MORE | Luke Hemmings |

16.

LUKE
Már mindenki elpakolt és megvolt a délutáni alvásunk is. Ez az első hét Kourt második ciklusából és most már tényleg minden úgy történik, ahogy Ash mondta. Mikor a barátnőm hazaér valakivel, leül enni, aztán elmegy aludni egyet minden egyes nap, ez pedig ránk ragadt, hisz mi is örömmel alszunk vele a teljes csend érdekében. Nem mintha bánnánk.

Épp mentem fel a szobánkba, hogy lehozzam Kourt cuccait, de hallottam, hogy Ashton-nel beszélget, így megtorpantam.

- Tudom, hogy mikor kell majd menni, ne aggódj. – miről lehet szó?

- Biztos Ash? És ha most más lesz, te pedig lefagysz? A többieknek lesz elég lélekjelenlétük, ha baj lesz? – milyen bajról beszél?

-Kourt, sosem fogom elfelejteni még tíz év után sem, hogy mennyire le voltál amortizálódva. Ne aggódj kérlek. – Ash megsimította a barátnőm arcát, ekkor már az ajtóban álltam, de nem vettek észre engem. Mi az, amit előbb mondott el neki, mint nekem?

- És Luke? – egy nagyot nyeltem.

- Ha lefagy majd szétverem a seggét, hogy ébredjen, mert szükséged van rá. De ő is tudja, hogy előbb vagy utóbb be kell feküdnöd. – szóval a leukémiáról van szó. Lesz olyan pillanat mikor rohanni kell be a kórházba, mert rosszul lesz? Erre azt hiszem fel kell készülnöm.

- Tudom, csak annyira félek, hogy meggondolja magát. Mármint nem haragudnék rá, sőt... én a helyében lehet menekülnék. – motyogta szomorúan, aztán felsóhajtott és bezárta a kis táskát, amit az ágyunk mellé tett. – Akkor ezt itt hagyjuk?

- Igen, ha ebben a pár napban ne adj isten annyira romlana az állapotod, akkor majd eljövök a cuccaidért, de szerintem nem lesz baj, most azért jobban nézel ki. – fogta közre az arcát. – Ugye Luke? – köhintettem egyet, hisz azt hittem nem vett észre, de ki tudja, lehet tudta végig.

- Igen. – feleltem, aztán a nagy bőröndjéért nyúltam, de Kourt megfogta a kezemet. – Nem kell elmondanod, bízom Ash-ben. – ráztam meg a fejemet egy kis mosollyal. A haverom megfogta a bőröndöt és helyettem vitte le, így kettesben maradhattunk. Megfogta a kezeimet és elkezdte őket tanulmányozni. Szerettem mikor ezt csinálja, hisz annyira bele tud merülni.

- A veszélye annak, hogy nem fekszek be a kezelések alatt, hogy mikor a mérleg átbillen a betegségem javára, akkor lehet, hogy itthon leszek. Akkor be kell mennem és ott is kell már maradnom. Ugye érted? – kérdezte félve. – Biztos vagyok benne, hogy látni fogod és szeretném, ha erre sor kerül, akkor te is gyere velünk. – szóval el akarta mondani ezt nekem, csak Ash egyszer már ott volt mellette végig. Nem is hibáztatom és örülök neki, hogy ugyan úgy a barátnőm mellett áll, sőt hálás is vagyok neki, amiért tudja, hogy mit kell tenni.

- Végig ott leszek. – ígértem meg. Egy apró csókot hintettem a homlokára, aztán megfogtam a kezét, hogy ideje indulnunk.

***

Mikey tengerparti házához látogattunk el, ami a fővárosi kórháztól fél órára van, így azt hiszem ez a távolság még belefér. Kourtney-val elfoglaltuk az egyik földszinti szobát, ami a tulaj szobája mellett volt, így Ash és Cal osztozhatott a fenti szobákon. A két lány a vacsorát készítették, Crys sütötte a húsokat, míg Kourt a zöldségeket szeletelte és próbálta elhessegetni Cal-t, aki meg akarta enni az összes mozzarellát.

