MORE | Luke Hemmings |

13.

KOURTNEY
Nem éreztem jól magam, egyszerűen fájtak a végtagjaim, a csontjaim, közben pedig émelyegtem is, ezért felpattantam az asztaltól, hogy a vécéhez rohanhassak. De nem hánytam, csak leültem mellé és ziláltam. Mikor lesz már vége? Miért kell szenvednem? Megmostam az arcomat és nagy levegőt vettem, fejben el kell döntenem, hogy minden rendben van és rendben is lesz, persze már láttam magamon a kezelés jeleit, a hajamból alig volt már valami, valószínűleg levágatom és nem várom meg, hogy egyesével hulljon ki az összes szálam. Napról napra a mérleg egyre kevesebbet mutatott, főleg a kezelés második hetétől kezdve, pedig én próbálok ugyan annyit enni, mint általában.

Mikor visszamentem a konyhába, nem néztem a srácokra, pedig ők engem kémleltek. Megtöröltem a szemeimet és amint megéreztem Luke ölelő karjait a derekam körül elsírtam magamat.

- Shh, ne sírj Szerelmem. Minden rendben lesz, erős vagy. – motyogta a hajamba, én pedig bólintottam. Muszáj elhinnem, még akkor is, ha Luke kegyesen, de hazudik nekem. – Van kedved kimozdulni? – távolodott el egy kicsit. Megsimította az arcomat, mire elmosolyodtam. Nem akarom őt elengedni, nem lehet, hogy elhagyjon, most már nem.

***

Két óra múlva már a helyi állatkertben voltunk mindannyian, ami meglepetés volt, hogy bizony Crystal segítségével utolértem Bryana Holly-t, Ashton ex barátnőjét. Szerettem volna meghálálni legjobb barátomnak azt, hogy ő a legjobb barátom, viszont ő sosem hallgatta meg a szörnyű szakításuk okait, de tönkre is tette őt az a kapcsolat.

- Kourt, te meghibbantál? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Ash.

- Kérlek Ashton, tedd meg értem. Talán az utolsó kérésem feléd, csak hallgasd meg. – néztem boci szemekkel a srácra, aki utálta, hogy ezzel zsarolom, de valójában tényleg így volt. Mi van, ha én nem élem túl, akkor mi lesz az én legjobb barátommal? Kell valaki mellé, aki annyira földhözragadt, mint én, vagy csak feleannyira.

- Rendben Kourt, legyen. De várjatok meg. – itt inkább Luke-ra pillantott, ezért nem értettem az egészet. Egyébként Ausztráliában tombolt a nyár és közeledett a karácsony is, így elég sokan voltak az állatkertben, de szerencsére eddig megúsztuk egy kisebb csoporttal.

Negyedóra múlva a megbeszélt helyen voltunk, a zsiráfoknál, amiknek Luke nem örült, hisz míg én imádtam őket, a srácok azt szerették, hogy viccet űzhetnek a szerelmem magasságából. Mellesleg szerintem az egyik legjobb külső adottsága, hogy ilyen magas. Most is egy fekete farmer volt mind a négy fiún, Luke-on pedig egy lenge ing félig begombolva, csak a szokásos, tudjátok. Rajtam egy hosszú bordó ruha, míg Crystal egy rövidnadrágban parádézott és egy laza pólóban. Igen, ha ránk néznek bentről lehet nem tudnák megtippelni, hogy milyen idő is lehet itt kint.

- Befejeztétek? – kérdezte Luke.

- Várj! – kérlelte Calum. – „Ki vagy te?" kérdezte a zsiráf, erre Luke azt mondja „Én te vagyok, csak egy jobb verzióban." – persze nevettem rajta, hisz már annyira szar volt, hogy egész vicces lett. Mikor Ashton és Bryana kézen fogva értek a megbeszélt helyre mi Crys-szel lepacsiztunk, hogy a tervünk tökéletesen bevállt, de Ash-t jobban érdekelte más.

- Ugye nem maradtam le a zsiráfos Luke-os viccekről? – kérdezte a dobos kétségbeesetten. – Volt már a jobb verziós? – bólintottunk. – A mintás? – szintén. – Mindent kigúnyoltatok? – szomorú volt, ezért megveregettem a vállát, persze ez nem elégítette ki, viszont nem volt időm megvigasztalni, mivel Luke hatalmas hangzavarral húzott maga után. Hangzavar alatt azt értem, hogy felborított kettő kukát és rálépett Mike lábára is, de végül nem robbantotta ki a következő világháborút, nyugisan értünk el a céljához.

- Mi van már zsiráfkám? – incselkedtem vele, persze nem tetszett neki, ezért egy gyors csókot leheltem az ajkaira. – Talán megbocsájtod. – suttogtam a szájára.

- Talán. – felelte egy mosollyal, aztán maga elé vont. A pingvineknél voltunk, én pedig meglepődve néztem őket miközben falatoznak. Annyira édesek voltak és az összes Luke-ra emlékeztetett. A gondozó mikor észrevett minket közelebb jött és üdvözölt minket.

- Csak ideértek. – nevetett. Egy másik gondozó elterelte a pingvineket, csak kettőt hagyott ott én pedig csak azt vettem észre, hogy Luke átemelt a korláton. Persze megijedtem és felsikítottam, de hamar átugrott ő is. – Ők ketten azok. – mutatott a két édespofa felé.

- Sajttorta és Eperturmix? – kérdezte mögülünk Ash nevetve.

- Nem. – köhintett Luke. – Antonio Jeffo és Rozalina. Így vannak anyakönyveztetve idióta. – felnevettem, hisz tényleg így volt.

- Nézd már, van egy kölykük is! – ezt bizony ki más, ha nem Michael veszi észre. Tényleg ott volt Rozalina lábai között egy kis tojás. Teljesen elolvadtam, így Luke derekát átöleltem.

- Gyorsan felnőnek, nem? – kérdezte egy kis pimasz mosollyal. – Örülök, hogy jól vannak. – egyetértően bólintottam, aztán felpillantottam rá. A kezemet simogatta és lemosolygott rám, majd lehajolt egy csókért. – Szeretlek Kourt. Nagyon szeretlek. Megtennéd értem és a mi kis pingvinjeinkért, hogy küzdesz? Hisz nélküled nem teljes a család. – vonta fel az egyik szemöldökét, mire elnevettem magamat és bólintottam. Bármit megtennék érted Luke. Bármit.