Szeret engem? S.M. /Befejezett/

28.rész

Tudod, most erősen gondolkozom, hogyan bosszúljam meg mindezt. Öljelek meg Adamèrt...vagy öljem meg Shawnt, hogy ugyan azt èrezd, amit èn èreztem ès èrzek a mai napig, ès èrezni is fogok èletem vègèig. Azt akarom, hogy neked is fájjon. Hogy beleőrülj, ahogy èn.
-Mondd. Ha akármelyiket is megteszed.. Visszajön Adam? Itt lesz veled?

            *Kim szemszöge*

Fogai összekoccantak.
Aztán a bejárati ajtó kinyílt.
-Rendőrsèg, fegyvert eldobni!
-Jake, nehogy eldobd! - rázza a fejèt.
A fèrfi - feltehetőleg Jake. - leereszti a pisztolyt.
Shawn vègre fellèlegezhetett.
-Azt mondtam, hogy nem!
Engem is elengedtek.
-Mi a francot csináltok?! - kiabált apám.
-Emelje fel a kezèt! - szólt az egyik rendőr.
Mindhárman  így cselekedtek.
A zsaruk beözömlöttek a házba, s bilincset tettek kezükre.
-Uram, kèrem! - szóltam.
-Igen kisasszony?
-A lányom.. A lányomat valahova elvittèk.
Ajkába harapott ès bólintott, majd a bűnözők után ment.
-Az emeleten van. - mondta az ismeretlen fèrfi.
Felszaladtam az emeletre. Valóban ott volt.

              *Eközben lent*
-Te ribanc, kikerülök onnan, ès saját kèzzel megöllek!
-Minden szava felhasználható ön ellen. Jogában áll hallgatni.
-Faszfej. - suttogta ès leköpte az őt kocsiba tuszkoló embert.
         

-Kim.
Lesütöttem a szemem.
-Sajnálom. - szólalt meg újra.
-Talán ez lesz neki a legjobb, ès jobb otthonra tesz szert.
-Te is tudod Kim, hogy tökèletes otthona volt ez is.. Csak èppen rosszkor jött ez az egèsz.
Na igen. A rendőrök megnèztèk, hogy minden rendben a kicsivel. Rákèrdeztek, hogy lehet az, hogy nem hasonlítunk egy cseppet sem? A válasz az volt, hogy örökbefogadtam. A papírokat kèrtèk, de persze azt nem intèztem mèg el. Szóval elvettèk tőlem. De talán jobb is így. Neki ès nekünk is.
-Tudom, hogy ez fáj Kim, de mèg alig èltèl. Jobb ez így.
-Tudom. - fordulok szembe vele.
-Kim?
-Igen?
Zavartan elnevette magát.
-Megölelhetlek?
Èn is felnevettem, majd lassan elè sètáltam ès a kezeimet összekulcsoltam a nyakánál.
Erősen átfogta a derekam, a feje meg az enyèmen volt.
-Most mi lesz? - kèrdeztem pár perc múlva.
-Kim lennèl a barátnőm?
Fèlrenyeltem a... Nos a levegőt.
Hogy mi? A barátnője? Mi van?
-He? - kèrdeztem èrtelmesen.
Elröhögte magát. Elengedett ès a hajába túrt. Szemei megtalálták az enyèimet.
-Megtisztelnèl azzal, hogy a barátnőm leszel?
-Shawn, ez...
-Okè. Persze. Azok után. Szóval. - keserűen kacagott. - Mit is gondoltam?
Látószerveimet a padlóra vezettem. Vágni lehetett a feszültsèget.
Mèly levegőt vettem ès felnèztem. Bár ne tettem volna.
Láttam a szomorú arcát. Láttam a remènyvesztett tekintetèt. Láttam a szemeiben a megvetèst. Megvetette magát. Azèrt, amièrt.
-Ne csináld ezt. - kèrtem.
Mosolyogva fordította felèm a fejèt.
-Jobb lesz, ha megyek. Anyu ebèdre hívott.
Ha nem ismernèm, azt felelnèm, hogy "rendben, persze, menj csak". De most átláttam rajta. Tudtam, hogy magát okolja.
-Shawn. Ez nekem sok volt.
-Èrtem... Csak tudod èn próbálok valamit megjavítani, de te nem hagyod.
-Shawn - nevetek. - most tudtam meg, hogy megöltem a bátyámat, èrted?
-Rèszvètem.
-Sokat èrek vele!
-Jó. Mit akarsz, mit csináljak?
-Semmit. Csak.. Hagyj egy kis időt.
-Hát hogyne. Persze. - elkezd hátrálni ès egy kisebbet üt a falra. -Akkor szia.

-Shawn, átjönnèl?
-Mi van?
-Szeretnèm ha átjönnèl.
-2 óràval ezelőtt azt mondtad időre van szüksèged! - bosszankodik. - Döntsd már el vègre, hogy mit akarsz!
-Tèged akarlak. - suttogtam lehunyt szemmel.
-Tessèk?
-Várlak.

Kinyitottam az ajtót ès átöleltem a fiút.
-Hiányoztál. - motyogtam a vállába.
-2,5 órával ezelőtt találkoztunk.
-Az kèsz katasztrófa volt. Èn az elmúlt hetekre èrtem. - utaltam arra, amikor New Yorkban volt.
Megpuszilta a fejem ès bejött.

-Mit nèzzünk?
-6years?
-Legyen.
Csodálkozva nèztem rá.
-Okèèè.
-Jól kezdődik. - kacsintott rám.
-Ja, aha. - forgattam a szemem.
-Az agyadat keresed kiscsillag?
Újabb szemforgatás.
-Na mi az, nem találod?
-Shawn fejezd be. - nèztem arcára unottan.
-Na gyere ide.
Megfogott, ès magára húzott. Fejem a melkasán pihent.

Elkezdtem álmosodni. Egy olyan 5 percnyire el is aludhattam.
Kinyitottam szemeimet.
-Alszol baba?
-Ühüm, kezdek fáradt lenni.
-Aludj  nyugodtan kicsim. - mosolygott.
-Jó èjt.
-Neked is.

Levegőt kapkodva keltem fel. A ruhám az izzadságaim nagy rèszèben feküdt.
-Jól vagy?
Az álmomban Adammal a vízben voltunk, amikor elkèpzeltem, hogy valamiben támaszkodok, ès nagy menőn állok. Aha. Ez meg is törtènt. Csakhogy a medence közepèn, az egyedüli kapaszkodó a bátyám volt. Lenyomtam a víz alá. Elèrtem a cèlom. Felfigyelt rám az aranyos fiú a medencèben. De a tekintete ijedt volt. Nem èrtettem. Ennyire ijesztő lennèk? A bátyám kapálózott, de èn mèg maradni akartam. Aztán már csak arra emlèkszem, hogy apu üvöltve szalad felèm. Olyanokat mondott, hogy mentőt, segítsenek ès efèle szavakat. Èn meg csak ott sírtam, magatehetetlenül. A bátyámra nèztem. Ott tèrdepelt felette egy nèni, aki a mellkasát nyomkodta. Nem èrtettem semmit.
-Ne csinálja, ez fáj neki. Ugye Adam, hogy nem jó èrzès? - nèztem rá szomorúan. De ő nem válaszolt.
A nő elsírta magát, megrázta a fejèt.
-Nem fáj neki. Jól van, csak egy jobb helyen.
-Persze. Csak volt egy hülye álmom.

            ------------------------------

Remèlem tetszett❤️
Vèlemènyeket kommentben várom. 💞
Puszi: Lili💙