
-Anyu, miért csak délután?
-Mert fontos dolgunk van. Gyere, szállj be.
Beszálltam a kocsiba anyu mellé, majd elindultunk.
-Első feladatunk, hogy el kell mennünk egy menhelyre.
-Menhelyre?
-Igen.
Egy tíz perc múlva egy barátságos lány fogadott minket.
-Jó reggelt! Naomi vagyok! A kölyökért jöttek?
-Igen.-válaszolt anyu.
Ez a menhely nem olyan volt, mint a többi. Itt a kutyák vagy macskák szabadon szaladgálhattak, nem voltak bezárva. Ráadásul az egész olyan volt, mint egy udvar. Ekkor megálltunk egy beagle kölyöknél, aki az anyukája farkával játszott.
-Itt van!-mutatott Naomi rájuk.
-Ez a meglepetés! Mivel nagyobb lett, a házunk, és te régóta szerettél volna egy kutyát, így hazavisszük a kölyköt!
Nagyon örültem, és hirtelen összecsaptam a kezem. De ekkor láttam, hogy a kölyök hozzábújik az anyukájához.Ha most hazavisszük a kölyköt, elszakítjuk az anyjától. Ekkor eszembe jutott valami.
-Anyu, kérlek, vigyük haza az anyukáját is! Ígérem, hogy mindkettőről gondoskodni fogok!
Láttam, hogy rájön, miért akarom ezt.
-Rendben. Az anyukát is hazavihetjük?
-Hát persze! Már mindkettő szobatiszta, az anyának Bambi a neve.-mondta boldogan Naomi.
-És a kölyök?-kérdeztem.
-Adj neki te nevet!-mondta anyu.
-Legyen Jessy!
10 perc múlva már a helyüket csináltuk a kanapén. Apu meglepődött, hogy két kutyával tértünk haza, de Emily ennek nagyon örült. Azt beszéltük meg, hogy enyém Bambi, az övé Jessy. Testvéries, nem? Azután ismét beültünk a kocsiba anyával.
-Most mit csinálunk?
-Veszünk mindenfélét a kutyusoknak.
-Oké!
Másfél óra vásárlás után Bambinak egy pink, Jessynek egy lila ágyat, egy kék pórázt, egy-egy lila nyakörvet, tápot, kutyakonzervet, jutalomfalatot és játékokat vettünk. Emily berakatta anyuval a Jégvarázs dvd-t, szóval most azt nézi a nappaliban. Én Bambival játszok. Nagyon ügyes, tudja az ül, fekszik, forog, hozd vissza szavakat. Nem értem, hogy valaki miért dobta ki. Talán, mert kiskutyái születtek. Naomi azt mesélte, hogy az utcán találták 5 kiskutyával, még 3 hete. Így nem tudják, mennyi idős Jessy, de mindenesetre Bambi 4 éves.
-Gyertek enni!-kiáltott a konyhából apu.-Spagetti lesz!
Leültünk az asztalhoz, és elkezdtük enni a spagettit.
-Eric?-kérdeztem anyutól.
-Épp most aludt vissza. Majd igyekezz, hogy odaérjünk a lovardába!
-Rendben!
Mielőtt elindultunk, felvettem a lovaglófelszerelésem. Egy bézs lovaglónadrágot és a fekete kobakomat. Az előszobában belebújtam a lovaglócipőmbe, majd beültem ismét a kocsiba. Negyed óra múlva már odaértünk, és a fiú, akit láttam, köszönt nekem.
-Szia! Jonas vagyok. Jonas Loyd. Én vagyok Mr. Loyd fia.
-Értem!-mondtam, miközben Mr. Loyd megérkezett
-Szervusz Ella! Gyere, válassz egy lovat magadnak.
Az istállóban sétáltunk, amikor megláttam egy feketetarka lovat. Odanyúltam, megsímogattam a pofáját, de ekkor Jonas megszólalt:
-Ő az én lovam, Dominó.
-Aranyos.-elindultam előre, hogy felzárkózzak. Jonas valamiért furcsa. Olyan nyomulós.
-Íme! Nekik még nincs gazdájuk.
-Gazdájuk?
-Igen, ha kiválasztottad a lovat, neked kell róla gondoskodnod, mert a sajátod lesz.
-Komolyan?
-Igen, komolyan!-mondta Mr. Loyd.
Végignéztem az összes lovat. Láttam anyu arcán is a meglepettséget. Én meglepett és boldog is voltam egyben. Hihetetlen volt, hogy ennyire könnyen lehet saját lovam. A szemem egyszer csak megállt egy pej lovon, akinek az üstökén egy szív alakú folt volt, amiből egy vékony vonal húzódott végig az orráig.
-Ő gyönyörű!-megsímítottam a fejét.
-Kitűnő választás! A neve Álom, 6 éves. Holnap el is kezdhetsz lovagolni.-mondta Mr.Loyd.
-Lovagolhatnánk együtt is!-ajánlotta fel Jonas, amikor kiértünk az istállóból. Őszintén nem akartam vele lovagolni. De ezt nem mondhattam a szemébe.
-Bocsi, de még szeretnék gyakorolni, mielőtt bárki is látná!-Gratulálok, ezt biztos elhitte! szidtam magamat. Jonas viszont csak annyit válaszolt, hogy rendben, majd elköszönt és a eltűnt nyergesben. Mr. Loyd kikísért minket, mi pedig megköszöntük a vendéglátást, és beültünk a kocsiba. Megnéztem, hogy mennyi az idő: 18:30.
-Fél hét?-kiáltottam fel.
-Bizony, kicsit elidőztünk.- bólogatott zavartan anyu. Ő már csak ilyen. Képes órákig egy helyben maradni.

Szerintem minden rész nagyjából 700 szóból fog állni, így kell rá készülni. Ma még egy rész várható :)

A csodalovas /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now