𝑵𝒐𝒗𝒆𝒎𝒃𝒆𝒓 8. ×𝐽𝑖𝑘𝑜𝑜𝑘×

<1.rész>

Mindenkinek van az életben egy dátum, ami meg változtatja az egész életét. Nekem ez volt az ott állt előttem és nem hittem a szememnek, hogy tényleg ő az. De ne rohanjuk ennyire előre kezdjük az elején.

Egy kisebb apartmanba élek. Egyetemre járok a barátaimmal lógok. Olyan vagyok, mint mindenki más, vagyis ezt hittem egy ideig.

Hál istennek ma csak egy órám volt ezt szeretem az egyetemen nem kell ott ülni egész nap.
Bementem az apartmanba elindultam a kis lakásom felé.

- Bérlő. - szólt utánam a portás.
- Igen? - fordultam vissza.
- Ki adtuk a szomszéd lakást. - elsőnek csak értetlenül álltam nem értettem mi közöm nekem ahhoz, hogy valaki ki vette a mellettem levő helyet.
- Értem.? - mondtam, de inkább hangzott kérdésnek.
- Hamarosan meg kell érkezzen. - nézet az órájára.
- Meg tennéd, hogy meg várod nekem el kell mennem 1-2 órára itt a kulcs. - nyomta a kezembe a hideg tárgyat majd már ott se volt. Csak néztem utána tágra nyílt szemekkel.

Sóhajtottam egyet és leültem, hogy meg várjam azt a bizonyos bérlőt. Úgy fél órával később egy alacsony srác nekem háttal két táskával és egy hatalmas bőröndöt próbált fel szenvedni azon a pár lépcsőfokon. Pár percig csak néztem a szenvedését aztán meg untam és felálltam, hogy oda mennyek hozzá. Meg ütögetem a vállát mire ő ijedten ugrott egyet és elejtette a bőröndöt.
- Bocsi. - kuncogtam.
- Ez nem vicces. - nézet rám durcásan piros arccal.
- Jó jó. - vigyorogtam és felvettem a földről a bőröndjét.
- Te vagy az új lakó? - fordultam vissza hozzá.
- I-igen. - bólintott.
- A portásnak el kellett mennie ide adta a kulcsot szóval én foglak a lakáshoz kísérni. - bólintott egyet és nyúlt volna a bőrödért.
- Ezt majd én viszem. - indultam el a 2. emeletre.
A lépcsőn felfelé sétálva néha hátra néztem, hogy biztos jön-e utánam. Végül meg álltam az ajtó előtt ki nyitottam és beengedtem az idegent. A bőröndjét letettem a kanapé mellé. Aztán meg támaszkodtam az ajtónál és onnan néztem végig ahogy le pakolja a többi cuccát és ismét felém fordul.
- Csak ennyi cuccot hoztál? - kérdeztem mert elég kevésnek tűnt nekem.
- Nem. A többi cuccom hamarosan hozzák. - közelebb mentem hozzá a kezébe nyomtam a kulcsot.
- Rendben. Akkor én most megyek. - fordultam meg.
- Köszönöm. - szólt utánam.
- Nincs mit. - néztem vissza az ajtóból.
- Ha valamire szükséged van szólj itt lakok a szomszédba. - mosolyogtam és már ott se voltam.

Végig nyúltam a kanapémon egy kis pihenés gyanánt. Egész érdekes ez a srác. Kicsit ügyetlen felénk, de egyben aranyos. Várjunk csak miket gondolok ő egy srác, hogy lehetne aranyos. Elhessegetem a gondolatot. Várjuk csak azt mondta hamarosan hozzák a többi cuccát lehet segítenem kéne? Nem hiszem, hogy egyedül tudná cipelni olyan kis törékenynek tűnt. Ezzel ki is tűztem magamnak a következő célom segíteni a szomszédomnak a költözésbe.