Az élet árnyalatai - Ámbar Smith története

5. Gyémánt szülinap

Ma van a szülinapom! 17 lettem! Ma különösen boldog vagyok. Sharonnal kibékültünk, Matteoval a szakításunk ellenére jó barátok vagyunk és mostanában Luna se idegesít annyira. Nem mondom, hogy kedvelem csak nem foglalkozok vele. Azt szeretném, hogy ez a szülinap tökéletes legyen. A barátnőim segítenek nekem ruhát kiválasztani és a sminkemet megcsinálni. Sharon ma estére felvett néhány embert, akik felszolgálják az ételeket és akik kidíszítik a villát. Sőt, Jazmin még a Fab&Chicre ki is posztolja a bulimat, hogy az egész környék és az összes ember tudjon róla. Szóval tuti jó buli lesz! 

Fél óra múlva kezdődik a buli. Gyönyörű, kék, csipke ruhát viselek és a hajam fel van tűzve. Miután a barátnőim odaadták az ajándékokat nekem, mindhárman kinéztünk az ablakon. Rengeteg ember volt a kertben, mindenki arra várt, hogy bejuthasson, hosszú sor volt az ajtónk előtt. Jazmin és Delfi gyorsan le is futottak, hogy mindent tudjanak közvetíteni a neten. Én egyedül fent maradtam a szobámban és belenéztem a tükörbe, hogy ellenőrizzem a külsőmet. Tökéletes volt, mint mindig. A buli is eddig tökéletes volt. De arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha a szüleim is velem ünnepelnének. Fogalmam sincs, hogy hol vannak, hogy mit csinálnak, hogy egyáltalán tudják-e, hogy ma van a lányuk szülinapja. Valójában azt sem tudom, hogy kik ők. Egyáltalán nem emlékszem rájuk. Sharon egyszer azt mondta, hogy miután a szüleim megtudták, hogy örökbefogadott engem, felhívták Sharont és elmondták neki, hogy azért adtak örökbe, mert sokat dolgoznak ezért nem lenne idejük rám és biztosak voltak benne, hogy egyszer valaki örökbe fog fogadni, akinél jó dolgom lesz. És hogy a fizetésük felét mindig átutalják Sharonnak, hogy abból neveljen engem. Ez még hihető, de nem értem, hogy miért nem akarnak velem találkozni. Egyáltalán nem érdeklem őket? Miután befejeztem a gondolkodást, megint oda sétáltam az ablakhoz és láttam, hogy már senki nincs kint a kertben. A hangos zene felhallatszott a szobámba ezért fújtam magamra egy kis parfümöt és eldöntöttem, hogy lemegyek. A lépcső tetejéről láttam, hogy rengetegen voltak. A villa nappalija nagyon nagy, de mégis az egész tele volt. Amikor leértem mindenki elkezdett tapsolni és odaadták az ajándékaimat. Matteot sehol nem találtam, állítólag Lunával elmentek valahova és késni fognak. Tipikus Matteo. Amióta szakítottunk, mindig olyan lányokkal barátkozik, akik nem hozzá valóak, sokkal egyszerűbbek, mint Ő. Matteo jobbat érdemelne náluk. 

Később Simón is odajött, átnyújtott egy virágcsokrot és ezt mondta gyerekes mosollyal a száján: -Ne haragudj Ámbar, de sajnos nem volt időm rendes ajándékot venni, ezért csak egy virágot tudtam hozni. De cserébe szívesen eléneklek egy dalt a színpadon, hoztam a gitáromat is!  Jézusom, úgy utálom ezt a srácot! Egyszerűen annyira gáz. Nincs mása, csak néhány ronda ruhája, meg egy rossz gitárja. És azt hiszi, hogy egy szerencsétlen dallal meg egy mosollyal bármit elérhet. Nem értem, hogy a többi lány mit szeret benne. Állítólag azt, hogy kedves és segítőkész. Hát szimpla kedvességgel nem fog sok mindent elérni az életében. Pedig híres énekes szeretne lenni! És még Jazmin is egyfolytában róla álmodozik. Komolyan mondom, nevetséges! Persze nem akartam gonosznak tűnni, ezért úgy tettem, mintha tetszene a virág és udvariasan ezt mondtam: - Köszönöm szépen Simón, nagyon szép ez a virág, a színpad pedig a tiéd!     

Miután elment odasúgtam Delfiéknek, hogy dobják ki ezt a virágot, mert olyan ronda és giccses. Jazmin persze egyből izgatott lett és elkezdett kérdezgetni, hogy megtarthatja-e. Mondtam neki, hogy persze, azt csinál vele, amit akar. Mikor Simón felment a színpadra, Jazmin szintén elkezdett sikongatni. Rászóltam, hogy maradjon csendben, mert egyrészt nevetséges, amit csinál másrészt pedig elmegy a hanga a dalunkra. Simón Luna egyik dalát énekelte el. Ez nagyon rájuk vall. Ezek ketten nem tudnak még egy dalon se elosztozni. Mindent együtt csinálnak, Luna régen még Simónt titokban a villa raktárában rejtegette, amikor Simónnak nem volt lakása. Nem tudom ezt, hogy gondolta. Na, mindegy. Simón eléggé jól énekelt, volt benne valami érdekes. Rájöttem, hogy elég tehetséges fiú. Az ő dala után, a lányokkal is énekeltünk egyet. Mindenkinek nagyon tetszett az előadásunk. Ezután Sharon félrehívott és odaadott egy kis dobozt. Azt mondta, hogy ezt a szüleim küldték. Egy rózsaarany pillangó volt benne. Mindenki tudja, hogy utálom a rosegoldot. Persze, a szüleim ezt honnan tudnák. Utoljára 4 éves koromban láttak. Ettől függetlenül nagyon örültem neki és annak, is hogy nem felejtették el a szülinapomat. Végülis ez jól sikerült a szülinapom de mégis valami hiányzott belőle. Nem tudom, hogy mi de valami hiányzott. Ez a szülinap olyan volt, mint egy gyémánt. Gyönyörű, de nagyon törékeny.