Szerelem a pályán

18. rész

Másnap reggel Vilma hozta be a reggelit.

- Hogy érzed magad? - kérdezte.

- Már sokkal jobban - feleltem.

- Ennek örülök - mondta mosolyogva és megsimogatta a vállam.

Jól esett az érintése.

- Később még benézek - mondta.

- Rendben - mondtam mosolyogva.

Megettem a reggelimet, majd újságot olvastam. Bejött az orvosom.

- Hogy érzed magad? - kérdezte.

- Már sokkal jobban - feleltem mosolyogva.

- Ezt örömmel hallom. Három nap múlva hazamehetsz.

- Valóban? - kérdeztem boldogan.

- Igen, de előtte benézek hozzád.

- Rendben.

- Én most megyek. Viszlát!

- Viszlát!

Olvasgattam még egy kicsit az újságot, böngésztem az internetet az okostelefonomon, majd felkeltem az ágyamból és a nővérszobába indultam. Mikor az ajtó elé értem bekopogtam.

- Tessék! - hallottam az ajtó mögül.

Benyitottam.

- Hello! - köszöntem.

- Szia! - köszönt fülig érő mosollyal Vilma.

- Képzeld azt mondta az orvosom, hogy három nap múlva hazamehetek.

- Örülsz, hogy hazamehetsz? - kérdezte.

- Igen. Bár hiányozni fog egy-két dolog...

- Mégis mi hiányozhat egy kórházból? Az emberek örülnek, ha végre hazamehetnek innen.

- Mondjuk te...

- Én? - kérdezte meglepetten.

- Nos, igen...

- Miért?

- Megkedveltelek - feleltem mosolyogva.

- Ez kedves tőled.

- Tényleg így van - mondtam és közelebb léptem Vilmához.

A számat nézte, én pedig még egy lépéssel közelebb mentem. Hirtelen megfogta a derekamat, magához rántott és megcsókolt. A csókja lágy volt és érzéki. Az íróasztalnak döntöttem, ő pedig beletúrt a hajamba, majd megsimogatta a nyakamat. Benyúltam a pólója alá és a hasát simogattam, majd feljebb haladtam és megmarkoltam a jobb mellét. Vilma kigombolta a nadrágomat és a bugyimon keresztül izgatta a nemi szervemet, majd benyúlt a bugyimba és ujjazni kezdett.  Megszakítottam a csókunkat, behunytam a szemem és sóhajtoztam.

- Nagyon jól csinálod - mondtam.

Vilma elmosolyodott, majd a nyakamat csókolgatta, közben egyre gyorsabban ujjazott. Éreztem, hogy már nagyon közel van az orgazmus. Nagyokat sóhajtoztam, majd egy nagy remegés kíséretében elélveztem.

- Ez fantasztikus volt!

- Örülök, hogy élvezted - mondta pajzánul mosolyogva Vilma.

Az íróasztalra fektettem és gyorsan megszabadítottam a ruháitól. Melleit simogattam, majd a számba vettem és szívogattam. Számmal lejjebb araszoltam és a hasát puszilgattam. Még lejjebb haladtam és jó mélyen belenyaltam a puncijába. Az érzéstől nagyot sóhajtott. Csiklójával játszottam körkörös mozdulatokkal, majd jó erősen megszívtam.

- Ah, a kurva életbe! - kiabálta.

- Pszt! A végén még meghallja valaki - próbáltam csitítani.

- Igazad van - mondta.

Tovább folytattam a kényeztetését. Nyelvemmel még beljebb furakodtam a puncijába. Nagyokat sóhajtozott, majd egy remegés kíséretében elélvezett. Megfogta az arcomat, magához húzott és megcsókolt.

- Köszönöm a remek kórházi ellátást - mondtam perverzül mosolyogva.

- Remélem elégedett voltál a munkámmal - mondta Vilma nevetve, közben pedig mélyen a szemeimbe nézett.

Újra megcsókoltam. Befurakodtam nyelvemmel a szájába. Nyelveink összeértek és táncot jártak.

- Holnap elhagyhatom a kórházat - momdtam.

- Nos, akkor remélem, hogy élvezted az utolsó éjszakát...

- De még mennyire.

Felöltöztünk. Adtam egy puszit Vilma arcára.

- Vigyázz magadra! - mondta.

- Te is.

Kisétáltam az ajtón és visszafeküdtem a kórházi ágyamba. Pár perc sem kellett és már el is nyomott az álom.

Másnap korán felébredtem. Kimentem a mosdóba, majd visszafeküdtem. Délelőtt tíz óra körül jött az orvosom, a háta mögött pedig Vilma.

- Jó napot! Van egy remek hírem az Ön számára.

- És mi lenne az? - kérdeztem.

- Ma már biztosan elhagyhatja a kórházat.

- Ennek nagyon örülök.

- Remélem jól aludt az éjszaka.

- Ó, remekül - mondtam és rámosolygtam Vilmára.

- Ezt örömmel hallom. Én most elbúcsozom és minden jót kívánok.

- Köszönöm szépen doktor úr. Én is minden jót kívánok.

Vilma és a doktor elhagyták a szobát. Megkerestem a telefonom és felhívtam anyát.

- Szia anya! Hazamehetek!

- Szia drágám! Máris ülünk apáddal az autóba és elmegyünk érted.

- Rendben. Puszi.

Összepakoltam a cuccaimat és vártam a szüleimet. Szerencsére nem kellett sokat várnom.

- Szia kicsim! - kiabálta édesanyám és megölelt, majd egy puszit adott az arcomra.

Édesapám megfogta a bőröndömet és lecipelte a kocsihoz. Mi anyuval mögötte sétáltunk. Apa berakta a csomagtartóba a cuccaimat és végre elindultunk haza. Alig vártam, hogy újra a saját ágyamban hajthassam álomra a fejem. Mikor a házunk elé értünk kiszálltam az autóból és a csomagtartóhoz mentem, hogy kiemeljem a bőröndöt.

- Ne emelj! Majd én viszem - szólt rá apa.

Arrébb álltam és kiemelte a csomagtartóból. Felvitte a szobámba.

- Köszönöm apu!

- Nincs mit kincsem - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.

- Szeretnék pihenni egy kicsit. Nem gond?

- Dehogy! Éppen ellenkezőleg. Most sok pihenésre van szükséged - mondta és kisétált a szobámból.

Elővettem a telefonom és felhívtam Bettit.

- Szia! - köszönt.

- Szia! Azért hívtalak, mert ma engedtek haza a kórházból és szeretnék beszélni veled.

- Rendben. Mondhatod.

- Nem telefonon keresztül szeretném elmondani, hanem személyesen.

- Értem. És mikor szeretnél találkozni?

- Ma áttudsz jönni? - kérdeztem.

- Rendben. Csak délután öt óra körül tudok menni. Jöttek hozzánk rokonok látogatóba és bunkóság lenne felpattanni és itthagyni őket. Ritkán látogatnak el hozzánk.

- Megértem. Délután várlak.

Izgatott lettem és reméltem, hogy eltudom mondani Bettinek mit érzek iránta. És abban is reménykedtem, hogy visszafogad azokután, hogy dobtam őt...