Szeret engem? S.M. /Befejezett/

2.èvad 3.rèsz

A csendet a hangja szakítja fèlbe.
Gyors verdesèsbe kezd a szivem a szavak hallatán.
-Shawn?
-Igen? - torpanok meg ès hátra nèzek.
-Bízok benned.
Elmosolyodok ès a következő út a kocsimhoz vezet.

         

            *Kim szemszöge*

Anyu percekkel Shawn távozása után jött vissza.
-Mit mondott?
-Bizonyítani szeretne.
-Te erre? - vonja fel a szemöldökèt.
-Kíváncsian várom.
-Remèlem tud majd bizonyítani. Már is sokkal jobb színben vagy, mióta itt járt.
-Ilyen a szerelem anyu. - mosolygok rá, ès felmegyek a szobámba. Elővettem a kis füzetecskèmet, ès írni kezdtem.

Kíváncsivá tett
Vajon mit nyújthat nekem?
Remèlem, hogy többet,
Nem fogok csalódni benne.

Remènykedek
S fohászkodom istenhez
Hogy javítsa meg amit tönkretett
Mert az èletem lett.

Újra bízni akarok benne
Szeretnèm, ha elnyernè a szivem
Mert szüksègem van erre,
Erre a fiúra, aki boldoggá tett.

Hm. Passzol ez a vers a jelenlegi helyzetemhez. Minden szó a szívemből ered. Nem akarom elveszíteni, de ahhoz bízonyitani kell. Nem is akárhogy. Nem is akármennyit. De szentül hiszem, hogy nem fogok csalódni, hogy úrja elnyeri a bizalmamat ès újra egy párkènt szerepelünk az újságban. Egy hèt. Az igen kevés idő. De ismerve őt, mindenből a legtöbbet hozza majd ki, ès mindent meg fog tenni a cèljának elèrèse èrdekèben. Èn pedig szurkolok neki. Az ő ès az èn èrdekemben is.

Lassan egy felè haladva lementem a konyhába.
-Min ügyködsz?
-Gulyásleves. - pillant hátra.
-Segítsek?
-Az jó lenne, köszönöm.
1 óra elteltèvel a leves után betettük a sütit a sütőbe. Muffin. Csokis. A kedvence. De nem neki csináltuk, szimplán ehhez volt kedvünk. Na jó, kit álltatok? Neki csináltuk. Èn pedig viszek is őfelsègènek.

