Csoport-terápia

3,

[...]

Néhány óra elteltével ismét hívják a gyerekeket enni. Nagy nehezen sikerül mindenkit leültetni az asztal mellé. Nem is húzzák az időt, gyorsan kiosztják az ételt, mielőtt valaki úgy nem dönt, hogy nem vesz részt ebben a tevékenységben. Amikor végre mindenkinek a tányérjára kerül étel, megkezdik a vacsorát. Mivel mindenki elég éhes, habozás nélkül elkezdik befalni saját adagjukat. Maxwell úgy ül mozdulatlanul székén, mintha csak egy szobrot raktak volna a két fiú közé. Tekintetével szugerálja az ételt, hogy váljon kánfirrá, csupán azzal, hogy ránéz. Annyival könnyebb lenne, ha ilyen könnyen meg lehetne szabadulni ennyi, számára felesleges kalóriával, és nem kéne megennie. Gyomra viszont tiltakozik ez ellen, és fájdalommal jelzi a fiúnak, hogy ne hagyja, hogy Ana átvegye az irányítást mindene felett. Maxwell terelni akarja magában a témát, ezért elkez keresni a szemével valami érdekfeszítőbbet. Ahogy ránéz a mellette ülő fekete hajkoronával rendelkező fiúra, eszébe jut, hogy még mindig nem tudja, Ben valóban aludt-e, vagy csak pihent. Mivel a kíváncsisága erősebb, mint a gyomra, ezért felteszi a, benne már régen megfogalmazott kérdést.

-Ben?-szólítja meg halkan a mellette ülőt, hogy rá figyeljen. Éjfekete szemeivel, és kérdő tekintettel néz Maxwellre. Egy pillanatra belefeletkeznek egymás tekintetébe, majd a sápadt arcúnak eszébe jut, hogy miért is szólt hozzá.-Délután a kanapén ültél, csukott szemmel.-kezdte fogalmazni a mondanivalóját, amiról még maga sem tudja, hogyan szándékozza pontosan.-Nem szerettelek volna zavarni, mert nem tudtam, alszol-e.-folytatja. Idegesen kapkodja a tekintetét. Maga sem tudja miért nem jó a kommunikációban, de abban biztos, hogy a kérdését még kinyögi a beszélgető partnerének.-És szeretném megkérdezni, hogy tényleg aludtál-e?-mondja ki az utolsóknak szánt szavakat, majd kék szemeivel nézni kezdi a másik sötét árnyalatban pompázó íriszeit. Ben kicsit meglepődik a kérdés hallatán, de azután elmosolyodik és tekintetéből egy kevés hálát is ki lehet olvasni.

-Köszi, hogy hagytál!-mondja, még mindig Maxwell szemeibe nézve.-És, igen. Igen, aludtam.-válaszol, a fiúnak, majd egyik kézfejével megborzolja egy kicsit a haját. Visszafordul az asztalhoz, hogy folytassa az étkezést, azonban a szeme sarkából észreveszi, hogy Maxwell bambulva néz valamit a háta mögött, azonban ez nem tart sokáig. A fiú megrázza fejét, majd ő is újra az asztal felé fordul teljes testtel.

Maxwell idegesen nézi a tányérjának tartalmát, és azon gondolkozik, hogy lehetne a legkönnyebben megszabadulni tőle. Utálja ezeket a gondolatait, és legszivesebben befalná az egész adagját, de valami visszatartja. Még maga sem tudja mi az, ami miatt egyetlen étkezést sem élvez, és ami miatt hányingere van a nagyobb kalória számú ételektől, de reménykedik benne, hogy Zsuzsa majd segít neki. Felnéz a tányérjáből, és észre veszi, hogy Niki őt, és az ételadagját nézi. Kérdő pillantást intéz a lány felé, amire a lány elkezd tátogni. Maxwell figyelmesen nézte Niki száját, hogy megtudja, miért bámulja őt. A lány eltátogja neki, hogy ha szertné, cserélhetnek tányért. Kék szemei felcsillannak az örömtől, majd elkezdi lesni Zsuzsa tevékenységét. Közben már az agya kattog azon, hogyan fogják a tányércserét kivitelezni. Kis gondolkozás után, végül kitalál egy egyszerű, de számára nagyszerű megoldást. Gyors pillantást vet az előtte ülő lányra, majd belekezd a tervének végrehajtásába.

