DreamCountry - ÁlomVidék

Francis - Megértő harag

 Jessie Boyer, ha tehette volna, abban a pillanatban a föld alá bújik szégyenében. Tanárát figyelte, aki az irodába hívta őt. Francis fel-alá járkált, miközben magyarázott, de a lány csak egy dolgot fogott fel az egészből: a tanára soha nem volt még ennyire dühös. És lényegében a semmire.

- Felfogtad egyáltalán mit tettél?

- Megmentettem magam attól, hogy kirúgjanak? - húzta ki magát a széken, ahogy lassan visszanyerte bátorságát. - Az igazolások is, meg a a jegyek is csak ezért voltak.

- Jess... - Francis rácsapott az asztalra. - Ez okirathamisítás.

A diák vállat vont. Akkor se értette mi ezzel a gond, hiszen a tanárán kívül úgyse fogja senki megtudni. Nagyon remélte.

- Vonogathatod a vállad, de ettől még bajban vagy.

- Már miért lennék? Senki nem fogja megtudni, akkor meg?- mondta ki hangosan is gondolatait.

A férfi megállt az asztal előtt, nézte a szőke, magas, flegma diákját, majd rátehénkedett az asztalra:

- Nem fogok a bűntársad lenni! Elnézem, ha drogoztok, vagy piáltok, én is voltam fiatal. De ez már nem egyszerű lázadás! Ezért már vállalnod kell a felelősséget, mert nem fogom helyetted megtenni.

Jess dühösen felállt, majd vissza is ült. Térdét nézte, kifogáson gondolkodva lóbálta lábát.

- De... De én nem azért csináltam, mert rosszat akartam... Ha apa meglátta volna a jegyeim...

- Tanulnod kellett volna, nem a felsőbb évesekkel szórakozni - Francis az ablakhoz sétált. - Az első órán megmondtam: nem érdekel mit csináltok, nem fogok senkit lelkesíteni a tanulásra. - A lányról a kinti házakra fordult tekintete. - De cserébe azt kértem, hogy mindenki fogadja el azt a jegyet, és eredményt, amit kap. Nem hiába nincs nálam javítási lehetőség. Azt teszel, amit akarsz, de viseld a következményét.

Jessie ajkát rágcsálva figyelte a fehér inget takaró izmos hátat. Erre nem számított. Erre nagyon nem számított.

- A naplóba csak pár jegyet írtam bele pluszba, nem annyira feltűnő... Csupán annyit, hogy ne bukjak meg. Más is megcsinálta volna, ha olyan apja lenne, mint nekem.

A tanár nem nézve a lányra felhorkantott:

- Hidd el, a te családi állapotod nem egyedülálló az iskolában. Sőt, az osztályban sem, ám csupán te voltál az egyedüli, aki csalt a számokkal. Legalább puskázni próbáltál volna.

- Önnél? - húzta el a száját gúnyosan a lány.

Francis egy kis mosoly után visszafordult, és nekidőlve az ablaknak válaszolt:

- Van akitől elnézem. De cserébe ők máshol tesznek le többet az asztalra.

A lány sejtette kikre gondol a férfi. Volt pár társa, akik valóban kiemelkedőek voltak sportból, vagy tehetségesek rajzból, táncból... Néha csodálkozott is, hogy nem húzta még meg őket soha senki, de így már értette. Bárcsak ő is jó lenne valamiből...

- És most mi lesz? - lazának akart tűnni, de hangja nem teljesen működött vele együtt.

- Beszélek az igazgatóval, a többit meg meglátjuk. Megpróbáljuk megoldani, hogy az iskolában maradhass, de nem ígérhetek semmit.

Jessie lábát lógatta, majd felnézett a plafonra.

- Francba!

És akkor meghallotta őt. Nem látta, de tisztán értette, mit akar tőle:

- Lökd ki őt... Öld meg őt, csak ő tudja...

A férfi közben magyarázott. Lehetőségek, megoldások, kiskapuk, amik ugyan azzal járnak, hogy vállalnia kell azt, amit tett, de mégis megoldást jelenthettek.

