MORE | Luke Hemmings |

18.

KOURTNEY
Mindenki csendben hallgatta, amit az orvosom mond és persze mindannyian egyből jelentkeztek, még Skyler is, aki állítása szerint mindennemű tűtől és dologtól fél, amihez köze van az orvosokhoz. Viszont a kis rosszullétem meghozta a hatását, ugyanis láthatóan Cal erősen figyelt a lány minden mozdulatára és megígérte neki, hogy ott lesz mellette. Annyira összeillenének és remélem ezt ők is látják, hisz felnőtt emberek.

- Szóltam a szüleidnek, illetve Lauren is meg szeretné próbálni. – mosolygott rám Ash és megsimította a fejemet. – Most legyél kibaszott erős Kourtney, oké? Nem adhatod fel. – a másik oldalamon Luke megszorította a kezemet, amin a gyűrű is volt. Igen, túl fogom élni ismét és akkor hozzámehetek Luke-hoz, lehet egy nagy családunk, amire mindig is vágytam. Sosem fordult meg a fejemben, hogy ezt mással váltsam valóra, mivel ezeket a vágyakat először Luke mellett éreztem.

- Köszönöm. – motyogtam behunyt szemekkel. Szeretnék már túl lenni ezen az egészen komolyan. Hetekig is eltarthat, hogy megtalálják a számomra tökéletes donort, az is lehet, hogy mire megtalálják az már nekem késő lesz. Nem, dehogy lesz késő, túl fogom élni vagy így vagy úgy.

Két hét múlva is ugyan úgy ott feküdtem. Luke minden egyes nap bent aludt velem, kapott egy ágyat is, de aligha aludt benne, inkább mellém feküdt, ha tehette. Sokszor vettem észre, hogy sír, hogy kétségbe van esve és arra kérlel, hogy ne hagyjam itt. Már az első napokon bevallottam neki, hogy attól félek egyszer csak nem fogok felkelni, így minden éjjel felkeltünk mindketten, váltottunk pár szót, Luke próbált mindig erőt tömni belém, aztán reggelig fel sem keltünk. Szerettem őt és csodálom, hogy még mindig mellettem van.

- Kourt! Találtak egy donort! – rontott be a szobámba Mikey kora reggel, így felkeltve minket. – Gyerünk, kelj fel, meg fogsz gyógyulni.

- Még jó, hogy meg fog. – morogta Ash, ő is elég fáradtnak tűnt. – De nem kell kint őrködnöd éjjelente Mike.

- Te itt voltál éjjel? – kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel, mire mosolygott egyet. – Crystal elutazott, igaz? – persze helyeselve bólogatott. Elnevettem magamat, aztán feljebb ültem és próbáltam Luke-ot is felébreszteni, aki álmoskásan nézett fel rám.

- Jól vagy? Korán van. – motyogta, aztán a két haverjára nézett, bár Ash minden egyes nap bent volt végig Mikey, Cal és a két lány csak időközönként, de nem is vártam el, hogy végig bent legyenek. Egyik nap Liz rángatta ki kicsit Luke-ot, hogy sétáljon és levegőzzön, aztán anya volt a soron ebben. Örülök, hogy nem mennek el amellett, hogy Luke mennyire ide ragadt mellém, amit nem bánok, de nem kéne elhanyagolnia magát.

- Jó reggelt Miss Williams, Mr. Hemmings. – köszöntött az orvosom. – Gondolom már hallották a hírt, ha minden igaz ma elkezdhetjük a kezelést. A donor egy fiatal húsz éves lány egyébként. – bólintottam egyet, aztán gyorsan összeszedtem magamat, ettem egy keveset és beültem a kis fotelembe. A doki nem hazudott, ez sokkal erősebb, mintha leszívná az energiámat, talán ezért is dőltem ki tőle annyira.

- Hé, emlékszel arra mikor először csókoltalak meg? – fogta meg a kezemet Luke. Értékeltem, hogy próbálta tartani bennem az erőt, mosolyogva és boldogan emlékeztem vissza rá.

- Hogyan felejethetném el? Még egy amnézia sem tudta elvenni tőlem. – nevettem el magamat.

- Mi lenne, ha legközelebb nem késnél? – förmedt rá Luke-ra Calum. Próbálni szerettek volna a turné előtt, amit mi tökéletesen meg is értettünk, kivéve azt az idiótát.

- Bocs, de Cindy elég jó bőr. – húzta el a piercingjével díszített száját, aztán a kezébe vette a gitárját. A próba alatt végig csörgött a telefonja, hol Cindy, hol Tamara, hol Larissa kereste őt, így mikor végeztek hozzávágtam a telefonját.

- Undorító vagy, egyszerre négy embert fűzöl? – tettem csípőre a kezeimet. – Ezek után le is akadhatsz rólam. – horkantam fel, aztán kiviharoztam az utcára, a francnak sem volt kedve ezek után vele egy légtérbe lenni, mikor már két hónapja ígérgeti le a csillagokat nekem. És én még majdnem bedőltem neki.

- Kourt. – kapta el a kezemet. – Ezek csak ribancok, mit csináljak, ha te még csak azt sem engeded, hogy megcsókoljalak miközben bennem tombol a tesztoszteron és dugni akarok. – megforgattam a szemeimet és egy kisebb pofonnal jutalmaztam.

- Seggfej. – de igaza volt. Három randira vitt már el és egyszer sem csókolhatott meg.

- Ez a seggfej csak téged akarna dugni. – tárta szét a karjait. Hihetetlen, hogy ilyen ocsmány mondatokkal is képes beindítani. – Esküszöm csak a tiéd leszek, ha hagyod. – mosolyra húzta a száját, mert tudta, hogy nyert ügye van, mert tudta, hogy már rég elnyert engem akaratom ellenére is.

- Akkor most megcsókolsz, vagy mi lesz már? – kérdeztem tőle, ő pedig szélsebesen közelített. És nem hazudott, tényleg csak az enyém lett, annyi veszekedés után is csak engem akart. – Máris jobb. A szabályok Hemmings. – nyaltam meg az ajkamat.

- Csak azért vannak szabályok, mert te két évvel idősebb vagy? Tudod ezt is imádom ám. – egy apró csókot nyomott az ajkaimra.

- Igen, pontosan ezért van. De te többet nem fektethetsz meg mást, nem csókolhatsz meg mást, nem flörtölgetsz senkivel. Tudod, ilyen egy normális kapcsolat. – számoltam az ujjaimon.

- Tudom milyen az Kourtney. – nevetett fel. – Amúgy is nekem van a legdögösebb csajom az országban nem is kell más. Soha többet. – ezt kielégítő válasznak gondoltam, ezért most én csókoltam meg őt. Sokáig tartott mire ide is eljutottunk, de csak sikerült. Az a sok ribanc sem tudta megakadályozni ezt.

_______________________________________
Bocsánat, hogy így megvárattalak titeket, de most már hozom rendesen a részeket - már, ha van aki még olvassa -.
Remélem kellemesen telt a karácsony mindenkinek! 😊😘