𝗥𝗨𝗟𝗘𝗦 | ᵈʳᵃᶜᵒ ᵐᵃˡᶠᵒʸ

1 | kezdetek

A nyár első fele unalmasan telt. Miután letudtuk a kötelező rokonlátogatást, anyával, és apával a Kanári - szigetekre mentünk nyaralni, természetesen mint muglik, szóval nem éppen egy tini boszorkány álma...

Bár a körülményekhez képest elég jól sikerült. Apa fősulis barátjával és annak családjával közösen fizettük az utat, ami azzal járt, hogy egy teljes hónapig jópofiznom kellett a létező legirritálóbb két gyerekkel a Föld nevű bolygó keréken!

Sabrina egy évvel volt idősebb nálam, mégis úgy éreztem, legalább 5 esztendővel öregebb... Hosszú, egyenes haját szőkére festette, barna szemét pedig olyan erősen festette ki, hogy az ember első látásra azt hihette, napszemüveget visel. Amennyire nem takarékoskodott a szemhéjpúderrel, annál inkább a ruhákkal!

Tisztázzuk! Nem vagyok szende kis prűd, vagy valami hasonló, igenis használók sminket ( néha... ), és mint minden korombeli, én sem járok földig erő ruhákba, na de a fenekemet se teszem közszemlére.

A másik gyerek, Marcus, velem egy idős, vagyis 14, és sajnos tomboltak benne a hormonok. És lehet, valaki élvezi azt, hogy egy fiú beszél vele, és közben a mellét bámulja tátott szájjal, csorgó nyállal, de én speciel nem.

Szóval egy hosszú, hosszú hónap elteltével végre indulhattam Ron-hoz, ahol már várnak rám a többiek, és elmegyünk a Kviddics Világ Kupára!

A négyesünkből egyedül Ronald-ot ismertem még az iskolakezdés előttről. Az anyukája, Molly, és az én anyám legjobb barátnők már vagy ezeregy éve, és úgy gondolták, biztosan a gyerekeik is kölcsönösen éreznek egymással. Hát nem! Az elején utáltuk egymást Ron-nal, de mikor egyszer megvédtem Percy-től, rájött, hogy, idézem: Nem is vagyok olyan hülye liba, mint hitte. Ez elég volt két 6 évesnek, hogy összebarátkozzanak.

A többi Weasley gyerekkel, Percy-t kivéve, rögtön jóban lettem. Főleg Fred és George varázsolt el, a szó mindkét értelmében, ugyanis egyszer véletlenül teljesen lilává változtattak. Nem csak a hajamat, vagy a kezemet, hanem a testem minden porcikáját színezték be, és sajnos leszedni se lehetett, így végül két teljes hétig lilán mászkáltam.

Harry-vel és Hermione-val a Roxfort Expresszen ismerkedtem meg...

Sosem voltam korán kelő. Sőt, általában a világ semmi kincséért nem másztam ki az ágyból, főleg nem nyár végén! De az a nap olyannyira különleges volt, hogy megérte kikecmeregni. Najó, kiugrani, és felverni az egész házat. De nem lesz ám minden nap elsős valaki a Roxfortban! Anya is ezzel mentegetett, ugyanis apám megpróbált lecsapni az első keze ügyébe kerülő tárggyal, ami történetesen egy párna volt. Szóval igen, komoly veszélyben érezhettem magam...

Mire a szüleim leértek, én már megfőztem a reggeli kávéjukat, ami őszintén, nem sikerült valami fényesen, vagyis erre következtettem a szüleim arcára kiülő rémült grimaszról. Apa hősiesen lenyelte a kortyot, de Anya túlélési ösztönből visszaköpte a bögrébe.