Demon Herceg

TALÁLKOZÁS VELE!

A kanapén nem más mint....

A kanapén nem más mint Andy ült, és bámult maga elé mint ha nem is élne.
      -Aaa hála az égnek, hogy csak te vagy az szia amúgy Andy- vidultam fel tőle.
      -Szia Vivi jó hogy ilyen hamar haza értél ma- mondta olyan mély hangon, hogy alig volt érthető.
       -Ömm hogy hogy te itt vagy amúgy-kérdeztem mosolyogva és mentem be a konyhába.
        -Úgy tudom hogy vártál már nem?- még mindig nagyon mély hangja volt
       
        -Hát vártam valakit de nem tudom, hogy eljön-e -mondtam de akkor még nem láttam mit látnom kellett volna.
        -Hát szerintem már itt van
        -Ezt honnan tudod, hogy itt van már?-kérdeztem tőle, és akkor a konyhapulton meg láttam az arcát....- most már értem, hogy honnan tudod...-kissé meg ilyentem hisz az arca elvolt torzulva a szája szinte a füléig fel volt hasadva, és hegyes fogai voltak. A szemei a megszokott gyönyörű tenger kék helyett most az egész szeme fkorom fekete volt, és szinte lyukat égetett a lelkembe velük.
        -Nem akarom, hogy félj tőlem hisz nem akarlak bántan sött én azt akarom hogy velem légy örökké- mondta már érthetőbben de akkor is kicsit meg voltam ilyedve tőle.
        -Andy te te vagy a Démon herceg?-kérdeztem félve de ekkor már meg voltam fordulva és lélek lyuggato szemeibe néztem.

        -Igen Vivi én vagyok a Démon herceg és remélem nem vagy nagyon megijedve tőlem-mondta kissé szomorúan.
        -Andy miért vagy most ilyen szomorú hisz nem szaladtam el nem igaz?-kérdeztem kicsit kuncogva tőle mire az eleve is nagy szája még nagyobb lett hisz mosolygott, ki villantak a fogi is.
        -Igaz nem futottál el de akkor is ijesztő lehetek a számodra így ebben a formában- tudjátok mit nem emlitettem azt hogy minden mondata után megnyalja a száját.
         -Ömm miért nyalod meg mindig a szád?- kérdeztem meg tőle hisz na fura.
         -Hát ha azt szeretnéd, hogy ne nyaljam a szám akkor adj egy tálat mert nyáladszom drága- mondta nevetve mire nekem is nevetnem kellett ezen.
         -Nyalogassad a szád nyugodtan pici fiú- miközben ezt mondtam nézetem felfelé rá amin nevettünj megint egy jót.
        

        -Na jó most már mennem kell hisz besötétedett és neked holnap dolgoznod kell.-kezdett elköszönni.
Valami mocorgásra lettünk figyelmesek a kertből.
       -Megnézem mi az jó?
       -Rendben
Andy átsétált a nappalin a konyhán ahonnan az udvarra lehet kijutni.
      -Te meg mi a fenét keresel itt neked a föld alatt kéne lenned-ordibál Andy, bár nem tudom kivel de ordibál.
      -Te is tudod, hogy egy nyavadt késsel nem lehet engem megölni-ordibált vissza a személy akinek eléggé ismerős hangja volt.
Dulakodás hangjait kezdtem hallani kintről és úgy döntöttem, jogy megnézem.

Mikor kiértem az láttam, hogy Andy a másik ember fejét éppen le akarja....