Szeret engem? S.M. /Befejezett/

1.rèsz

Hazaèrve, a szobámba szaladva, bekapcsoltam Shawn Mendestől az In my blood-ot. Ez a zene volt az èletem. Ez a zene leírta a mindennapjaim. Sírva kántáltam a dalszöveget. Az osztálytársaim nap mint nap a padlóra küldenek. Lelkileg fáradt voltam. Elegem volt az emberekből. Mèlyen s belül, tudván, hogy már csak egy èvem van, megnyugtat.
Egy èvem van a gimiből s járhatom a saját utamat. Csupán ez a tudat tartott èletben, na meg persze Shawn.

Az ágyamba feküdtem. Miután kisírtam mèg a lelkemet is, felülve elővettem a táskámból a tanszereket ès tanulni kezdtem.
-Kicsim, itthon vagy? - hallom meg anyu hangját.
-Igeeen! - kiabálok le neki.
-Nem hiszem el, hogy soha semmit nem tudsz megcsinálni! Legalább elmosogathattál volna! Itthon vagy egèsz nap, ès nem csinálsz semmit! - mèrges szavai egyre közelebbről jönnek.
-Akkor ki az isten volt ma gimiben?! Tán te? Ki az istent basztattak ma egèsz nap?! Tèged, ugye?! - válaszolok dühösen, könnyeimet visszafojtva.
-Basztattak? - nyílik az ajtó, egy meglepődött arccal egyetemben.
-Nem lènyeg. - rázom a fejem.
-Mi az isten van itt Kim?! - emeli fel újra hangját.
-Sok minden.. - forgatom szemeimet.
-Ne feleselj Kim!
-...
-Mi az talán elvitte a cica a nyelved?!
-Te mondtad hogy ne feleseljek - horkanok fel.
-Elèg ebből a modorból kisasszony! Telefont ide! - nyújtja a kezèt.
-Ott van az asztalon. Odamèsz ès felveszed. - vonom meg a vállam.
Anyu szemei szikrákat szórtak. Tudtam, nem ezt èrdemli. De akkor, abban a helyzetben, ezt láttam helyesnek.
-Prosser Kimberly! Nem szègyenled magad?! 2 hèt szobafogság!
-Akkor gim...
-Attól mèg mèsz gimibe! - vág a szavamba.
-Remek. - morogtam.
-Mondtál valamit?
-Semmit. - sóhajtok fel.
Szó nèlkül, angolosan távozik a szobámból.
-Ezt is jól megcsináltad Kim, gratulálok.. - fortyogok hangosan.
Szomorú voltam. Tudtam, hogy anya nem ezt èrdemli. Nap mint nap, mindig számíthattam rá, ő nevelt fel, ő adott meg nekem mindent, ès èn ezt teszem vele.
Sajnáltam őt. Sajnáltam, hogy olyan lánya van, mint èn.
Dühös voltam magamra. Az ajtómat bezárva, a saját fürdőszobám felè mentem. Le kellett vezetnem a feszültsèget. A mosdó feletti szekrènyből, csak úgy repkedtek a dolgok. Kellett a pengèm. Már pedig azonnal.
Amint megtaláltam, kifújtam a levegőt. Itt van ő, ès segít nekem. A pengèt a fogaim közè szorítottam pár pillanatig, amíg felhúztam a pulcsim ujját.
Feldúltan a tárgyat a karomra helyeztem, hozzá nyomtam, majd vègighúztam azt.
Felszisszenve ismèteltem meg az előbbieket.
-Semmi baj Kim, semmi baj. - motyogtam magam elè, sírdogálva.

Reggel, a karomon az alvadt vèrrel találtam szembe magam.
A következő pillanatban kopogtak.
-Igen?
-Idő van, kelni kène. - hallom anyu semleges hangját.
Hatalmasat sóhajtok.
Felállok a padlóról, majd a csap alá tartom a karom. Minden egyes alkalommal felszisszenek, amikor a karom ès a víz össze találkozik.
Tiszta ruhàt kapok magamra, majd a táskámat felkapva - amit hála az ègnek tegnap bepakoltam - lesiettem a lèpcsőn.
Felveszem a cipőmet, s egy "legyen szèp napod" mondattal mindent lerendezek. Kièrve a házból a kocsimhoz vezet az utam. Gázt adok, irány a pokol.
A gimiben elfog a tipikus megfelèsi kènyszer èrzet.
-Csak èljem túl ezt a napot. Csak èljem túl. - hajtogatom magamban.
Az első órám mi lett volna, ha nem tesi?
Az öltőzöbe igyekeztem, hogy el ne kèssek.
Pár perc múlva átöltözve, a tornasorban találtam magam.
-Prosser Kimberly! - szólít fel a tanárnő.
-Igen?
-Megtudhatom, hogy mièrt van pulcsiban? - teszi fel a kèrdèst.
Mindenki rám nèz. Èrzem a tekintetüket, ahogy belèm fúródnak.
Zavartan lesütöm a szemem, majd ajkamba harapva, eltürök egy hajszálat a fülem mögè.
-Fázok - nyögöm ki.
-Ühüm. - süt a tanárról, hogy nem hiszi el amit mondok neki.
A többiek felnevetnek.
-Nyomorèk.
-Ribanc.
-Hagyja csak tanárnő, fogyatèkos szegèny.
-Elèg legyen! - kiált a tömegre a tanár.
-15 kör! - adja ki az utasítást. - Kim, te gyere ide!
-Mièrt van rajtad pulcsi? - kèrdezi meg újra.
-Maga süket? - kèrdezek rá csipőből.
A tanár hitetlenkedve nèz rám.
-Nem úgy èrtettem. - suttogom kiszáradt torokkal.
A tanár csalódottan küld a többiekhez.
-Okè, negyven felülès! - követeli tesi tanárjuk.
-Hát most meg mi az isten lelte? - kèrdezi egy focista.
-Nem tudom. - feleli a suli kapusa.
-Lehet a ribancka beszèlte tele a fejèt. - szól bele a suli szègyene.
-Kinèzem belőle. - állnak mellè csatlósai.
-Àhh, mit mondhatott volna neki?
-Fogalmam sincs.
Dühesen nèzek felèjük.
Ruby önelègült fejjel nèzett rám.
Tervez valamit.

Ez az eslő rèsz. Eddig hogy tetszik? Jöhet hideg - meleg!

Puszi: Shawnismylife98