- Ash, miért nem jött Bry? – kérdezte Kourt miközben ismét rácsapott Cal kezére szúrós szemekkel. Már tényleg csak a sajtok voltak hátra és ezzel meg is gyűlt a baja, de tudta kezelni. A kezem a combján pihent, néha megsimogattam, néha megszorítottam. Azt akartam, hogy tudja én itt vagyok és mindenkinél jobban akarom őt. Létezik, hogy valakit annyira szeressen az ember, hogy már levegőt sem kap? Hogy úgy érzi megfullad tőle? Mert én pont ezt érzem, mintha Kourt a drogom lenne, én pedig épp túladagoltam magamat.

- Aranyosak vagytok, de ez nem működött már közöttünk. Megbeszéltük a dolgokat, ami jó, de nincs folytatása. – mondta mosolyogva, közben a húsokat felügyelte.

- Haver, szerinted nem tud főzni a csajom? Szerinted miért tartom? – kérdezte Mikey, mind tudtuk, hogy nem komolyan gondolja, épp ezért nevettünk fel mind.

- Amint meggyógyultál elmegyünk valahová, csak ketten, oké? – kérdeztem Kourt-tól a fülébe suttogva, aztán egy puszit nyomtam a halántékára. Elpirult és bólintott egyet. Még nem is tudja, hogy az a nászutunk lesz, már, ha igent mond. Már mindenkit beavattam a tervembe, ami pár órán belül el is kezdődik, Crystal szó szerint odavolt érte, Cal csak a nyáltengert látta benne, míg Ash csak áldását adta. Igen, tőle is megkérdeztem, hisz mégiscsak úgy tekintenek egymásra, mint a testvérek.

A tengerparton sétáltunk, a srácok előttünk hülyéskedtek, míg mi kézen fogva haladtunk. Jesszus mennyire izgultam, a tenyerem izzadt, a szívem hevesen vert és csak mély levegőt tudtam venni.

- Minden rendben? – kérdezte félve. – Mármint nem úgy tűnik, ezért kérdezem.

- Mikor a hím pingvin szerelembe esik egy nőstény pingvinbe, a hím átkutatja az egész tengerpartot, hogy megtalálja a tökéletes kavicsot, amit ajándékba ad. És mikor a hím végre megtalálja, akkor odamegy hozzá és leteszi a követ közvetlen a nőstény elé.

- Mi? Luke te túlságosan is szereted a pingvineket. – nevetett fel. Annyira édes volt, napok óta most nevetett igazán jót, habár egyáltalán nem így terveztem. Már láttam a gyertyákat, ezért megállítottam Kourtney-t, hogy megfoghassam a kezeit.

- Ez a gesztus a pingvineknél olyan, mint a lánykérés. – láttam, hogy most épp összerakja az okos fejében a dolgokat, majd mikor rájön elnyílnak az ajkai. Ekkor térdelek le elé és mosolygok fel rá. – Nem fogom letenni eléd, mert épp elég sokáig kutattam ezért a gyűrűért, de szeretném felhúzni az ujjadra. Kourtney azt szeretném, ha a menyasszonyom lennél, megtisztelnél vele?

- Luke. – szipogta. Próbált másfelé nézni, de csak a barátainkat látta, illetve a nemrég érkező Skyler-t, aki titokban próbált fényképeket készíteni rólunk. Igen meghívtam őt is, de az egy másik terv és köze van hozzá Calum-nak is. – Én beteg vagyok. – motyogta szomorúan. – És ha nem élek sokáig már? Ne csináld ezt magaddal. – kérlelt.

- Kourtney, feleségül akarlak venni. Téged és nem mást. Az pedig, hogy még mindig úgy gondolod, hogy meg fogsz halni a világ legnagyobb hülyesége. Kérlek mondj igent, hogy valóra váltsd az egyik álmomat. – kétségbeesetten néztem a szemeibe és tudtam, hogy ha nem lenne beteg már rég igent mondott volna. Ő most csak egyszerűen mindentől félt, amit megértek, de pont azért szeretném most ezt az egészet, hogy tudja mennyit ér az élete és végre küzdjön is. – Szóval, Kourtney, hozzám jönnél feleségül? – kérdeztem meg újra. Nála eltőrt a mécses és sírva borult a nyakamba.

- Igen. – motyogta. Kicsit eltávolodtam tőle, hogy végre felhúzhassam azt az idióta gyűrűt az ujjára aztán megcsókolhassam.