Egy ZIZI naplója ~újratöltve~

január 3. - csütörtök

Azt hiszem eljött az UTOLSÓ ÍTÉLET NAPJA!!!...És most nem viccelek, ez teljesen komoly!

...Ugyanis ma osztja ki a tanárnő a balvégzetű KÉMIA DOLGOZATOKAT! Rettegek attól, hogy milyen jegyet kapok rá!...

Első óra TESI volt, és majdnem bele pusztultam, ráadásul az én "DRÁGA" Judit nénim (akiért tegnap még úgy odavoltam) a páros feladatnál Gabival állított össze, mert szerinte:

"Két ilyen hasonló lány - a hasonlót biztosan a tornára érti - biztosan jól kijön egymással, és biztosan sokat tudnak majd egymásnak segíteni."

SŐT.. Tovább ment, és az óra végén azt mondta, hogy ezentúl MINDIG egy párba rak minket, mert nagyon jól ösztönözzük egymást!

...A tanárnő biztosan a versengésünket nézte egymás ösztönzésének... De szegény én! Nap mint nap ezzel a hülye libával! Szörnyű lesz, érzem!

A második óra IRODALOM volt őfelségével, és rá kellett jönnöm, hogy a tanárnő pikkel rám...

Óra előtt ugyanis külön megkerestem, és elnézést kértem tőle, mert nem tudtam felkészülni a mára beígért dolgozatra. Arra kértem, hogy inkább következő órán feleltessen le ebből az anyagból. Ő erre azt felelte, hogy: "Majd meglátjuk.", és faképnél hagyott.

Amikor már bent ültünk a teremben (és őfelsége is elfoglalta a trónját), mintha a szünetben egy szót sem szóltunk volna egymáshoz, VELEM IS elővetetett egy lapot, és VELEM IS megíratta a dolgozatot.

Ez még azt mondom, oké (végülis joga van hozzá)... DE! Miután összeszedte a (többségében szinte teljesen üres) lapokat, kihívott engem előre, hogy most ad egy lehetőséget a javításra...

ÉS!... Lefeleltetett ugyanabból az anyagból!!!

Hát micsoda bunkóság már ez?!?! Ez a nő előző életében tuti valami kegyetlen sorozatgyilkos volt!

Komolyan mondom, olyan gonosz az óráin... Néha azon gondolkozom, hogy vajon akiket délutánonként korrepetál, azok kijönnek-e onnan élve valaha is...?

A felelésem természetesen karó lett, és a dolgozat sem lesz jobb, úgyhogy kezdhetek gondolkodni azon, hogyan szerettessem meg magam ezzel a drakulával, hogy ne keljen majd évet ismételnem...

Angolon végig az lebegett a szemem előtt, hogy kövi órán jön a VÉGSŐ LESZÁMOLÁS!

Kémia előtt Panna odajött hozzám, és azt mondta, hogy készüljek a felelésre, mert a dolgozataink (az enyém és az övé) "ELKÉPZELHETŐ", hogy eltűntek a tanárnő mappájából, ezért biztosra vehetem, hogy most minket fog feleltetni.

Amikor ezt így előadta, egy fél percig köpni-nyelni nem tudtam. Amikor pedig végre meg tudtam szólalni, remegő hangon kérdeztem:

-Panna! Ugye nem az történt, amire gondolok?
-Hát az attól függ, mire gondolsz. - csicseregte.
-Ugye nem loptad el a dolgozatainkat a tanárnő mappájából? - kérdeztem.
-Az azért elég erős szó, hogy lopás! - válaszolta.
-És most hol vannak? - kérdeztem a kis tolvajt.
-Természetesen elégettem őket - felelte.

Erre már semmit sem mondhattam, mert becsöngettek, és megérkezett a tanárnő. És ha ő véletlen meghallja... hát nem állok jót magamért.

Pannának egyébként igaza lett, és a tanárnő feleltetett minket, mert: "sajnos elkeveredtek valahova a dolgozataink".

Én ötöst kaptam, de a szöszi tolvaj még így is csak egy kegyelem négyest.

Az utolsó pár órában már nem történt semmi érdekes. Szinte észre sem vettem, olyan gyorsan vége lett a napnak.

Otthon "GYORSAN" megírtam a házimat, tanultam egy "KICSIT" a holnapi földrajzra, aztán ránéztem a messengerre.

Beszélgettem picit Pannával, ráírtam a nagyira, benéztem az osztálycsopiba, a matekcsopiban megválaszoltam egy kérdést; aztán úgy döntöttem, ha már élőben nem tudom, majd így messengeren lerendezem ezt a Hugó-ügyet.

ÉN - Hello te hülye! Tudom, hogy szép vagyok, nem tőled hallom először, szóval ezzel nem veszel le a lábamról.
És igen, szerintem nagyon szép a hajad, de ha így próbálkozol, akk ebből soha nem "lehet valami".
HUGÓ - Ó, Emili! Visszaírtál! Végre! Elsőre biztos túl közvetlen voltam. De azért megbocsátasz?
ÉN - Talán... De egy időre jegeljük ezt a témát, oké?
HUGÓ - Jobb ha megszokod,  lerázhatatlan vagyok!
ÉN - Számomra nem!
HUGÓ - Pedig de!
ÉN - Nem
HUGÓ - De
ÉN - Nem
HUGÓ - De
ÉN - Nem
HUGÓ - De
ÉN - Nem
HUGÓ - De
ÉN - Na jó.. Ez így nagyon gyerekes.. Akkor mesélj valamiről !magadat leszámítva!

Ezek után mindenféle sulis dologról beszélgettünk... Anya úgy egy óra múlva szólt be a szobámba, hogy mostmár ideje lenne lefeküdni. Fel sem tűnt, hogy így elment az idő.

De micsoda változás! Hugót mintha teljesen kicserélték volna... Remélem nem csak ez az egy beszélgetés erejéig...

Ahogy azt mondani szokták, minden jó, ha a vége jó. És erre a napra ez tökéletesen igaz. Mert...

1. Kémiából végül ötöst kaptam az egyes helyett.
2. A Hugó-ügy is (úgy nagyjából) rendeződött.

Jobb már nem is lehetne!... Na jó, azért lehetne... Na mindegy is!

JÓ ÉJT NAPLÓ!!!❤