Egy ZIZI naplója ~újratöltve~

január 15. - kedd

ILYEN NINCS! ILYEN VELEM MÉG SOHA NEM FORDULT ELŐ!

Persze érthető, hiszen tegnap fél 12-ig írtam a naplót, na de akkor is! Anya igazán felkelthetett volna, amikor látja, hogy szól az ébresztőm, ahelyett, hogy kinyomja helyettem.

Nagyon szeretem én Anyát, de igazán nem értem hogy hagyhatott negyed 10-ig aludni!?

Reggel 9:17-kor ugyanis teljesen frissen és üdén keltem, hamarabb, mint az ébresztő szólt.. Legalábbis egy darabig ezt hittem. Aztán amikor ránéztem a telómra, hogy mégis mennyi idő lehet, rá kellett jönnöm, hogy már bőven elkéstem nemcsak az ELSŐ, hanem a MÁSODIK óráról is.

Még mindig sokkhatás alatt kirohantam a konyhába, ahol Anya éppen edényeket pakolt a helyükre, és bármi "Jóreggelt-féle" nélkül egyből latámadtam.

-Anya! Hogy hagyhattál ilyen sokáig aludni? És az ébresztőm? Te nyomtad ki?
-Igen Emili! Amikor az ébresztőd már 5 perce szólt, és te még mindig nem nyomtad ki, bementem a szobádba..
-És kinyomtad helyettem, engem pedig hagytál aludni! Hogy tehetted Anya?! - kérdeztem egyszerre felháborodva és kétbeesetten.
-Halgass végig Emili! ... Bementem a szobádba, és láttam, hogy még alszol. Gyorsan kinyomtam az ébresztőd, mert minket már nagyon zavart. Ezután próbáltalak felébreszteni, de nem keltél fel. Láttam, hogy tegnap milyen sokáig voltál fenn, és hogy már akkor is milyen kimerült voltál, amikor hazaérkeztél. Úgy döntöttem, hogy most hagylak kicsit tovább aludni. - mondta Anya a monológot.
-És az kicsit sem zavar, hogy igazolatlanokat fogok kapni?! - kérdeztem.
-Emili.. Egyrészt, kérlek higgadj le kicsit, másrészt pedig, az eszedbe sem jutott, hogy majd én leigazolom neked?
-Hát jó, de akkor is rossz volt rájönni, hogy már negyed 10 van.

A kis nézeteltérés után gyorsan összekészültem, és Anya 10-re bevitt a suliba. Csak a Törire értem be, oda is csak úgy, hogy éppen őfelsége előtt slisszoltam be a terembe.

De szerencsére már az ilyen esetek sem nagyon zavarják a tanárnőt (főleg, ha velem történik, akkor nem), és eltekintett a késésemtől.

Óra után gyorsan lesiettem a tanáriba, hogy megkeressem az ofit, és odaadjam neki az igazolást, amit még Anya írt otthon.

Vagy 10 percet vártam, mire kijött hozzám szóval zirka az egész szünetem elment.

Ezután gyorsan elsiettem a szekrényemhez, összeszedtem a cuccomat és elindultam Angolra. Egy pár percet még várnunk kellett a tanárra. Ezt az időt pedig Hugó és Máté rivalizálása töltötte ki. Természetesen mindkettő a maga sajátos, tőle már megszokott stílusát hozta.

-Hello Emili! - kezdte Hugó.
-Kisasszony! - kontrázott rá Máté.

Hát ez nem igaz..! Olyan viccesek! Tudom, hogy ők ezt teljesen komolyan gondolják, de akkor is!

-Emili, miért nem jöttél első két órában? Nem bírok ki nélküled egy percet sem! - mondta Máté bociszemekkel.
-Te sajnálod magad ennyire?! - kérdezte Hugó Mátétól, aztán felém fordult - Tényleg csak az kellett, hogy egy pár napot hiányozzak, és máris inkább az ellenségemet választod helyettem? - mondta aztán nekem.

