Csoport-terápia

4,

[...]

Reggel mindenkit felöltenek, hogy ne maradjanak le a reggeliről. Egyesek szerint jobb lenne, ha tovább hagynák őket aludni, de sajnos a szabály, az szabály. Ben-t költik fel leghamarabb, mert belőle nézik ki, hogy őt lehet a legnehezebb kirázni az ágyból. Zsuzsa simogatni kezdi a fiú fejét, és kissé halkan, kedves szavakkal akarja kicsalni a szeméből az álmot. Ez zajlik körülbelül két percig, mire Ben eljut az ébrenlét azon szintjére, amikor már képes megmozdulni. Kinyitja csipás szemeit, amit pár másodperc múlva megdörzsöl, hogy fel tudja dolgozni azt amit lát. Egy pillanatnyi sokk kapja el, amint meglátja a mellette ülő nőt, majd rájön, hogy már nem otthon van, hanem egy tábor szerűségben. Felmutatja a hüvelykujját, hogy biztosítsa Zsuzsát arról, hogy már ébren van. A nő mosolygósan megsimogatja még egyszer a buksiját, majd elhagyja a szobát. Ben percekig ugyan abban a pozícióban marad, majd ráeszmél, hogy nemsokára biztos itt a reggeli, és arról nem szeretne lekésni. Lemossa az arcát, egy vattával, amelyet előtte alkoholos arclemosóba áztatott. Átfésüli a haját, hogy ne úgy nézzen ki, mintha egy rosszul elkészített pompon lenne. A végére hagyja az öltözetét, mert az érdekli a legkevésbé. Kinyitja az ablakát, hogy megtudja, milyen az idő kint. A szél kap az alkalmon, és úgy jelenik meg a hűvös fuvallat a fiú szobájában, mintha csak a munkából érne haza. A friss levegő lágyan cirógatja Ben selymes arcbőrét, és játékosan bele-belekap a tincseibe, mintha frizurát szeretne csinálni a fiúnak. Végül úgy dönt, hogy a mai napra melegebben öltözik fel. Kutakodik kicsit a szekrényben, amibe tegnap este belepakolta a ruháit, és kivesz egy hosszú ujjú pólót és egy hosszú farmernadrágot. Felveszi mai öltözékét, majd megnézi magát a tükörben. Sötét árnyalatú nadrágjához jól illik, a sötétkék pólója, amin csak egy rövid felirat látható fehérrel írva:,,I love sleep!". Fel vesz egy fekete zoknit, majd felhúzza, a szintén fekete cipőjét. Zsebre teszi a telefonját, majd elindul az étkező felé.

[...]

Reggeli után szabad foglalkozás keretein belül, a gyerekek elfoglalták magukat. Lola a könyvében akar elmerülni, de a terve hamar a kukában landol, mert elég hamar sikerült kiolvasnia a könyvét. Elviszi a szobájába, majd a könyvtár felé indul. Többi szabadidejét itt tölti, a könyvespolcok között. Mivel Jákónak nincs jobb ötlete, hogy elfoglalja magát, követi a lányt. Niki most nem szeretné kihányni az elfogyasztott ételt, mert nem evett olyan sokat, hogy azt indokoltnak érezné kihányni. Ritka alkalmak közé tartozik, amikor evés után nem meg egyből kiüríteni, a gyomra tartalmát. Ezen alkalmakkor nagyon szokott örülni, hogy nem kell ezen a nehéz folyamaton végigszenvednie magát. Legbelül utálja ezt az egészet, de úgy érzi muszáj folytatnia. Börtönbe került, az evészavarok börtönébe, és a fogva tartója az, aki főszerepet játszik az életében. Próbál kiszabadulni, de lehetetlennek tűnik. A nagy elmélkedésében észre sem veszi, hogy Maxwell szólongatja őt. A fiú elkezdi bökdösni csontos ujjaival Niki vállát, aki ennek hatására, visszatér a való világba.

