január 21. - hétfő

81 7 4
                                    

Ma a megszokottól SOKKAL VIDÁMABBAN érkeztem be a suliba. Már alig vártam, hogy találkozzak a barátnőimmel, és bemutassam őket Lizának is.

Liza aranyos lány, és nagyon örülök, hogy megismerkedhettem vele. Ahogy most gondolkodom, ezt tulajdonképpen Gabinak köszönhetem, hiszen, ha nem szekálja ott, akkor lehet, hogy soha nem megyek oda hozzá, tehát KÖSZI GABI!

(Na ilyet sem lehet tőlem sűrűn hallani.. 😏😂)

Az első óránk Nyelvtan volt, amire a nagy lelkesedés ellenére épp hogy csak be tudtam érni őfelsége előtt. Így esélyem sem volt, hogy beszéljek a lányokkal.

Ráadásul, ahogyan őfelsége mondja, "röpikét" írtunk..

A név becsapós lehet.. A röpike nála NEM AZT JELENTI, hogy írunk egy egyszerű és rövid dolgozatot... Hanem csupán annyit, hogy rövid időnk van megírni... És SZERINTE egyszerű feladatokat kapunk.. Kár, hogy ami nála egyszerű, az a valóságban éppen hogy kivitelezhető..

El lehet ezek után képzelni, hogy milyenek nála a TÉMAZÁRÓK (példának okáért).. Viszont ma azt hallottam, hogy aki őfelsége tantárgyaiból eléri a
~3-as szintet, az lazán megcsinálja az érettségit
~4-es szintet, az 95% fölött írja meg az érettségit
~5-ös szintet, az egy született ZSENI!

Ez azért elég durva.. Már kaptam tőle 5-öst.. Ha így haladok, akár eljuthatok a zseni szintig..!

Najó Emili, szállj le a Földre! Még nem állok 5-ösre, CSAK kaptam egy 5-öst.

DE JUUJJJ! Akkor is az egy 5-ös!

És ismét JUUJJJ! (De ezúttal ez nem az örömöt fejezi ki.. A meglepődöttséget viszont annál inkább.)

Valószínűleg feltűnő volt, hogy elkalandoztam, és nem az órára figyeltem, mert a tanárnő kihívott felelni.

Szerencsére annyi előnyöm volt, hogy..
1. MÁR NEM FÉLEK TŐLE ANNYIRA!
2. TANULTAM A MAI ÓRÁRA! (Hjuhh.. 😅)

Egy ideig bizonytalankodtam, de végül sikerült összszednem a BÁTORSÁGOM, na meg a GONDOLATAIM, és meglepően jól sikerült a felelet.

Bár nem ez volt rá az első alkalom, mégis kimondhatatlanul megkönnyebbültem, és ÖRÖMUJJONGÁSBAN törtem ki, amikor őfelsége mosolyogva kijelentette, hogy a feleletem 5-ÖST ÉRDEMEL.

Megküzdöttem ezért a jegyért, de a lényeg, hogy meg van! Olyan csodálatos érzés! És mekkora megkönnyebbülés..!?

Előfordulhat, hogy csak én parázom túl a helyzetet, de óra után, mikor végre tudtam beszélni a lányokkal, megnyugtattak, hogy ők is TÚLPARÁZTÁK volna a helyzetet.

SŐT még ÉRTEM is iszonyatosan AGGÓDTAK!.. Jujj de CUKIK!

Az barátnőim aggódtak értem! Milyen édes tőlük! Milyen jó nekem, hogy ilyen csodálatos barátnőim vannak!

Akármilyen népszerű is Gabi, neki SOHA nem lesznek ilyen barátai! Ez van Gabi, BOCSIKAA!

Mint említettem, óra után végre tudtam beszélni a lányokkal, és gyorsan meg is kerestük Lizát.

-Hello Liza! - kezdtem - Hoztam neked egy-két barátnőjelöltet! - nevettem el a végét.
-Sziasztok!? - kérdezett vissza meglepődve.
-Szóval - fordultam Pannáék felé - ő itt Deák Liza - mondtam, és színpadiasan a mellettem álló lányra mutattam. - Ők pedig Panna, Maja és Eliza. - mutattam sorra a barátnőimre.

-Háát.. Örülök, hogy megismerhettelek titeket! - mondta Liza.
-Mi is - kezdte Panna - hallottuk, mennyire szereted te is a "drága" Gabikát. - fejezte be nem kis iróniával.
-Jajj! Ne is mond.. - sóhajtott fel - akkora egy hülye liba! Legutóbb pl az volt a baja, hogy ugyanolyan cipő volt rajtam, mint rajta. Eskü azt hittem, hogy megnyúz! - préselte ki egy szuszra.
-És ekkor ismertem meg Lizát! - szúrtam közbe - Tulajdonképpen Gabinak köszönhetem! - mondtam nevetve.

Egy ZIZI naplója ~újratöltve~Donde viven las historias. Descúbrelo ahora