Na ez már tőlük is sok! Mióta olyan nagy ellenségek ők?

-Nem is tudtam róla, hogy az utóbbi időben ilyen nagy ellenségekké váltatok. - mondtam egyszerre mindkettőjüknek.

Erre egy pillanatra elhallgattak mindketten. Aztán Máté mégis folytatatta.

Hát ez nem igaz.. Úgy indultam neki (ennek a sulinak is), hogy nem lesz pasim, meg semmi ilyesmi.. És erre tessék!.. Két fiú is hülyít!

-Emili, kérlek, ami ebben a pár napban köztünk volt, az maradjon meg továbbra is. Minden olyan szörnyű lenne nélküled!
-Például a cipőfűzőkötés? - mondtam nevetve, és tényleg nem akartam vele megsérteni.
-Végre a régi Emili! - mondta Hugó nevetve - Ennyi vagy Máté!
-Nyugi Máté! Ne vedd ám komolyan.. - mondtam neki nevetve. - Ezt csak Hugó hozza ki belőlem!
-Nem gondoltam volna, hogy csak ennyit jelentek neked. - mondta Máté megjátszott szomorúsággal.
-Jajj Máté, bocsánat! - mondtam énis, és valahogy kibírtam ezt a mondatot nevetés nélkül. - De akkor szent a béke? - kérdeztem még vissza.
-Igen... Hercegnő. - tette hozzá egy kis késéssel.

Szerencsére ekkor megérkezett a tanár, és mehettünk Angolra. Ezután Kémia következett, ahol röpdogát írtunk, ami szerintem nagyon jól sikerült.

Az Irodalom és Biosz olyan volt, mint mindig, 7. órában +Tesire pedig már nem kellett bemennem, így végre indulhattam haza.

Otthon Anya két nagyon jó hírrel fogadott. Egyrészt felvette a kapcsolatot Panna anyukájával, és holnapra megbeszélték egy beszélgetést a cukrászdába. (Megbeszéltek egy beszélgetést.. Én is tudok fogalmazni!)

Másrészt jön hozzánk a Nagyiii!!

Gyorsan nekiálltam a házimnak, hogy 4-re, mire érkezik a Nagyi, már készen legyek vele.

4:00 Még nincs itt a Nagyi, de ez érthető..

4:05 Még mindig nincs itt a Nagyi...

4:10 Még mindig nincs itt..

4:13 Lassan negyed órája késik a Nagyi..

4:15 Kerek negyed órája késik..

4:20 Most komoly 20 perce késik?!

4:30 Na neemáár!

4:38 Mivaaan?

4:40 Ez most komoly?!

5:00 Kerek egy órája késik, valami történt vele.

5:12 Nagyi beesik, és magyarázatként annyit mond, hogy kihagyhatatlan akciókat talált.

Nos igen.. Volt egy halvány gyanúm, hogy erről van szó. Na de akkor is?! Egy hatvanas éveinek végén járó nő.. Könyörgöm!

Nem tartok furcsának, hogy valaki belefeletkezik a vásárlásba, ha az illető 25 év alatt van, na de a Nagyi?

Mindenesetre megérkezett, és utána nagyon jól elvoltunk. Kaptam tőle jó pár új bizsut, meg egy szájfényt.

És igen.. Elég furi, hogy a Nagyimtól ilyen cuccokat kapok, RÁADÁSUL tök jókat. Nem ilyen öregeseket, vagy bármi.

A bizsuim nagy része amúgy tőle van. Nagyon jó az ízlése a karkötők, fülbevalók, nyakláncok és minden hasonló terén.

Kb 8-ig maradt nálunk, aztán hazament. Mi pedig elkezdtünk készülődni a lefekvéshez. Tehát sorban megfürödtünk, meg fogatmostunk és hasonló alvás-előtti dolgokat csináltunk.

(Nekem ebbe ugye beletartozik a naplóírás is.)

Jó éjt NAPLÓ! ❤️