Szerelem a pályán

11. rész

Szeréna ajkai az én ajkaimhoz közeledtek. Szerettem volna megcsókolni, de nem tettem. Elfordítottam a fejem.

- Ezt nem tehetem - mondtam.

- Miért? - kérdezte Szeréna.

- Mert nem akarom megbántani Bettit.

- Tudom, hogy nem vettem komolyan a múltkori vallomásodat, így semmi okod arra, hogy komolyan vegyél. Én is érdeklődök irántad egy ideje, de sosem mutattad jelét annak, hogy bejönnek a lányok, így azt hittem, hogy hetero vagy és nem próbálkoztam. Ezért flörtöltem azzal a lánnyal a buliban, hogy elfelejtselek. Nem gondoltam, hogy te is így érzel irántam. Az a lány nem jelentett nekem semmit. Csak szórakozás volt, hogy kitöröljelek a fejemből. Aztán úgy gondoltam, hogy bevallom neked mit érzek irántad, de mikor megláttalak titeket Bettivel úgy éreztem, hogy egy világ omlott össze bennem és így feleslegesnek éreztem elmondani neked az érzéseimet. Mikor utánam szaladtál és elmondtad, hogy szeretsz túl nagy volt bennem a düh és a szomorúság a látottak miatt, ráadásul hogyan hittem volna el, hiszen előtte 5 perccel még Bettivel készültetek egy menetre... - elcsuklott Szeréna hangja és könnyek csordultak ki a szeméből.

- Én sem tudtam, hogy mit érzel irántam. Csak csodáltalak és sóvárogtam utánad, de nem mertem lépni. Aztán mikor megláttalak a buliban azzal a csajjal teljesen összetörtem. Betti volt mellettem azokban a nehéz időszakokban, amikor miattad szomorkodtam. Ő is tudott erről, hogy tetszem neked és el is mondta, de akkor már késő volt, hiszen te összejöttél azzal a lánnyal, akivel a buliban flörtöltél. Betti megkért, hogy legyek a barátnője és összejöttem vele. Ő mindig odafigyelt rám és mindig kedves hozzám.

- Túl sok volt a félreértés és a ki nem mondott érzések köztünk. Már az elején tisztáznunk kellett volna, hogy mit érzünk egymás iránt - állapította meg Szeréna.

- Igen, de már késő... - mondtam elcsukló hangon.

- Nincs késő. Még együtt lehetünk - biztatott Szeréna.

- Hogyan? - kérdeztem.

- Szakítasz Bettivel...

- Ő annyira érzékeny. Nem akarom megbántani. Te szakítottál a barátnőddel?

- Igen, mi már szakítottunk.

- Szabad tudnom, hogy miért? - kérdeztem.

- Mert téged szeretlek - mondta Szeréna és hirtelen megcsókolt.

Nem tudom hogyan tudott ennyire izgatóan csókolni, de legszívesebben azonnal elkezdtem volna vetkőzni és szeretkezni vele. Finoman simogatta a derekamat és gyengéden beletúrt a hajamba. Megszakítottam a csókot.

- Beszélni fogok Bettivel...

- Rendben - mondta és egy puszit adott a homlokomra.

- Majd beszélünk.

Bólintott. Bementem a Bettivel felállított sátrunkba.

- Betti! Itt vagy?

- Itt. Nagyon sokat ittam. Forog velem a világ.

- Én is berúgtam. Hánytam is - mondtam.

- Komolyan? - kérdezte.

- Igen.

- És már jobban vagy?

- Aha.

- Jól van. Bújj ide!

Melléfeküdtem. Ő felém fordult és szorosan átölelt, majd behunyta a szemét. Úgy éreztem, hogy most nem alkalmas ez a pillanat arra, hogy beszéljek vele.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap sugarai bevilágították a sátrunkat. Betti nyújtózkodott, majd egy puszit adott az arcomra. Összepakoltunk és a sátrat is lebontottuk. Elköszöntünk a többiektől és eljöttünk. A városban sétáltunk és elhaladtunk egy cukrászda mellett.

- Nincs kedved beülni ebbe a cukrászdába sütizni? - kérdezte Betti.

- Bemehetünk - feleltem.

Kiválasztottunk egy számunkra szimpatikus asztalt és leültünk.

- Kimegyek a mosdóba - mondta Betti.

- Oké.

Miután Betti kiment a mellékhelyiségbe elkezdett csörögni a telefonom.

- Halló? - szóltam bele a telefonba.

- Szia! Szeréna vagyok. Na mi a helyzet?

- Még nem volt megfelelő pillanat, hogy beszéljek erről Bettivel.

- Miről kellene beszélned velem? - kérdezte Betti a hátam mögül.

Hirtelen hátranéztem és Betti állt mögöttem.

- Majd visszahívlak - mondtam Szerénának a telefonba és kinyomtam.

Betti leült velem szembe.

- Miről kell beszélned velem? - kérdezte.

- Tegnap mikor berúgtam Szeréna ott volt velem. Felemlegettük a múltat, megbeszéltük a dolgokat és arra jutottunk, hogy szeretnénk megpróbálni együtt.

- Tehát szakítani akarsz velem.

- Nos, igen...