Ezernyi csillag fent az égen

Meglesett titok (Svt - Soonhoon)

Dino szemszöge:

Új kamerámmal járkáltam az általunk "Kreatív központra" keresztelt épületben dokumentálva minden jelentéktelen eseményt, nem tehetek róla, Coups-hyung-tól kaptam tegnap délután, ezért gondoltam ma felveszem egy napunkat a rajongóknak.

-Szóval, Hoshi-Hyung, csináltál ma valami érdekeset? - sétálok hozzá a táncteremben. A mai nap már szinte mindenkivel beszéltem és az idő is elrohant, lassan ideje lesz hazamenni... Hisz már rég sötét van kint...

-Egy új koreón dolgozom néhány napja, ma elég sokat haladtam vele. - mosolyog a kamerába átkarolva a vállam.

-Megmutatod? - nézek rá csillogó szemekkel, mindig olyan jó táncokat csinál, mióta ismerem felnézek rá ezért.

-Majd ha kész lesz, te leszel az első, aki látja, oké? - borzolja össze hajam, majd elkezd kitessékelni a teremből. - Menj haza, Chan-ah, késő van!

-De te nem jössz? - értetlenkedem.

-Ma még befejezem a koreót, aztán a pihenőben alszok, holnap találkozunk! - fordul vissza a tükörrel szembe, majd halkan számolni kezdi az ütemet. Nem első alkalom, hogy nem jön haza ilyen miatt, de ő valahogy megelégszik öt óra alvással is...

Úgy döntök nem zavarom tovább, elindulok a kijárat felé, azonban feltűnik, hogy még Woozi-Hyung is bent van, pedig vele már csak otthon akartam beszélni, de persze mi a legjobb helyszín, ha nem a stúdiója.

Halkan bentebb tolom az ajtót, majd kamerámat beállítom az asztalon, hogy a szoba majdnem teljes terét belássa, mivel nem szereti, ha a képébe nyomják az eszközt, sőt elég dühös szokott lenni miatta...

-Jihoon-Hyung! Min dolgozol? - szólalok meg normál hangerőn, de a néma szobában hangosnak tűnik, Hyung ugrik egyet a székében.

-Dino, a lelket kiijeszted belőlem! - Mordul fel megfordulva a székkel. Milyen lelket?

-Bocsii, nem akartam! - hajtom le a fejem. - Min ügyködsz?

-Délután eszembe jutott egy dallam, aztán írtam rá szöveget, szóval most ezen dolgozom. - vonja meg a vállát, jobban megnézve mögötte egy kottafüzet van kinyitva egy zenei szerkesztő programmal a monitoron.

-Kiknek lesz a szám? - érdeklődök.

-Az egész bandának, de ideje hazamenned! Gyerünk, nyomás! - áll fel a székből és kifelé kezd  terelgetni.

-Te nem jössz?

-Ma nem. - von vállat. - Úgy sem tudnék aludni, ihletem van.

-De neked is kell aludni, Hyung! - szólalok meg aggodalmasan.

-Majd alszom itt a heverőn! – mutat a szoba sarkában lévőre. – És amúgy is, neked többet, fejlődő szervezet vagy! - tol az ajtó felé, ma mindenki haza akar küldeni...

-Te azért maradtál ilyen kicsi, mert nem aludtál? - kuncogom az ajtón kívül állva, mire az arcomba csapja.

Hát jó, akkor ideje lelépni.