Felállt. Mint akkor is, olyan egyszerű lenne. Odasétált a férfi elé, és csak figyelte őt.

- Mi az Jessie? - Nem látta a diákjától még ezt az arcot, de kicsit megijedt. Hátrált is egy lépést, majd hátulról megkapaszkodott a párkányba.

- Dögöljön meg... - és lány meglepő erővel lökte meg tanárát.

A gonosz nevetett, ahogy Francis majdnem kiesett a harmadikról, de végül megtartva az egyensúlyát visszabillent a talajra.

A férfi nagy levegőt vett, a lányra mosolygott, odalépett elé, felemelte kezét, de végül leengedte:

- Jessie Boyer... Te most valóban meg akartál ölni? - kérdezte sokkal több megvetéssel a hangjában, mint meglepetéssel. - Ennyi a válaszod?

A kérdezett bólintott mosolyogva, majd a zsebéből előkapott egy pillangó kést. A tanár hátra ugrott:

- Csak maga tudja. Ha meghal, szabad leszek. És választhat: kiugrik, és talán túléli, vagy leszúrom. Na? - vigyorgott a lány. - Annyira egyszerű.

Francis ismét az ablaknak hátrált, miközben a kést figyelte.

- Jess, kérlek... Tedd le a kést... Ez nem játék.

- Anno Anne is ezt mondta. Ő ugrott...

Anne. Francis összeszorította kezét, amint beugrottak a képek a lányról, minden emlékkel, és tettével együtt. Azt hitte az ő bűne miatt tűnt el. Mennyit hibáztatta magát éjjelente, és így derül ki számára is az igazság. Ökölbe szorította kezét dühében, miközben lenézett az ablakból, szeretet kis falujára.

- Ez akkor sem megoldás – mondta, nem is igazán a lánynak, mint magának.

- De... De igen... Mert így túlélek.

Francis felült az ablakpárkányra, onnan figyelte tanítványát.

- Nem minden a túlélés. Túlélni annyit tesz, egy kicsivel több vagy, mint az aki, meghal. De élni az igazi. Élni nehéz.

- Maga aztán tudja.

- Amikor megölted a barátnődet ő nem mesélt neked? Hogy mit jelent számomra az élni akarás? Elfogadni a sorsod, és tovább lépve megvalósítani az álmaid? Nem mesélt neked?

- Nekem nincsenek álmaim.

- Szépen táncolsz.

A lány ledermedt.

- Honnan tudja!? - lépett hátra egy lépést. - Ki mondta el?!

- Az osztályom tagja vagy, van amit tudok. Tedd le a kést, és beszéljük meg. Megoldjuk, de ehhez szükségem van rád.

- Maga... Egy szemét állat! Nem ért semmit, mindenkit tönkretesz!

Jess nem is tudta mennyire igaza van. Francis összeszorított dühében kezét, ám ahogy le akart ugrani tanítványa elé, keze hátracsúszott, ő pedig elvesztve egyensúlyát kiesett a harmadikról. Egy pillanat műve volt csupán, ahogy a műanyag szélen megcsúszott, és ő háttal zuhanni kezdett, át egy bizonyos világba.

Jessie ijedtében a tanár utána akart nyúlni, de már rég késő volt. A tanítvány egy idő után kinézett az ablakon: az üres járdán senki nem feküdt, nem volt vér... És nem volt semmi. Mintha semmi nem történt volna.

Francis egy virágágyásba zuhant. Amint lassan újra élet lehelődött a karjaiba, felült, körülnézett, és egész idegszálán végigfutott egy sejtelmes borzongás. Ismerte a helyet. Álmában ez az ő kis faluja volt, tele gyerekekkel, boldogsággal.. Még üres volt, de valahogy úgy érezte ez nem lesz sokáig így. Felállt, megállapítva, hogy semmi baja lassan elindult az üres házak között. Az ismerős-idegen házak boldogan köszöntötték őt.

A férfi nem tudta mi történt... De nem félt. Tudta: jó helyen van. Biztonságban.