Ámbar Smith. Ez vagyok én. Egy lány, akinek jutott a szerelemből, gazdagságból, szépségből, hírnévből. Elsőre ez nagyon jól hangzik, ugye? Talán még meg is irigyeltetek? Előfordulhat. De ez azért van, mert még nem ismertek igazán.
Tegyük fel, hogy...
-Ámbar, te vagy Sol Benson!-mondta, én pedig leblokkoltam.
-Tessék?-kérdeztem hebegve. Alig tudtam megszólalni.-Nem, ezt nem értem. Hogy lehetek én Sol? Ő meghalt nem? Ne...Sharon én ezt nem értem.
-Ámbar, tudom, hogy elsőre nehez neked, ezért kérlek ülj le ide és had mondjam el, hogy mi van-mondta, én pedig leültem mellé a kanapéra. Valószínű ti nem értitek, hogy mi van, ezért elmesélem. Sharonnak, a keresztanyámnak volt egy húga, Lily. Lilynek volt egy férje és egy kislánya, Sol. Egyszer a villában egy nagy tűzeset volt, amiben állítólag mindannyian meghaltak. De most Sharon azt mondja, hogy Sol életben van és, hogy Sol én vagyok?
-Ámbar, a tűzesetben Sol nem halt meg. A villa egyik alkalmazottja megmentette. Amikor meghallottam, hogy életben maradtál nagyon megörültem. A húgom, Lily jelentett nekem mindent és amikor megtudtam, hogy a lánya életben van, csak te voltál nekem. Tudod, az apám egyfolytában utazott és anya meg már régen meghalt. Nagyon akartam rád vigyázni, de féltem, hogy neked a tudat, hogy a szüleid meghaltak túl sok lenne. Ezért akartalak úgy megvédeni, hogy kitaláltam neked egy új múltat és egy új nevet. De most már kezdtél rájönni és úgy éreztem készen állsz rá. Meg amúgy is okos lány vagy, előbb-utóbb rájöttél volna magadtól is.- magyarázta meghatottan. -Szóval én vagyok Sol? És te vagy a...nagynénim?-kérdeztem, ő pedig bólintott. -Most menj fel és próbálj meg aludni. Holnap nehéz napod lesz az iskolában.-Sharon megint hozta a formáját. Az iskola neki mindig fontos. Úgyhogy mosolyogtam és megöleltem. Már régen öleltük meg egymást, jó érzés volt.
Nem igazán sikerült elaludnom, úgyhogy inkább kerestem a villában egy fotót a szüleimről. Nagyon szépek voltak. Az anyukámnak gyönyörű mézszínű, szőkés-barna haja volt, az apukám pedig nagyon elegáns volt. Örülök, hogy megtudtam a múltamat, de nagyon sajnálom, hogy már soha nem ölelhetem meg őket. Remélem ott fent jól vannak!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Remélem tetszett nektek ez a rész. Majd igyekszek még új részeket hozni, ahogy időm engedi. Elkezdtem írni egy új storyt, amiben a barátnőm is segít. Ha érdekel, olvassatok bele! :)
