Egy ZIZI naplója ~újratöltve~

január 1. - kedd

Ma ahogy mentem be Mátéval a suliba, Panna VALÓSZÍNŰLEG megláthatott minket, mert megkérdzte (már a teremben), hogy mégis hogyan sikerült egy nap alatt összeszednem magamnak egy ilyen helyes pasit...

Én meg erre először csak néztem rá kikerekedett szemekkel, majd elkezdtem nevetni, végül pedig már alig bírtam abbahagyni... 2 percig lazán nevettem egy huzamban, aztán Panna kizökkentett azzal a prózai kérdéssel, hogy "MÉGIS MI OLYAN VICCES?"

Erre én elmondtam neki, hogy akit velem látott, az Máté, a 13 éves öcsém. 13 ÉVES, VAGYIS 7.-ES.

Panna nem akarta elhinni, ezért képekkel kellett bizonyítanom... Viszont miután rájött, hogy nem kamuzom, nagyon ledöbbent, és (szintén) kikerekedett szemekkel nézett rám..

Mit ne mondjak, ha lefotózom, jó kis MEME-et lehetett volna belőle csinálni.

Ez a Pannás helyzet, még azt mondom oké, de odajött hozzám "Gabriella drága", és leosztott, hogy mégis hogyan képzelem hogy én is tornász vagyok.. Sütött róla az irigység és a harag.

-Ó hello, Emili! - kezdte negédesen.
-Tessék, hallgatlak. - mondtam kedvesen, mintha észre sem vettem volna a szavaiban rejlő megvetést. (Nem akartam már a második napon balhét, főleg nem ezzel a hülye libával.)
-Úgy tűnik, már minden ágról szakadt senkit engednek versenyezni! Hallom "NAGY" tornász vagy. - mondta.
-Hát ha nem is profi, nálad biztosan sokkal jobb vagyok. - válaszoltam foghegyről.
-Na és minek köszönhető, hogy egy exállamisulis ilyen ruhákban jár? Csak nem megjött a segély? - kérdezte flegmán.
-Elvégre mindenki magából indul ki. - mondtam lassan, tagoltan, majd otthagytam a leforrázott Gabit, aki mérgében csak annyit tudott utánam kiabálni, hogy "ROHADJ MEG!".. Vagy valami ilyesmit...

A kis bájcsevely után (mily meglepő 😂) Hugó jött oda hozzám.
-Túl maximalista, nem tud veszteni. -kezdte.
-Es ist sicher.*- válaszoltam. (*Az biztos)
-De ne aggódj, biztosan nem a személyed ellen szólt. - próbált nyugtatni.
-Ó, dehogyis nem a személyem ellen szólt! Ez épp annyira a személyem ellen szólt, mint amennyire VÖRÖS a hajad! - mondtam felpaprikázódva.
-Talán baj van a hajammal? Nem tetszik? - kérdezte szomorúságot és tanácstalanságot tettetve. (Jujj, olyan cuki volt!)
-Ó, dehogy van vele baj! - mondtam olyan hangnemben, mintha egy kisgyerekhez beszélnék. - Sőt szerintem kifejezetten jól áll, és nekem amúgy is nagyon bejön ez a szín!

Erre ő full elpirult, és kicsit zavarba is jött...

-Tényleg?.. Köszi! - mondta. Na erre aztán nagyon nem számítottam... Mint ahogyan sajnos arra sem, hogy kémián RÖPDOLIT írunk.. Csak reménykedni tudok, hogy nem lesz 3nál rosszabb.

Azt persze feleslegesen magyaráztam a tanárnak, hogy én új vagyok, és hogy ez az első kémia órám ebben a suliban... NYILVÁN végig sem hallgatott.

Viszont csütörtökön lesz legközelebb kémia, és azt mondta, addigra kijavítja... MIÉRT PONT VELEM TÖRTÉNIK EZ?!

Eliza és Maja próbált vigasztalni, Panna pedig...nos ő elmondta a tanárnőnek, hogy az ő dolgozatát időpocsékolás lenne kijavítani, inkább csak írja be a tanárnő az 1-t.

Kémia után még volt egy irodalom, és egy biosz óra, aztán indulhattam haza. (Mázli, nekem a torna miatt nem kell bejárnom a +tesikre.)

Viszont a lányok sajna nem jöhettek velem... 🙁Pedig Pannának bemutathattam volna az én "überhelyes pasimat"...😂

Otthon megírtam a házimat, aztán ránéztem a messengerre.

OSZTÁLYCSOPORT - szokásos hülyeség
ANYA - "Szia szívem, nem leszek otthon, mert elmentem bevásárolni. "
PANNA - elhívott holnapra plázázni engem és az ikreket.
NAGYI - küldött egy csomó képet az újonnan vásárolt cuccairól
HUGÓ - "Hello Emili! Ma azt mondtad tetszik a hajam. Nekem is tetszik a hajad. 😍😂... Sőt minden ami te vagy! Cuki vagy, szép és aranyos! ...Ésasszem ezt rólam is el lehet mondani. (Khm khm.. Noego) Ugye lehet ebből valami?"

Na ez úgy enyhén szólva KIVERTE NÁLAM A BIZTOSÍTÉKOT!!!
Nagyon helyes és cuki, sőt (ami lényegesebb)  kedves is velem, de nem ismerem! Ne akarjon csak úgy ajtóstól rontani a házba!

Eldöntöttem, hogy ezt majd holnap lerendezem élőben, és inkább nem a homályban tapogatózok (messengeren), hogy mi is akart ez lenni.

Anya közben hazaért, én pedig megkérdeztem tőle, mit szól, ha holnap elmegyek a lányokkal a plázába suli után.

Azt mondta nyugodtan mehetek, de ő nem pénzeli ezt a felesleges költekezést, intézzem a zsebpénzemből.

Még mázli, hogy ilyen esetekre van egy vészhelyzeti takarék pénzforrásom... Am(/k)i nem más, mint a NAGYI! 😊

Rá is írtam, és azt mondta, hogy nagyon szívesen támogatja, mert ez egy nagyon jó közösség fejlesztő program.

Azt is írta, hogy kár, hogy amikor ő volt ilyen idős, még nem volt erre lehetőség, mert nem voltak plázák... Hűha.. Ha lettek volna...

Na mindgy is, a lényeg, hogy holnap megyek a lányokkal plázázni! Vííí!
RESZKESSETEK BOLTOK! JÖVÜNK ÉS KIFOSZTUNK TITEKET!

Már annyira várom. Végre kicsit jobban megismerhetjük egymást (a suliban a nagy rohanás miatt alig van idő beszélgetni), ráadásul vehetünk új ruhákat,... sőt, a Hugós ügy rendezése után valószínűleg rám fér majd egy kis relax.

Ezután - dacolva a gondolataimmal (amik nyilván nem akartak hagyni aludni) - lefeküdtem, és valahogy sikerült is elaludnom...

JÓ ÉJT NAPLÓ!!! 😘😍😂