Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Ash x Eiji

Eldöntöttem! Valentin nap alkalmából elmondom neki amit érzek. Igen, tudom hogy fura hisz mindketten fiúk vagyunk de ez érdekel a legkevésbé. Rá jöttem hogy nem az számít hogy milyen neműek vagyunk ha nem csak az amit érzünk. És én ezt érzem iránta. Szeretetet. Egy kis levelet írtam Ash-nek és csináltam neki csokit is. Talán ez egy reménytelen szerelem hisz biztos vagyok benne hogy ha meleg is lenne akkor sem én lennék az esete. Az már egy másik dolog hogy egyszer megcsókolt de az csak a látszat volt hogy át adja üzenetét.

-Eiji.-hallom meg máris a hangját amitől egy kellemes borzongás fut végig a hátamon.

-A-Ash. Mi az?-kérdezem miközben a hátam mögé dugom a levelet és a csokit.

-Ma valószínűleg hajnalban erek vissza. Kérlek ne menj sehova. Ha hajnali 2-ig nem erek haza akkor tudod hogy mit kell tenned.-szomorú tekintettel nézem őt. Remélem épségben vissza ér. Ha meghalna nem is tudom mit tennék. Talán megölném magam. Egy senki vagyok nélküle.-Mit rejtegetsz a hátad mögött?-kérdi fel vont szemöldökkel. Nagyot sóhajtok. Előtte egy nyitott könyv vagyok.

-Ez... A tiéd!-előveszem a hátam mögül a levelet és az édességet is. Meglepődik ez nem kétség. Kinyitja a levelet amitől fülig ér vörösödök. Lehet... Hogy hiba volt ez az egész... Miután végig olvassa a levelet egyből elfordul. Kezét az arcára teszi. Ez most... Mit jelent? A következő pillanatban pedig elfut... Öööh, ez nem jó. Nagy sóhajjal megyek utána. Nem akarom hogy ezek után meg romoljon a kapcsolatunk.

-A-Ash...?-nyitok be a szobájába. Ott áll a szoba közepén vörös arccal. Miután meglát egyből normális arccal néz.

-E-Eiji én...

-Ash, én tényleg szeretlek.-mondom hogy tényleg elhiggye amit mondok neki. Tudom hogy nem sok szeretet kapott az élettől...

-Sajnálom... De nem tudom viszonozni az érzéseidet...-mondja, majd elsétál mellettem. Vissza folyton könnyeimet. Tudtam hogy így lesz... De akkor miért faj még is?!?

-Lá-látom...-motyogom miközben megtört arccal nézek utána.

(....)

Kétségbeesve rohanok ki az ajtón ami hangosan csapódik be mögöttem. Csak is ő jár a fejemben. Nem nem lehet... Ash nem halhat meg!!!
A megadott címre megyek, majd be fordulok a sikátorba. Ash és Arthur küzdenek egymással. Mindkettejük kezében egy kés. Tudtam hogy Ash mit akar, de nem gondoltam hogy ez ilyen hamar meg fog történni! Arthur Ashnek ront. Segítenem kell neki! Oda rohanok hozzájuk és Ash elé állok.

-Eiji!-kiabálja nevemet majd meg ragadja vállamat és a földre taszít. Egy hangos kiáltás. Szemeim kikerekednek. Nem, az nem lehet...

-Ash!-kiabálom a nevét. Kezét a sebére teszi és összeesik. Éppen időben kúsztam oda hozzá és kaptam el a testét. Eközben jött egy fekete furgon amibe Arthur beszáll és el hajtott.-Ash, Ash ne merj meghalni!-mondom könnyeimmel küszködve.

-Thu-thudod... Ilyh-ilyhnekhor nha-nagyon ide-idegesítő vha-vagy...-szemeiben könnyek gyűlnek amik le folynak a sebekkel teli arcán.Egyik kezemmel le törlöm neki amitől elmosolyodik.

-Ne merj meghalni. Hívom a mentőket.-egyből elő veszem telefonomat és tárcsázni kezdem a mentőket. -Hallod Ash, még tarts ki egy kicsit.-kezemet arcára teszem és simogatni kezdem.

-Eiji...-mondja nevemet. Egyik kezét ekkor arcomra helyezi és megpróbál kicsit felülni.-Sajnálom, hogy akkor azt mondtam nem tudom viszonozni az érzéseidet.-suttogja majd ajkait enyémre tapasztja. Le hunyom szemeimet és viszonzom csókját. Milyen régóta akartam már érezni édes ajkait. Azonban amilyen hamar jött olyan hamar is tűnt el.-Szeretlek, Eiji.-lehunyja szemeit...

Fél évvel később:

-Oukumra-kun, mi az amit érzel pontosan?

-Magány.-mondom unottan, bágyadt tekintettel.

-Értem. -becsukja a noteszét és kimegy a szobából. Hallom amit Ibe-san és a nő beszélget. Hülyének néznek...

-Sajnálom, de Okumura-kunt nagyon megviselték a történések. Az lenne a legjobb, ha egy intézetbe vinné.Ott tudnák kezelni és jobb lenne ha nem ott élne ahol mindez történt.Az egész banda háború nagyon megviselte és persze nem felhozni ŐT.-mondja okoskodva. Ibe-san szomorúan, könnyekkel teli szemekkel néz be a fehér szobába ahol vagyok.

-Legyen. Ha ez segít Ei-chanon akkor legyen.

-Akkor már holnap oda is vinnénk őt. Addig is menjenek haza és pakoljanak össze mindent. A többit holnap mondom.-Ibe-san ekkor belép a szobába és le ül előttem a fotelbe.

-Ei-chan.-mondja kedvesen nevemet. Valamiért most is ő jutott eszembe! Vissza folyton könnyeimet.-Holnap elviszünk egy helyre ahol majd... Elfelejtheted, a képzeletbeli barátodat....

Igen tudom, hogy nagyon kaki lett a rész de minden tőlem telhetőt megtettem. Sajnálom hogy ilyen szomorú részre sikeredett de remélem ennek ellenére mindenkinek tetszett. 

Amúgy ki látta az új Banana Fish részt? Én igen és nagyon kivagyok!!! Na mindegy kinek hogy tetszik az új op és ed? Nekem nagyon tetszik aki még nem hallotta ide be rakom:

https://www.youtube.com/watch?v=xy4731t-vRY

Itt meg az ending!:

https://www.youtube.com/watch?v=ZOhsi_bU7HU