Billdip sztorik és yaoi one-shotok

Halloween /Tododeku/

-Deku-kun! Ügye te is jössz a halloween partira?-jön oda hozzám Uraraka-san.

-Ki nem hagynám.-mosolyodok el kelletlenül hisz semmi kedvem az estémet egy temetőben tölteni, Halloween estéjén. Kicsit paranoiás vagyok. Az is lehet hogy meg támad minket majd valami...

/..../

A suli után egyből haza mentem hogy gyorsan igazítsak valamit a jelmezemen. Igazából csak egy köpeny lesz rajtam amin kis cukorkát, tök lámpás díszíti. Miután már készen vagyok megnézem mennyi az idő. Telefonokat fel nyitva pont ekkor jön egy sms-em. Furcsálva nézem meg ki az hisz ismeretlen számról küldték.

    "Eljön a rémálmod"

Kuncogva teszem el a telefonomat. Biztos csak valami tréfa...

Ezután elindulok a buliba. Útközben össze futottam Uraraka-sannal aki boszinak van öltözve.

-Tudod, nem hittem volna hogy el jössz.

-Én se hittem volna. Csak azt gondoltam hogy ennél jobb dolgom úgy se lesz.-mosolygok rá amit viszonoz is.

-Furcsa éjjel lesz az biztos...-motyogja mire én csak furán nézek rá.mamit mikor észre vesz egyből meg ugrik.-Bocsi. Csak tudod... Furcsa érzésem van ezzel a partival kapcsolatban. Ráadásul haloween van... Rossz elő érzetem van.-meglepődve nézem. Nem gondoltam volna hogy ilyenek gondolatai vannak... Eközben oda értünk a temetőben be határához... De nem volt ott senki. Össze is hizom szememet. Azt hittem hogy már messziről hallani lehet majd a hangjukat erre meg... Sehol semmi.

-Körbe nézek a temetőben. Várj meg itt.-mondom Uraraka-sannak aki bólint én meg elindulok a sötét és félelmetes temetőbe. Fel homály uralkodik így elő veszem telefonomat hogy azzal világítsak. Igaz nem sokat látok még így sem, de több, mint a semmi. Lassú léptekkel haladok el a sírkövek előtt. Valahogy... Rossz érzésem van... Jó mondjuk kinek nem lenne ha Haloween éjjelén éppen egy temetőben sétálgat...

-Ha ha ha...-hallok egy nevető hangot. Ijedten tekintek jobbra és balra. Sehol senki. Megyek tovább de ismét csak hallom ahogy nevet.

-Ki van ott?-kérdezem most már idegesen.

-Én vagyok az, Izuku.-ismerős a hangja. Vajon hol hallottam. Valaki megérinti a vállam. Egyből meg fordulok és szembe kerülök fele más szempárjával. Egyik szeme szürke míg a másik kék.-Rég találkoztunk, Izuku.

-Ki vagy te?

-Elfelejtettél?-kezét drámaian a szívére teszi.-Milyen szörnyű csalódás ez nekem. Nos, mindegy. Akkor teszek róla, hogy eszedbe jussak.-nyalja meg fel ajkát. Nagyot nyelek és elkezdek futni. Igazából fogalmam sincs merre futok, csak rohanok. Ha elkap nekem annyi.-Úgy sem menekülhetsz előlem.-hallom meg hangját nagyon közelről.Próbálok gyorsabban futni azonban el esek. Szuper vagyok, mondhatom! Sziszegve kapom a bokámhoz. Basszus most már menekülni sem tudok.-Jól vagy?-hallom meg hangját.Valahogy, más... Mintha aggódna...-Segítek.-a hátam mögött van. Szorosan hunyom be szemeimet. Félek mi lesz! Azonban meglepődve nézek magam elé a sötétségbe. Felemel, végül pedig karjaiban kötök ki. Kicsit elvörösödök. A mellkasába fúrom a fejemet.Át jár valami émelyítő illat ami borzongásra késztet.

-Mit akarsz tőlem?-kérdezem remegő hanggal.Elkuncogja magát.

-Semmi olyat, amit nem szeretnél.Habár a véred illata igen csak vadító. Lehet hogy szívnék egy kicsikét.

-Ne!-próbálok ki szabadulni de mind hiába, erősen tart.

-Ugyan ugyan, Izuku.

-Ne hívj Izukunak!