A megnyílás

602 35 7
                                    

(Obito)

- Nem mondod komolyan, hogy még mindig haragszol rám? – kérdezi Kakashi egy kis pajkossággal a hangjában, de tudom, hogy a lelke mélyén aggódik, hogy magára haragított engem. Egy időre tény, de... Nem tudok rá haragudni, mert nem akarok! Rosszul esik, hogy ilyen goromba és durva voltam hozzá, de még mindig nem értem, hogy miért vetette magát elém. Folyamatosan visszatér az a pillanat flashback-szerűen, s ilyenkor általában megremegek a sokktól. Kakashi az ágyán törökülésben ülve várt engem, amíg én egy elsősegély dobozzal vissza nem érek hozzá. A kötése megint átázott és kezd aggasztani, hogy ennyi vér folyik ki a szervezetéből.

- Idióta vagy, Bakashi! – ülök rá az ágyára, majd a dobozt lassan felnyitottam és elkezdtem előkeresni a fertőtlenítőt, a gyógy krémet és a kötszereket. – Ez már a 2. átázott fásli, amióta Konoha-ban vagyunk; ha nem csökken, a vérzésed be kell, hogy vigyelek a kórházba... - mondom, miközben a jobb kezét finoman magamhoz húzom és elkezdem lekötni a véres kötszert a kezéről. Amint ez megtörtént láttam, hogy milyen mély és csúnya a sebe, s a seb körül alvadt és száraz vér van a bőrére ragadva. Elengedem a kezét, a használt anyagot pedig a földre helyezem. – Hm... Talán áztatnunk kéne egy kis langyos vízben, hogy a vér lejöjjön a kezedről. Úgy tűnik a vérzés alább hagyott... - másztam le lassan az ágyáról. – Mindjárt jövök! – mondtam, majd a fürdő fele vettem az irányt. Ekkor feltűnt, hogy Kakashi is követett, s megdöbbenésemre, amióta vele élek, most látom először olyannak, amilyen régen volt; azaz komornak és érzéketlennek.

- Csak a kezem sérült meg... Járni tudok... - lépett a konyhai csaphoz, majd langyos vízzel elkezdte egy kicsit áztatni a jobb kezét. Becsukva a fürdő ajtót, figyelni kezdem őt: szemeivel lefele tekintett, s ezekből a szemekből most hiányzott az a vidámság, az az életerő, melyet az elmúlt hónapokban megszoktam tőle. Felsóhajtottam.

-        „Ha nem teszek valamit, akkor a kapcsolatunk megtörhet! Rajta, Obito! Kedveskedj neki!" – majd ettől a gondolattól vezérelve Kakashi mögé léptem, majd átkaroltam őt a derekánál és finoman hozzá simultam

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- „Ha nem teszek valamit, akkor a kapcsolatunk megtörhet! Rajta, Obito! Kedveskedj neki!" – majd ettől a gondolattól vezérelve Kakashi mögé léptem, majd átkaroltam őt a derekánál és finoman hozzá simultam. Az államat rátámasztottam a vállaira, majd halkan suttogni kezdtem hozzá. – Ne, haragudj, hogy kiabáltam veled és, hogy veszekedtünk... Sajnálom, rendben? – kérdezem tőle, miközben behunyom a szememet és elmerülök nyugodt és mély aurájában. A légzése egy pillanatra megváltozik, mélyebb és nyugodtabb lesz, de ugyanúgy szótlan. Elzárta a csapot, majd kimászott az ölelésemből és visszasétált az ágyára. – „Hm... Megbántottam..." – néztem szomorúan Kakashi után, majd követtem őt az ágyára. Hagyott nekem egy kis helyet, hogy én is elférjek az ágyán. Törökülésbe leültem az ágyára; aztán a fertőtlenítőhöz nyúltam, majd a vattapamacsok segítségével finoman felhelyeztem a fertőtlenítőt Kakashi-ra. Halkan felszisszent a fájdalomtól. – Jól van... Mindjárt jobb lesz... - pár perc után a krémhez nyúltam és finoman bekentem a kézfejét és a tenyerét a krémmel. Ez már inkább kellemes volt Kakashi-nak, hiszen elernyedtek a kezében az izmai, mely arra enged következtetni, hogy már nem érez fájdalmat. Amíg a krém beszívódott Kakashi bőrébe, addig mi szótlanul ültünk egymással szemben, viszont nem engedtem el Kakashi jobb csuklóját. Nem akarom őt elengedni; s érzem, hogy reagál rá, annak ellenére, hogy az arca most semmi érzelmet nem mutat. Olyan hevesen ver a szíve, hogy az ütőerén keresztül is érzem. 5 percen keresztül bámultuk egymást, bár Kakashi szeme sokszor a kezeinkre tévedt. Bármi is nyomja a lelkét, nem akar róla beszélni, s ebben csak az aggaszt a legjobban, hogy az összeveszésünk óta ilyen. – „Ügyes vagy, Obito!" – szidtam le magamat magamban. – „Kinyírtad a hangulatot és újra várnod kell addig, amíg a kapcsolatod újra szilárd nem lesz Kakashi-val!" – miközben ezen agyaltam, lassan elkezdtem felkötni Kakashi kezére a tiszta és puha fáslit. Meg se nyikkant, csak a kezem mozgását figyelte; láttam, hisz néha a szememmel Kakashi-ra tekintettem. Már a felénél lehettem a kötésnek, mikor egy mély sóhajra lettem figyelmes. Megállt a kezem és Kakashi-ra néztem azonnal. – Kakashi...

Éljük együtt az életed [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now