január 19. - szombat

67 6 2
                                    

Ma olyan KÉSŐN KELTEM FEL, hogy szerintem ilyen legutóbb TAVALY ELŐTT SZILVESZTERKOR fordult elő.. És ez nem vicc!

MAJDNEM DÉLIG aludtam, pedig nem vagyok az a későnkelős típus... Nyilván (mint mindennek ebben a csodálatos életben) ennek is meg volt a maga oka.

Ezt speciel az okozhatta, hogy tegnap miután megírtam a naplómat, megfürödtem, pizsibe öltöztem, fogat mostam, lefeküdtem, és már MAJDNEM ELALUDTAM...

Rámírt Messengeren Deák Liza Karina. Szerintem eltelt vagy 10 perc, mire (a profilkép hosszas elemzése után) rájöttem, hogy ez az a Liza, akivel suli után még beszélni akartam.

És persze tényleg lett volna felé sok kérdésem, meg aranyosnak tűnt, meg minden.. Na de ilyen későn? Én nem vagyok egy ilyen éjjeli bagoly tipus!..

Végül mégis úgy döntöttem, ha már úgy is látta, hogy láttam az üzenetét visszaírok neki.

Liza: Szia Emili! Azt mondtad, még beszélünk a suliban, de biztosan elfelejtetted.. Őszintén szólva, már én is otthon voltam, mire eszembe jutott.
Most esetleg tudunk beszélni?
(Tudom, hogy nagyon késő van.)

Emili(én): Persze, egy picit még tudunk beszélni. Úgy is annyi mindent szerettem volna kérdezni.

Liza: Kíváncsian várom a kérdés(eke)t!

Emili(én): Rendben.. Először is honnan tudtad a nevemet?

Liza: Bemutatkoztál..?

Emili(én): De neem! A vezetéknevemet?

Liza: Ja.. Megkérdeztem Mátét.

Emili(én): Mátéét?

Liza: Tudom, mire gondolsz.. Hogy honnan ismerem. Hát, nem gondolnád, de mi anno osztálytársak voltunk általánosban.

Emili(én): Akkor ezt nekem miért nem mondta? Komoly úgy viselkedik, mintha most látott volna először életében..

Liza: Egyszerűen nem vagyunk jóban.. Még 3. osztályban egymás mellé ültetett minket a tanár, mert mindketten nagyon sokat beszélgettünk az akkori padtársunkkal.

Liza: Persze mindketten kitűnők voltunk ettől függetlenül, de a többieket zavartuk a tanulásban a beszélgetéssel.

Emili: És?

Liza: Tehát egymás mellé ültetett minket a tanár. Eleinte nem volt olyan rossz.. Többet beszélgettünk szinte, mint az előző padtársainkkal, aztán jöttek a problémák..

Emili: Mint pl?

Liza: Tudom, hogy ez kriminális.. Utólag már én is nevetek rajta, de egyszer valaki összepiszkolta a táskámat (talán egy almával), ő pedig kimosta.

Emili: És? Ezzel mi volt a baj? Sztem ez tök cuki.

Liza: Utólag már én is így emlékezem rá, de akkor hatalmas jelenetet rendeztem, hogy "tönkretette a táskám", meg hogy "tiszta víz, és miatta nem tudom miben hazavinni a cuccaimat".

Emili: Bocsi, de ez nagyon vicces.. 😂

Liza: Tudom-tudom.

Emili: És azóta egyáltalán nem is beszélgettek?

Liza: Igen, nagyjából.

Ez a Liza!.. Azt hiszem hasonlít rám, és jó barátok lehetünk. Az előbbi beszélgetést még egy csomó minden folytatta, de aztán elköszöntem, mert már tényleg elég fáradt voltam.

A mai napot "édes semmittevés"-sel töltöttem, illetve picit tanultam is, de nem sokat.

Délután elmentünk a nagyihoz is, aki mindenféle ínyencséggel kínált minket..

Nyami! 😋

Egy ZIZI naplója ~újratöltve~حيث تعيش القصص. اكتشف الآن