-Oh, bocsi!-néz rá Maxwellre-Elbambultam.-közli vele az alapból száz százalékban egyértelmű tényt. Felveszi vele a szemkontaktust, hogy érzékeltesse, most már figyel rá.-Meg tudnád ismételni amit mondtál?-kérdezi meg. Hangjában hallani lehet egy csipet kíváncsiságot, amit testbeszédében is próbál szemléltetni. Kezeivel megfogja Maxwellét, és arra nem is számított, hogy vékonyabb ujjai vannak a fiúnak, mint neki. Röktön észbe kap, nehogy még egyszer vissza keljen kérdeznie.

-Semmi baj! Csak szerettem volna kérdezni valamit.-egy aprócska mosoly jelenik meg Maxwell száján, és kicsit zavarba ejti, hogy Niki teljesen rá koncentrál. A fejében átgondolja még egyszer mit szeretne mondani, és hogyan akarja megfogalmazni. Vesz egy mély levegőt, majd kiböki a kérdését.-Te hogy tudsz ennyit enni? Úgy értem, nem rossz érzés ez neked?-Niki egy pillanatra lesokkol a meglepettségétől. Válaszolni akar neki, de nem tudja még, mit és hogyan. Szeretne olyan választ adni amivel a fiúnak segít visszatérni a rendes étkezéshez, de nem úgy ahogy ő tette. Nagyon fél, hogy nem ad jó választ. Tekintetét a földre vezeti és kővé dermed, gondolkodás közben. Végül úgy dönt, hogy azt mondja ki, ami gondolkodás nélkül az eszébe jut.

-Én eszközt váltottam, a vékonysághoz vetető úton. Viszont ezt neked egyáltalán nem ajánlom.-néz fel a padlóról ismét, Maxwell szemébe. Bár a fiú nem tudja, Niki aggódik amiatt hogy, ha elárulja a titkát, ő is meg akarja majd tanulni. Ezer és ezer gondolat cikázik a fejében, a válaszok lehetőségéről és utóhatásairól. Újra kinyitja a száját, nem is figyelve arra, hogy mit mond. Ismét elszakítja a tekintetét a fiúétól, hogy újra szemügyre vegye a parkettát.-Én azért tudok ennyi kaját megenni, mert megtanultam hányni.-Felnéz, és egy kicsit megszorítja Maxwell kezeit.-De te ne kövesd el ugyan ezt a hibát! Találj más kiutat a problémáidból!-a fiú kicsit meglepődik azon, hogy ilyen választ kapott Nikitől, de valahogy még is számított rá. Picit bólint a fejével, ami után a lány elengedi a kezét és odébb áll.

Maxwell unatkozni kezd, amitől félelem lesz úrrá rajta, mert unalmában is lehet éhes. Legalábbis ezt olvasta. Előveszi a telefonját, és felnéz instagramra. Régebben bekövetett néhány keresőcímkét, amit azóta figyelemmel követ. Mindig ezt csinálja, ha unatkozik. Azután persze mindig talál egy jobb elfoglaltságot. Hamar betöltődik az oldal, szóval elkezdi nézegetni, az újonnan feltöltött képeket és videókat. Valamilyen oknál fogva ránéz saját profiljára is, ahol néhány évekkel ezelőtti selfin kívül semmi sincs. Ben elmegy mögötte, és akarva, vagy akaratlanul belepillant Maxwell telefonjába. A kíváncsiságtól vezérelve ő is előkapja készülékét, hogy rátekintsen újdonsült barátja instagram profiljára. Megnézi azt a néhány feltöltött fotót róla. Nagyon boldognak látszik rajtuk azzal a fiúval, aki feltehetőleg a legjobb barátja volt. Megnézi az összes képet, de nem akar ennek nyomot hagyni. Felírja a profil nevét a jegyzetekbe, hogy később újra rá tudjon keresni.