Egy ZIZI naplója ~újratöltve~

december 31. - hétfő

A mai napon korábban keltem, mint az átlagos hétfőkön... Nyilván azért, mert ez NEM EGY ÁTLAGOS hétfő volt.

Az ébresztőm 5:30-kor kezdett el csörögni, mire én egyből fel is keltem... Normál esetben, egy ÁTLAGOS napon még minimum kétszer megnyomnám a szundi gombot, de mint említettem ez NEM egy ÁTLAGOS nap!

Szóval kipattantam az ágyból, megettem egy müzliszeletet (egy másikat pedig elraktam a suliba); gyorsan bevágódtam a tus alá, majd megmostam a fogam, és ideiglenesen felkötöttem a hajam...

Ekkor kezdtek ébredni a többiek. Hallottam, hogy anyu és apu a nappaliban beszélgetnek valami politikai dologról (...tipikus! Nem tudom felfogni, hogy lehet ez ennyire érdekes...), Máté pedig... nos ő valószínűleg még mindig alszik.

Ez is olyan dolog, ami nem fér a fejembe... Egyszerűen magas nekem!
Hogy tud az öcsém ilyen nyugisan aludni, amikor kb. 2 óra múlva már ott fog ülni egy VADIDEGEN suli VADIDEGEN termében, VADIDEGEN osztálytársak között?!?!!

Bár valószínűleg most is úgy lesz, mint bárhol, bármikor máshol... Az én "drága" öcsikém belép a terembe a 176 cm-ével, a tejfölszőke hajával, a hatalmas kék szemeivel és enyhén szeplős arcával... A lányok pedig csapatokban köré verődve fognak ájuldozni, hogy: "Milyen helyes!" / "Tuti nem 13 éves!"

...Röviden, neki soha nem okoz gondot a beilleszkedés. Főleg lányok közé nem.

Végül úgy 7:05 körül kelt fel, miközben  én már felöltöztem, megcsináltam a hajam és gyorsan feldobtam a reggeli makeupot is.
Ő is gyorsan felvett valamit (ha jól tippelek, azt ami a legfelül volt a szekrényében), megreggelizett, fogat mosott, majd úgy 7:30 körül együtt elindultunk a suliba. (Gyalog! ☹)

2 oka is van annak, hogy ilyen későn indultunk a suliba...
1.ÉN ALAP NEM AKARTAM TÚL KORÁN ÉRKEZNI!
2.MÁTÉ NAGYON KÉSŐN KELT FEL, ÉS ABSZOLÚT NEM ÉRDEKELTE MÉG A SULIBAMENÉS GONDOLATA SEM!

Amikor beléptünk a suliba, egyből "elváltak utaink", mert a gimi és az általános külön épületben volt. (Hűha... Milyen nagy ez a suli!)

A gimi épületében nagy nehezen rátaláltam a 10.-es folyosóra (pont a tanárral egyszerre). És beléptem volna a 10.B termébe közvetlen a tanár mögött, csakhogy a drága majdnem rámcsukta az ajtót.

-Elnézést tanárnő! - kezdtem. - Azt hiszem éppen az Ön órájára jövök. - mondtam félénken.
-Nem hiszem... - mondta ridegen - én most látlak először, erre esküdni mernék.
-Ez a 10.B osztály, ugye? - kérdeztem.
-Igen az. - felelte.
-Akkor igen, ide jöttem, én vagyok az új tanuló.
-Háát... Akkor gyere be..! Valahol biztos van még egy hely.
-Köszönöm!
-Hogy van az, hogy nekem semmit nem lehet el mondani?! - monta szinte teljesen magának.

...Hűha, de ismreős..., jutott eszembe, miközben helyet kerestem a számomra még teljesen ismeretlen teremben.

