Ezernyi csillag fent az égen

PJM (bts - Yoonmin)

Kedves Yoongi!

Tudom manapság már nem szokás leveleket írni, de úgy érzem, ha nem írom le, összeroppanok a titkom súlyától...

Nem ismersz, sosem volt merszem odamenni a társaságodba, mindig csak távolról figyeltelek, féltem, ha odamennék elküldenétek...

De így is megismertelek: Minden híreszteléssel ellentétben szerintem nagyon is kedves vagy, csak valamiért titkolod, talán félsz, hogy másoknak nem tetszene, aki vagy, esetleg nem szeretnéd, hogy mások elvárják a kedvességet, ezért játszod a jégszívűt.

Szeptemberben kifordult a bokám tesiórán, így az orvosiban hallottam, mikor másfél órát győzködted az iskola orvost, hogy adjon Taehyung-nak felmentést kötélmászás alól, mivel tériszonyos, ez arra utal, hogy fontosak neked a barátaid még, ha szerencsétlent egy nap százszor vered tarkón a különböző agymenései miatt. Ezt onnan tudom, mert amikor az ebédlőben egyedül üldögélek -már ha elmegyek enni- titeket nézlek, hogy ne unjam magam halálra.

Igazán szeretem azt a fiút, aki órákat tölt a barátai megsegítésével, még ha ő nem is tudja.  Láttam mikor Tae hatalmas mosollyal az arcán megjelent a tanteremben, hogy „Olyan jófej az orvos, csak meg kellett kérnem szépen”, de én tudtam: ez a te érdemed.

Emlékszel a kicsit több mint két hónapja történt tűzriadóra amit okoztál? Majdnem kirúgtak! Én nagyon izgultam, ha elmész mi értelme lesz bejárnom...?

Mindenki úgy tudja, hogy az egyik srác állításod szerint belédkötött, ezért a falnak lökted eltalálva a gombot... Ez majdnem így történt, igaz? Később hallottam, hogy az egyik barátod, Hoseok abban az órában Angol témazárót írt volna. Nem tudta az anyagot, igaz? És te kisegítetted vállalva a kicsapást!

Vagy ott van Jungkook és az állítólagos barátnője... Tudom, hogy csalja Soohoon, láttam, ahogy egyik nap Jiwon-nal falják egymást a suli mögött... Én csak mentem haza, mikor észre vettem, hogy kilépsz a suliból, majd néhány lépés után észreveszed őket... Dühös és elkeseredett arccal néztél az irányukba, aztán ijedten kaptad tekinteted a bejárathoz, amin Jungkook lépett ki, mire te a lehető leghangosabban kiáltva nevét indultál meg felé, hogy benthagytál valamit és vissza kell mennetek. Szeretem a fiút, aki nem hagyja, hogy barátja lássa, ahogy az aktuális élete szerelme megcsalja; aki megvédi ettől a fájdalomtól...

De az első pillanat, amikor megláttalak mindent felülmúló... Egy év eleji ismétlő dolgozat bepótlása miatt jöttem korán iskolába, de a tanár, mint akkor megtudtam, előző nap elment hegyet mászni, így feleslegesen keltem egy órával hamarabb... Unalmas órámat a folyosón lézengve töltöttem, mikor betoppantál, gyors lépteid egy szekrény felé vetted, majd elővettél egy tisztítószert és egy rongyot a táskádból, és elkezdted lesúrolni a ráírt szőrnyű szavakat. Namjoon szekrénye volt ez, még csak nem rég vállalta fel az egyetemista barátját, így rengeteg homofób bántást kellett elviselnie, te viszont lemostad a sértéseket, majd egy festéksprayt elővéve írtál helyette egy mondatot: „Mindenkinek joga van a boldogsághoz és önmagának lenni!
Suga”

Suga a suliújságba szokott mély, elgondolkodtató és csodálatos  verseket írni, de senki nem tudja ki ő... Viszont ezt az idézetet még nem hallottam tőle, de a következő számban magára vállalta a feliratot, versbe foglalta, hogy ő tette.

Az a felirat a mai napig ott virít, pedig lassan vége a februárnak... Innentől kezdve senki nem szólt be neki a folyosón, senki nem lökte fel, csak csendben nézték és tovább találgattak, ki lehet az a titokzatos Suga.

Suga te vagy, eltaláltam?

Miért nem fogadod meg a saját tanácsodat, miért nem vagy önmagad nyíltan? Mondjuk én mondom, akinek soha nem volt esélye erre...