-Zsuzsa! Az mi?-kérdezi, majd a nő mögé mutat. Lényegében ezt tervezte a tányér csere kezdőmozzanatainak. Kicsit bugyutácska megoldás, de nagyon hatékony is lehet, ha a felnőtt bekapja a horgot. Zsuzsa gyors pillantást vet Maxwell írányába, majd hátrafordul, hogy választ tudjon adni a kérdésére. A nő pásztázza a mögötte lévő berendezést, hogy kitalálja mire kérdezett rá a betege. Maxwell, látva, hogy bevált a taktikája, egy mozdulattal maga elé teremtette Niki üres tányérját. Amíg a lány betömi magába az ételt, addig a fiú eltereli Zsuzsa figyelmét.-Tetszik látni? Az a fehér izé.. fehér szekrény szerűség..- próbálja Zsuzsát minnél jobban, és több időre lekötni. Hirtelen egy furcsa megérzés vette át az irányítást, és amilyen gyorsan csak lehet, visszacserélte a tányérokat. Niki dühösen néz rá, mivel csak az adag felét tudta megenni. Maxwell leinti a lányt, majd a figyelmét újra a terapeutájukra fordítja. Igázából tényleg kiváncsi lett arra, amit ő szekrénynek hisz. Hogy miért? Azt pontosan nem tudja, de érdekli. Csak úgy.

-Ja!-csúszik ki Zsuzsa ajkai közül, egy apró felkiáltás, mert végre rájött, hogy mire kérdezett rá Maxwell.-Az a tálalószekrény.-Adja tudtára, a fiú által érdekesnek vélt bútorról a legnyilvánvalóbb információt. Maxwell eddig még nem találkozott ezzel, szóval számára új információként van feldolgozva. Zsuzsa visszafordul az asztalhoz és meglepetten néz a kék szemű fiú felé.-Ennyit megettél az adagodból?- nézi a tányérját. A többi tizenéves meg magában elmélkedik, hogy tényleg nem jött rá, hogy Niki ette meg, vagy csak nem akar már az első nap büntetéseket osztogatni. Maxwell nem szól egy szót se, csak babrálni kezdi a villával az ételt.

[...]

Vacsora után Maxwell azonnal el megy fürdeni, nehogy később találkozzon a többiekkel. Nyolc óra körül járhat az óra, viszont nyáron senki sem az idővel akar foglalkozni. Maxwell kér egy törölközőt Zsuzsától, majd rohant a fürdőbe. Szeretne egy forró fürdőt, viszont a hideg víz kalóriát éget, szóval inkább azt választja. Megengedi a vízet, majd elkezdett vetőzni. Amikor már csak egy boxer van rajta, észre veszi, hogy elfelejtette bezárni a fürdő ajtaját. Gyorsan rámarkol a kilincsre, és becsapja az ajtót, majd elfordítja a zárban található kulcsot, hogy még véletlenül se nyisson be senki. Ezek után leveszi az utolsó ruhadarabot is magáról. Elzárja a vizet, majd beül a kádba. Testét sokkolja a fagyos víz. Belefekszik, és megpróbálja ellazítani magát. Elég hamar sikerül megszoknia a hőmérsékletet. Egy bizonyos ponton, amikor már úgy fekszik a hideg fürdővizében, mintha a kanapén tunyulna, elkezdi mosni a haját. Nem éppen a legkellemesebb élmény, de Maxwell próbál ettől eltekinteni. Emlékeiben tisztán él az az egy, amikor olvasta, hogy a hideg víz kalóriát éget. Ő pedig minden alkalmat megragad, hogy számára feleslegesnek vélt zsír eltűnjön a testéről. Gondolataiban számolgatja a mai betevőjét, és örömmel állapítja meg, hogy nem lépte túl a mára betervezett kalóriaadagját. A nagy számolgatásban azon kapja magát, hogy már rutinosan száll ki a kádból, és kezd el törölközni. Mindenhol alaposan megtörli magát, majd felölti éjszakai ruházatát. Ezek után a fürdőben már csak egy feladata van. Előveszi a fogkeféjét, nyom rá egy adag fogkrémet, majd elkezd fogatmosni. A nyelvét is alaposan megmossa, mert ezt is olvasta valahol. Ezek után a szobájába siet, hogy korán le tudjon felküdni. Mert, hát az alvással is ég a kalória. Telefonját lerakja tölteni, az ágya melletti kisasztalra. Bár szinte nem használta egész nap, mégis rádugja a töltőre. Egy utolsó pillantást vet a telefonja kijelzőjére, hogy megtudja az időt. 20:31-et mutat az óra, úgyhogy úgy érzi ideje lesz nyugovóra térnie. Kényelmesen helyezkedik el a puha ágyában, majd lecsukja szemhélyait, ezzel elindítva az elalvás folyamatát.