-Gyere! Ide leülhetsz! - mondta egy hosszú szőke hullámos hajú lány kedvesen mosolyogva.
-Köszi! - feleltem, és leültem mellé a 3. sorba. - Én..
-Emili Groß vagy!... Tudom, mert előre kikérdeztem az ofinkat erről. - darálta egyszerre. - Én pedig Hegyi Panna Olívia vagyok.
-Háát okéé...
-Amúgy ez a primadonna itt Dr Kovács Éva, a magyar tanár, de ő tartja a törit is... SAJNOS... De milyen gáz már, hogy nem csak hogy nem kérdezte meg a neved, még csak be sem mutatkozozott neked. - mondta.
-Hát igen, azért ennyit megtehetett volna. - suttogtam, miután Panna egy pillanatra megállt levegőt venni.

Őfelsége (...azaz Dr Kovács Éva tanárnő)  már rég az alárendelői melllékmondatokról beszélt, de engem per pillanat jobban érdekelt, amit Panna mondott.

Ez a Panna elég sokat beszél, de nagyon aranyos, és most amúgy is minden infóra szükségem van.

Az új barátnőm segítségével gyorsan készítettem egy vázlatot a teremről, és a diákokról...

A jegyzetelgetéssel és rajzolgatással gyorsan eltelt az óra. Szünetben pedig Panna körbevezetett a suliban, de ez olyan hoszzúra sikerült (persze még a felét sem mutatta meg), hogy a kövi órára épphogy beértünk a tanár előtt.

Szerencsére ez egy osztályfőnöki volt, az ofink pedig nagyon kedves és elnéző. (Nem véletlenül szereti úgy az osztály is.)

Gyorsan bemutatkozott nekem (a neve Kiss Tünde), aztán megkért, hogy én is mutatkoztak be az osztálynak.
Magamban ordítottam, hogy: "NE MÁÁR! CSAK EZT AZ EGYET HAGYJUK KI!"

Hangosan viszont csak ennyit mondtam: "Rendben." Majd felálltam és lenyomtam egy szokásos bemutatkozó dumát.

-Emili Groß vagyok, 16 éves. Nemrég költöztünk, ezért kellett iskolát váltanom.
Van egy öcsém, Máté, aki ugyanide jár (mostmár) a 7.-be.
Zongorázom, tornázom, régebben lovagoltam is.
Két anyanyelvem van, a magyar és a német, és azt hi...
-Nekem is! - szólt bele egy fiú a 2. sorból... Ahogy odanéztem.. Jujj de szép VÖRÖS haja van! És milyen cukik a szeplői...!... Mindegy is, Föld hívja Emilit. Emili jelentekezz!
-Tudjuk Hugó! Ha nem mondtad el eddig ezerszer, akkor egyszer sem. - mondta az ofi... Tehát Hugó!.. - szóval tornázol Emili?
-Igen tanárnő, rendszeresen jártam országos versenyekre is. - dicsekedtem.
-Ez csodálatos! Mit szólsz, szívesen beállnál az iskolai csapatba? - kérdzte a tanárnő.
-Még szép! Nagyon szívesen! - feleltem...

Az óra további részében mindenféle osztály-dologról volt szó. Én pedig VÉGRE megkaptam az órarendem, és a szekrényemet is a folyosón.

Olyan jó, hogy lesz KÜLÖN szekrényem, ahova minden cuccomat bezárhatom majd! VIVA!

Az órák egyébként gyorsan elteltek, legtöbbször Pannával beszélgettem, és a Tóth-ikrekkel, akiknek Panna mutatott be.

Egész jó ez az első nap (...bár 2 lány - Gabi és Anna - gonoszul méregettek - úgy kb. folyton.. de első naptól ez nem rossz), még Hugó is odajött hozzám beszélgetni. (Természetesen németül.. És persze hangosan, hogy mindenki hallja.. Mint egy kisgyerek! 😂)

A nap végén hazasétáltunk Mátéval, otthon megcsináltam a házit, aztán leültem gyorsan naplót írni, és még most is azt írom.. Már lassan egy teljes órája.

Még gyorsan bemásolom az órarendet, aztán lefekszem, és alszom.