Az élet árnyalatai - Ámbar Smith története

1. Az első szerelem

Sziasztok!

Ámbar Smith vagyok és most elmesélem neked az életemet. Pontosabban a szerelmi életemet. Mert, hát mit mesélhetnék még? Barátaim nincsenek. A családomról annyit kell tudni, hogy Sharon Benson, a keresztanyám még nagyon kicsi koromban fogadott örökbe és inkább elvárásokkal irányít, mint hogy szeretettel neveljen. Az iskolában én voltam az egyik legjobb tanuló és a Jam&Rollerben én vagyok a pálya királynője. 

Most itt ülök a Roller kávézójában egy asztalnál és a laptopomba írok, miközben Matteot nézem, aki a színpadon énekel és közben gitározik. Matteo Balsano. A suli és a Roller egyik legnépszerűbb és leghelyesebb fiúja. Olaszországban született, de már nagyon sok helyen élt. A pálya királya és a Vidia énekverseny győztese. Az a tipikus álompasi. És az én exem. Arra gondolok, hogy életem egyik legjobb döntése volt szakítanom vele. Most biztosan arra gondoltok, hogy milyen rossz vagyok, és hogy biztosan nem szerettem Matteot. De szerettem. Sőt, imádtam. Most is szeretem, de már úgy, mint egy személyt, aki régen nagyon fontos volt nekem. De inkább elmesélem nektek a mi kis történetünket. 

Szóval Matteo volt az első barátom és egyben tőle kaptam az első csókomat. Az első csók. A csók, ami minden lány életét meghatározza. Nekem az első csókom tökéletes volt. Olyan tipikus, hollywoodi filmbe illő, álomcsók. 15 éves voltam. Azon a napon éreztem először és igazán, hogy élek. Matteoval éppen egy randinkon voltunk egy vidámparkban. Emlékszem, hogy miután leszálltunk az óriáskeréktől, odasétáltunk a park közepére és néztük a égen a tűzijátékot. Aztán már csak arra emlékszem, hogy Matteo megcsókolt. Ő csókolt meg engem, én csak hagytam. A csók után egymásra mosolyogtunk, megfogtuk egymás kezét és szépen hazasétáltunk. Miután hazakísért elköszöntünk és adtunk egymásnak egy puszit. Másnap átjött hozzánk Matteo és a kanapén újra megcsókolt. És az a fura, hogy tudtam mit kell csinálni. Szóval nekem Sharon sosem beszélt erről, egy barátnőim közül nekem volt először barátom és az iskolában a védőnő sem beszélt nekünk a csókról, így alig tudtam róla valamit. De még kétszer megcsókolt egymás után. Nem érdekel, hogy megláthat minket valamelyik alkalmazott  vagy Sharon. Csak az érdekelt, hogy Matteo itt van velem. Csak Ő és én. 

Attól a pillanattól fogva elmondhattam magamról, hogy van barátom. 1 évig voltunk együtt. 1 év szerelem, 1 év "De cukik vagytok" kommentek a közös képeink alá neten, 1 év boldogság. Nagyon szerettem Matteot. Mindent odaadtam volna neki, amit szeretne. Bármit megtettem volna érte. És elég menők voltunk! Mindketten jól koriztunk és énekeltünk. Úgy hívtak minket, hogy "A pálya királya és királynője". Az első évben nagyon szerettük egymást. Talán ez az év volt, az az év, amiben nem csak azt látták, hogy boldog vagyok, hanem én is éreztem a boldogságot. És szerencsére Sharon is elfogadta Matteot. De kb. 16-17 éves korunkban éreztük, hogy már nem a szerelem miatt voltunk együtt. Már nem éreztük egymás iránt azt, amit régen. Az érdekelt minket, hogy mások mit gondolnak rólunk. Az utolsó időszakunk eléggé egy "Se veled, se nélküled" korszak volt. És azért akartam vele szakítani, mert nem akartam, hogy a sok szép emlékből csak a rossz időszak maradjon meg. A szakításkor ezt mondtam neki: "Nem akarok lúzerekkel lenni". Ez egy nagy hazugság volt a részemről. Nagyon szerettem volna Matteoval lenni, csak tudtam, hogy már nem lenne az igazi. És Matteo sosem volt lúzer. Nagyon menő volt régen és most is az. De nem tudtam, elmondani, hogy mit érzek, mert tudtam, hogy csak elsírtam volna magamat. Sírni pedig utálok, főleg más előtt. Ezért találtam ki egy ilyen indokot. Matteo nem értette, de egy idő után elege lett és végleg szakítottunk. Hát így végződött a történetünk. Szerelmes tinikből a világnak megfelelni akaró felnőttek lettünk.