Ezernyi csillag fent az égen

🔞Első (Bts-Nammin)🔞

Figyelem! Van egy személy, aki ezt nem olvashatja (tudja magáról) szóval, csak lépj ki és nehogy elolvasd! Hallod! Még kicsi vagy! Majd ha annyi leszel, mint én!
Többieknek jó olvasást!

Jimin:

Világoskék bőröndöm kereke halkan siklik a bordó szőnyegen, ahogy végig húzom rajta. Csendben követem az osztályfőnököm, amíg a folyosó végéig vezet. Kivételesen farmert visel és elhagyta az ingét is, helyette egy egyszerű póló fedi felsőtestét, sokkal barátságosabb így. Mögöttem Namjoon sétál érdeklődő arccal figyelve a körölöttünk lévő teret, eddig akárhová mentünk mindig mindent szemügyre vett, már kezdem megszokni, közel egy év után, amit együtt töltöttünk.

Tanárom kinyit előttem egy ajtót és előre enged minket, majd csak az ajtóból szólal meg, bentebb már nem jön.

-Igazán sajnálom srácok, elszámolták a szobákat és már csak itt volt szabad, mivel nekünk – gondol itt magára, Nam osztályfőnökére és az idegenvezetőnkre, akit kapott a két osztály – viszont egy emeleten kell lenni a diákokkal, nehogy valami rosszat csináljanak, remélem ti nem készültök ilyesmire, megbízok bennetek. – néz rám, aztán szobatársamra jelentőségteljesen.

Olyan érzés, mintha tőlem várná,  hogy figyeljek Namjoon-ra, pedig, ha akar valamit nem fognám vissza, de persze csak kevesen tudnak a kapcsolatukról, mivel sajnos ez még ma sem a legelfogadottabb dolog...

-Köszönjük a bizalmat, tanár úr, ígérjük nem teszünk semmit, ami bármilyen formában rossz irányban minősítheti iskolánkat – hajol meg tisztelettudóan, mire a pedagógus bólint egyet és becsukva az ajtót elhagyja a folyosót.

-Elmegyek lezuhanyzom – teszi le sporttáskáját az egyik ágyra, majd tusfürdőjével és törölközőjével együtt bevonul a fürdőbe. Én az olvasás mellett döntök, de valahogy nem hagy nyugodni, hogy Nam-mal vagyok egy szobában egy olyan emeleten, ahol senki nem hallhat minket...

-Jimin! – szól ki néhány perc múlva.

-Igen?

-Be tudnál hozni nekem egy alsót, a táskámban van!

-Persze! – kiáltok vissza.

Az említett tárgyat kinyitom, majd egy boxer-t felemelve jónéhány óvszert pillanatok meg... Te jó ég, ez vagy kétszer annyi, mint ahány napot itt leszünk... Vajon tényleg ezt akarja? Már itt tartunk?

Zavartan megyek el ruháitól, majd a fürdő ajtóhoz lépve benyitok... Kopogás nélkül... Mert egy fogyatékos vagyok, azért!

Szemeim kétszeresükre tágulnak, ahogy egy éppen az alsóját lefelé toló Namjoon-nal találom magam szemben, ezért rögtön hátat fordítok neki.

-Nem kopogtál – közli, de nem mozdul, most már meztelenül áll a helyiség közepén.

-Bo-bocsánat... – dadogok, az alsóját még mindig a kezemben fogva.

-Chim – Szólít meg nagyon -úgy értem nagyon- közelről – csak nem elpirultál? – kuncog.

-Nem! - ellenkezek, ám ekkor keze az enyémre siklik, míg másik a derekamra, így veszi el ruhadarabját, majd még nyakamba csókolva suttog egy alig hallható ajánlatot:

-Csatlakozhatsz hozzám, ha szeretnél – enged el, majd a következő amit hallok, hogy megnyitja a vizet, én pedig olyan gyorsan hagyom el a fürdőt amennyire csak tudom.

Az ideiglenes ágyamra ülve kapom elő telefonom, hogy írjak Yoongi-nak és Kook-nak, akik jelenleg egy emelettel alattunk osztoznak még másik két emberrel a szobájukon, most így belegondolva fogalmam sincs miért nem mi vagyunk velük... Van egy olyan érzésem, hogy ez a helyzet nem is annyira véletelen...