Csoport-terápia

7,

[...]

Maxwell ébren van. Hajnali kettő van és nem jön álom a szemére. Már több, mint két hét telt el Lola halála óta, de még mindig nem tud másra gondolni. Bár nem ismerte a lányt, hibásnak érzi magát. Persze tudja, hogy nem az, de ha nem csak magával és az evészavarával foglalkozna, észre vehette volna, mennyire reménytelen volt... A könnyek újra előtörnek, a gondolatai miatt. Fekszik a bal oldalán, és csendben sír. 'Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja' gondolja. És ekkor belevillan a gondolatába, hogy lényegében rajta sem lehet segíteni. Senkinek nem mondta el eddig, mit érez, milyen gondolatai vannak. Fél, hogyha valakinek elmondja, akkor ott fog kést döfni belé, ahol a legjobban fáj. Ökölbe szorítja kicsi, hideg kezét és összeszorítja szemhéjait. Egy leírhatatlanul rossz érzés lesz rajta úrrá. Felkel az ágyból, felveszi a fekete over-sized pulcsiját, majd elindul. Maga sem tudja hova. Nézi a földet, lábai pedig csak viszik. Egyszer csak beveri a fejét valami keménybe. Felnéz és az egyik fa ajtó áll előtte. Ben-é. Tudja, mert mindenki ragaszthatott egy matricát az ajtajára, hogy ne keverjék össze a szobákat. Nikién egy szívecske, Jákóén egy sárga mosolygós fej, egy emoji, Ben-én egy alvó bárányka, Maxwellén pedig egy muffin van ragasztva. Loláén is egy mosolygós emoji volt, de azt már lekaparták róla. Maxwell bambulva nézi a báránykát, azután eszébe jut, hogy ez Ben szobája. Hátralép egy kis lépéssel, és ott bámulja tovább az ajtót. Néhány perc bambulás után úgy dönt, bekopog. Lassan odalép és bekopogtat. 'Kop-kop', semmi válasz. 'Biztos alszik' gondolja, majd megkordul a gyomra. Gyorsan veszi az adást, és elmegy a konyhába vízért. Elővett egy poharat, amit egyébként ritkán szokott, mert az elfogyasztott litereket is kiszámolja. Tölt magának egy pohár vizet, és lenyomja a torkán az egészet. Érzi ahogy a gyomra elkezd vízzel megtelni, amin elmosolyodik. Leteszi a poharat és nézni kezdi azt. Tevékenységét egy ismerős hangja töri meg.

-Hol a kulacsod Maxwell?-kérdezi Ben egy kissé gúnyosan. A fekete hajú ránéz a váratlan vendégre. Egy pillanatra belenéz a szemébe, de azután a földre szegezi tekintetét.-Nem mintha baj lenne, hogy nem számolgatod a vízbeviteled. Csak fura látvány.-mondja, hogy ne tűnjön rosszindulatúnak.

-A szobámban maradt.-válaszolja motyogva, ujjaival pedig a pulcsijának ujjait babrálja. Ott állnak körülbelül fél percet, majd Maxwell az előtte lévőt kikerülve indul el.

-Hé, várj már!-szól utána Ben-Te kopogtál?

-Igen.-válaszolja-Bocs, ha felkeltettelek!-néz megint a szemébe, majd ismét elindul a szobája felé.

-Nem akarsz hozzám jönni?-kérdezi a sötétkék hajú. A másik értetlenkedve néz rá.-Mármint, bejöhetsz a szobámba, ha szeretnél.-tisztázta, a kis félreértést.

-Miért mennék?-teszi fel az egyértelmű kérdést-Nem ismerlek, és nem bízom benned.-fonja keresztbe a karjait.

-Itt a tökéletes alkalom.-tárja szél kezeit Ben-Senki nem fog megzavarni vagy hallgatózni.

-Jó.-mondja belenyugvó hangsúllyal Maxwell-De max 10 percig maradok.-szögezi le. A másik elmosolyodik, még a foga is kilátszik az elégedett vigyorgás közben.

Elindulnak a szobához. Az éjfekete szemű megy elől, és utána a másik. Megtesznek néhány métert, majd az elől lévő maga mellé húzza a másikat. Csigatempóban ugyan, de kis idő után eljutnak a szoba ajtajához. Ben kinyitja az ajtót, és betessékeli Maxwell-t. Bemennek, majd helyet foglalnak az ágy szélén. Körülbelül fél percig így ülnek. A kék íriszű idegesen pillantgatott mindenfelé, csak a mellette ülő szemébe nem. Összehúzza magát, és megpróbál minnél kevesebb helyet elfoglalni.

-Nyugodj meg, jó?-szólal meg Ben- Ilyen látványosan ne feszengj!- neveti el magát. Maxwell ránéz, majd vissza a földre.

-És most?-tereli az idegességéről a témát idegesen.

-Beszélgetni szeretnék.

-Beszélgess a tükörképeddel! Én is azt szoktam.

-Magadban beszélsz?-kérdezi hitetlenkedve. Maxwell ingatja a fejét, hogy nem-Bocs! Magaddal beszélsz?-vonja fel az egyik szemöldökét. A másik fiú fel-le mozgatja kézfejének egyik, és vele ellentétesen a másik felét. 'Is-is'-Nem értelek.

-Ezt nem fogom neked most elmagyarázni.-néz rá komolyan, semmitmondó arckifejezéssel.

-Ezek szerint lesz következő alkalom?-húzogatja fel-le a szemöldökeit egy pimasz mosollyal. Maxwell felnéz szemgolyóival, hogy azt sugalja 'Hát te idióta vagy.'-Beszélgessünk másról is, ne csak a skizofréniádról!-neveti el magát. A másik meg csak nézi. 'Hülyegyerek.'

[...]

-És mi a kedvenc színed?-kérdezi Ben. Maxwell rámutat a fekete pulcsijára.-Jaa! Hülye kérdés volt, bocsi!- neveti el magát a tarkója vakargatása közben.

-A kérdés nem volt az. Csak egyszerű kikövetkeztetni.-ásít egyet a mondat végén.-Asszem' én most megyek.-áll fel az ülőhelyéről.

-Ha gondolod, nálam aludhatsz.-ajánlja fel.

-Ennyire azért még nem ismerlek.-fordul vissza a fiú felé az ajtóból. Kinyitja, bemegy, és mielőtt becsukná maga után még egyszer visszanéz.-De ezt majd még megismételhetjük.-utal a beszélgetésre-Jó éjt, Ben!

-Jó éjt!-majd becsukódik az ajtó. Ben még nézi egy-két percig az ajtót. Ezek után visszafekszik az agyába. Nincs szándékában aludni. Nem is tudna. Maxwellről gondolkodik.