𝗥𝗨𝗟𝗘𝗦 | ᵈʳᵃᶜᵒ ᵐᵃˡᶠᵒʸ

4 | baljós jelek

- Astoria Greengrass! Gyere csak ide, hadd nézzelek meg! - hallottam meg egy kiáltást, amint beléptem az aurorok óriási, fekete sátrába. A hang gazdája, Mr. McGraw, ügyetlenül sietett felém, út közben felborítva egy asztalt, három széket, sőt, majdnem Mrs. Westet is!

Csak mosolyogva néztem az idős varázslót, akinek már réges régen nyugdíjban lenne a helye. Hosszú, ősz szakálla, és rövidre nyírt, fehéres haja miatt elég érdekes látványt nyújtott.

- Jaj, istenem! Amikor utoljára láttalak, még ilyen pici voltál! - mutatta kezével. Nem volt szívem kiábrándítani, hogy utoljára talán két hete találkoztunk, s azóta egy centit sem nőttem.

Boldogan nevetgélve vont csontropogtató ölelésbe, majd hirtelen durván elköltött magától, értelmetlen szavakat ordibálva, kidülledt szemekkel, remegve. Csontos ujjával rám mutatott, és felordított:

- A p-pohár! Ne igyál a pohárból! - egyre több auror gyűlt körénk, mind rémülten suttogva. Két nagydarab férfi megpróbála lefogni Mr. McGraw-t, sikertelenül. - Óvakodj a sárkánytól! Vér...! Rengeteg vér! Neee, Astoria! A torony! Igen, menj fel a toronyba, oda nem tud követni!

Az ősz szakállas már a földön fetrengett, rángatózó végtagokkal. Az amúgy halványkék szeme most véreres volt, teljesen kifordult, a szemhéja rángatózott. Szemüvege valamikor leeshetett az orra hegyéről, mert most apró darabokban hevert a lábam előtt.

- Jaj, ne, a hold! Könyörgöm, hagyd ott! Neee! Ezt nem teheted! - ijedten vettem észre, hogy két Szent Mungós nővér tart Mr. McGraw felé, kezükben pálcával, meg valami furcsa, színes üveggel.

- Nem lehet igaz... Visszatért! - ez volt a végszó. Az idős mágus eddig hadonászó karjai elernyedtek, szemhéja lecsukódott, szája enyhén kinyílt.

- Meghalt? - kérdezte valaki mögülem. Az egyik nővér óvatosan letérdelt a mozdulatlanul heverő test mellé, majd újjával kitapintotta a pulzusát.

- Még nem...

Egy kezet éreztem meg a vállamon.

- Minden rendben, drágám. Gyere, menjünk ki innen.

Anya hangja remegett, láttam a szemében, hogy mennyire rosszul érintette ez az egész, de nem akarta kimutatni előttem. Mr. McGraw volt a mentora még tanuló korában, neki köszönhette az összes tudást, tapasztalatot, sőt, még a munkahelyét is! Az öreg auror apja helyett apjaként viselkedett vele. El sem tudtam képzelni, milyen lehet látni egy barátot így kifordulni magából...

◈ ━━━━━━━ ⸙ ━━━━━━━ ◈

- Hol voltál? - förmedt rám Hermione, amint, 5 perccel a kezdés előtt, megérkeztem az ülőhelyünkre. - Már azt hittem, hogy eltévedtél, vagy elraboltak, vagy tudom is én!

- Bocsi, de volt egy kis... Öö... Komplikáció! - szabadkoztam.

- Ó, valóban? Mondd, mégis, hogyan lehetséges, hogy te bármerre mész, "kis komplikációk" adódnak? - rajzolt ujjaival macskakörmöket a levegőbe - Merlinre, Astoria Greengrass! Úgy vonzod a bajt, mint vasat a mágnes!

- Mi van a mágnessel? - fordult hirtelen felénk az addig lelkesen szurkoló Ron. Bármilyen feszült is voltam, nem tudtam visszafolytani a nevetésem - a vörös hajú fiú arcát szinte teljesen festék borította, kezében apró zászló, fején hatalmas, bűnronda kalap jelezte, melyik csapatnak is szurkol...