Éljük együtt az életed [BEFEJEZETT]

A visszatérésem

(Obito)

Két nap telt el azóta, amióta megtudtam, hogy Kakashi Hokage lesz. Sok minden nem történt velünk ebben a pár napban; max annyi, hogy Kakashi-val megbeszéltük azt, hogy hadd maradjak nála néhány hónapig, amíg megbékülök a Konohai ninja-kkal és emberekkel. Ő egyáltalán nem utasította el, sőt örült, hogy vele maradok. Be kell vallanom... Melegség töltötte el a szívemet, amikor a kérésemre az igenes választ adta, mivel tényleg szeretem őt és mellette akarok lenni, de ő... Ő hogy reagálna erre? Mit gondolna rólam, ha elmondanám neki az igazi érzéseimet felé? - Semmit. Vagy kinevetne, vagy kinyitná az ajtót és kitessékelne az otthonából. - Ettől nagyon félek, hiszen a kapcsolatunk csak nem rég szilárdult meg barátként. Nem merek kockáztatni, hiszen... Nem akarom őt elveszíteni.

Éppen az Ichiraku fele sétálgatunk. Kitaláltuk, hogy meglátogatjuk a régi osztálytársainkat és tudatjuk velük, hogy itt vagyok, és minden rendben van. Mivel Kakashi három napon belül Hokage lesz, én is csak az avatás után állhatok vissza a Konohai ninja osztagba, hiszen Kakashi kezében van a végső döntés velem kapcsolatban. Még az elkövetkező napokban Tsunade felel mindenért. Sokat faggattam Kakashi-t, hogy mi lesz, majd velem miután Hokage-vé avatják, de egy idő után megunta, hogy folyton ezzel basztatom, így elmondta: mindenféleképpen vissza szeretne engem helyezni a ninja osztagba, de arra is gondolt, hogy a kezdetekben a segédje legyek. Láttam rajta, hogy ezt az utóbbi lehetőséget igen csak félve mondta el mivel fél attól, hogy én esetleg megsértődök azon, hogy ő kapta meg a posztot és nem én, aki mindig is Hokage akart lenni. Tény kicsit odavágott ez a régi énemnek és a vágyaimnak, de... Nincs mit tenni... Ez van. Konoha-nak szüksége van egy olyan vezetőre, aki határozott és kész az életét adni a faluért. Na, igen... Ez Kakashi. - Legalábbis a Konohai-ak szerint; ha engem kérdeztek... Én nem így emlékszem Kakashi-ra. Kakashi mindig is csak saját magával törődött, mással soha sem. Nekem ezért volt furcsa, hogy segített nekem és befogadott az otthonába, illetve megőrzött néhány olyan tárgyat, ami az enyém vagy a családomé volt. Most is a pár nappal ezelőtt elém tárt dobozból vettem fel néhány dolgot, többek között az apám Katonai Rendőrségi egyenruháját, a fejpántomat és arra ráhúztam a narancssárga szemüvegemet. Nem gondoltam volna, hogy még jó rám...

Lassan megérkeztünk az étteremhez, s a nagy sóhajaim után beléptünk az Ichiraku család éttermébe. Nagy csend volt, ami nem is csoda, hiszen reggel 8 óra van. Ilyenkor a legtöbben még alszanak, de Kakashi tudja, hogy a legtöbb jonin, akik anno az osztálytársaink voltak, azok ilyenkor már ébren vannak. Az étteremben egyből Ayame-t pillantottam meg, aki úgy tűnik, hogy az Akadémiát lecserélte egy szakács iskolára. A fiatal barna hajú lány hamar észrevett minket és felénk sétált, s döbbenten nézett rám; először nem akarta elhinni, hogy engem lát. Én, most félre tettem a szomorú arcomat és a régi, mosolygós Obito-t vettem elő és készültem ráköszönni Ayame-re, de mire szóra nyitottam volna a számat, egy erős és fájdalmas érzés támadta meg az arcomat, s az égető érzéstől csak hamar bepirosodott az arcom. Döbbenten néztem Ayame-re, mire ő megpukkadva a méregtől dühösen szólt hozzám:

- Szégyelld össze magad Obito! Először eltűnsz, oké, nincs vele gond... Az, hogy a falu ellen fordulsz Rin halála miatt, még ezt is meg értem... Dehogy Kakashi életére törtél... Azt nem tudom megérteni! Őt viselte meg leginkább a halálod! Ne tudd meg, hogy miken kellett keresztül mennie!

- Ayame... Minden rendben van.. - próbálja mosolyogva nyugtatni Ayame-t Kakashi.

- Te kussolsz! - fordult indulatosan Ayame Kakashi fele és Kakashi fülét-farkát behúzva elcsendesült és kihúzva magát, fegyelmezetten állt Ayame előtt. Meglepődtem. Sosem láttam még ilyennek Kakashi-t... Vajon azért ilyen, mert szereti Ayame-t... Mármint szerelemből? Agyaltam magamban. - Remélem visszatértél már fejben és nem akarsz velünk végezni!