-Kim? - lepődött meg az ajtó nyitás után.
-Nem, a szomszèd bácsi vagyok, ès azèrt jöttem, hogy megkèrdezzem van -e óvszered, mert a másik szomszèd nènike ott vár engem az ágyban.
-Persze van, jöjjön be. - kacsint.
Az egèsz annyira abszurd volt, hogy felnevettem. Ő is velem tartott.
-Tessèk, ezt neked hoztam. - nyújtom neki a finomságot.
-Na jó. - nèz a sütire, majd rám. - Imádlak.
Kicsit kìnosan èreztem magam, de nem sokáig, mert Shawn nem èppen gusztusosan fogyasztotta el az első muffint.
Mosolyogva nèztem a mohó fiút.
-Jól van Shawn, lassabban, mind a tièd, nem veszem el.
Mit sem hallgatva tömte tovább magába.
Miután megette az ötödiket, mosolyogva nèzett rám, a száján egy kis csokival.
-Várj.-mondom ès közelebb lèpek hozzá, majd a kezemet felemelem.
Vèletlenül az ujjam átsiklik a szájára.
Mindketten ledöbbenünk. Visszafogtam a lèlegzetemet. Nem merem felemelni a fejem.
-Mit csinálsz? - kèrdezi rekedt hangon.
Kiráz a hideg. Bár ne lenne ilyen szerethető! Bár tudnám utálni!
Leveszem a kezemet.
-Csokis volt a szád.
-Nyállal jobban menne. - nyúl az államhoz.
-Tessèk?
-Mondom nyállal jobb lenne. - feleli határozottan.
A szó bennem ragad, ő pedig ezt kihasználva az ajkait az enyèimnek nyomja.
Három hosszú ès szenvedèlyes csók után vègre elszakadtunk egymástól. A fenèket vègre! Kurva jól esett a csókja.
Szemeit az enyèimbe vèsi. Elpirulok.
Annyira nèz, esküszöm már azt is látja, hogy milyen bugyi van rajtam!
-Hiányoztál. Nagyon. Annyira örülök hogy itt vagy. - sóhajt.
Egyet hátra lèp.
-Maradsz?
-Hát...
-Kèrlek.
Basszus ne nèzz már ennyire, van vesèm na, ne keresd tovább!
Ajkamba haraptam válasz adás előtt.
-Ezt ne csináld. - morogja. - Így is nagyon nehèz.
Ismèt elpirultam.
-Maradok.
-Elmondhatatlanul boldoggá teszel. - motyogja.
Erre nem is felelek.
A konyhába megyek, ahol anyut tárcsázom.
-Szia anyu, csak szólni szerettem volna, hogy maradok Shawnnál.
-Használjatok óvszert!
-Azzal már elkèsett! - kurjantyja a fiú.
-NEM AKAROK NAGYMAMA LENNI! MÈG NEM! - sikít szülőm.
-Shawn! Hülye. Nem feküdtünk le.
-Biztos?
-Anyu,nehogy már Shawnnak higyj! Lènyeg, hogy maradok. Jó èjt. Szia.
-Sziasztok. - köszön el èn meg kinyomom.
-Te hülye vagy? - ütök a vállába.
-Megőrjítesz.
-Megőszülök tőled. - forgatom a szemem.
Hogy lehet valaki ilyen èdes?
-Hát, ez nem tántorít el tőled.
-Hm, pedig az lett volna a cèl.
-Hát èdesem elèg nehèz dolgod lesz. Úgy nevezik, hogy lehetetlen. De próbálkozni ès remènykedni szabad.-von vállat.
-Köszi a biztatást.
-Ugyan.

Az emeleten voltunk Shawn szobájában ès 9  óra tájèkában lehetett. Shawn már aludt èn pedig a mellkasán pihentettem a fejem. Hiányzott már. Az illata, a hangja, a biztonságot nyújtó karjai, az ölelèse, a csókja. Mindene. Minden vágyam az, hogy ezen a hèten teljesítsen. Szüksègem van rá. Szüksègem lesz, ha boldog szeretnèk lenni. Mert az  igazán csak mellett vagyok. Kikeltem melőle ès a táskámból egy cigit húztam elő. Havonta nem szívok el egyet, de most kedvem támadt hozzá. Feltornáztam magam a párkányra ès kilógattam a kèt lábam. Ugyan tavasz volt, az èvszak mègis kèsett. Az idő szeles ès esős. Ráadásul hamar sötètedett. Bekapcsoltam az 5 second of summer-Want you back cimű számát ès azt dúdolgatni kezdtem. Pár perc elteltèvel az ágyon mozgolodás törtènt, èn pedig az időre tekintettem. 22:09. Hát, ez egy minimum felfázás ès tüdőgyulladás. Lemásztam ès becsuktam az ablakot.
Meleg kar fonódótt a derekamra, ennek hatására megugrottam.
-Szètfagytam kicsim. Mit csináltál? - motyogta a hátamnak.
-Ühm, csak szellőztettem.
-Ümmm. - morogta ès a fejèt a vállamra tette.
Oldalra fordult, így az orrát a nyakamon húzta vègig.
Libabörös lettem.
Egy puszit lehelt a nyakamra, majd mintha megfagyott volna, nem mozdult.
-Minden okè? - suttogtam.
Válaszra sem mèltatva elvette a fejèt, ès megfordított, hogy a szemèbe nèzzek. Dühös volt a tekintete. Összezavart.
-Mióta cigizel?!
Francba!