KÉK POKOL (befejezett)

11.

Gordont meglepte Jared fürgesége, akárcsak az ereje,aki rövid, de gyors ütésekkel vágott vissza, hogy a vadász még vékony testpáncélja alatt is érezte a férfi ökölcsapásait. Váratlanul Jared torkon ütötte Gordont, aki megtántorodott. Ezt kihasználva a terrorista rávetette magát, és összeakaszkodva a földre zuhantak. Jared szemeire vörös köd ereszkedett a haragja miatt, és Gordon torkára szorultak az ujjai. A vadász egy pillanatra úgy érezte, mintha satuba dugta volna a fejét.

– Nem engedem, hogy az utamba álljon, Gordon!

– Márpedig... nem fogja... elvinni a vírust! – nyögte a vadász.

Végül a lábait felhúzva sikerült lerúgnia magáról a terroristát, aki azonban másodpercekkel előtte magához ragadta a Gordon combján lógó, tokban heverő elektrokést. Jared érezte a markában halkan búgó fegyver rezgését, és ahogy mindketten talpra álltak üvöltve a vadászra támadt ismét. Vadul kaszabolva nyomult előre, hátrálásra késztetve a köhögő Gordont, aki folyamatosan kitért a penge elől. Jared újra és újra lecsapott, de Gordon helyett csak egy méteres sziklát sikerült szétvágnia. A kő, amint az elektrokés belemart, szikrákat hányva robbant szét, porral és apró kavicsdarabokkal szórva meg a két férfit.

Gordon ekkor bevitt egy ütést a terroristának, aki válaszul a vadász feje felé sújtott, ám Gordon ügyesen félrehajolt, így a pengének csak a mögötte lévő vékony fatörzsbe sikerült belehasítania. Ennek következtében azonban a fa hangosan recsegve dőlni kezdett, és a harcoló felek csak az utolsó pillanatban ugrottak félre, elkerülve, hogy rájuk zuhanjon.

Gordon ekkor döntött úgy, hogy véget vet a küzdelemnek. Ahelyett azonban, hogy megpróbált volna Jared lelkére beszélni - hiszen tudta, semmit nem érne - átugrotta a kidőlt fatörzset, és a férfi előtt termett. A terrorista rögvest lesújtott rá a késsel, de Gordon elmarkolta a csuklóját, majd egy rántással kicsavarta ellenfele karját. Jared fájdalmasan felkiáltva térdre rogyott, mire a vadász villámgyorsan kikapta kezéből az elektrokést, és habozás nélkül keresztüldöfte a férfit.

Jared döbbenten meredt a vadászra, ahogy megremegő ajkakkal rádöbbent, mi is történt. Gordon lassan közelebb hajolt az arcához, és suttogva megszólalt, miközben farkasszemet nézett a bűnözővel.

– Megfeledkezett arról, mikor elmeséltem, hogy kiálltam az Agógé próbáit a Wondaron, Jared. Vérszomjas haragjában azt is elfelejtette, mikor megemlítettem, hogy a kiképzés többek között felerősíti a fizikai adottságokat. A karját is kitéphetném, ha akarnám, de arra már nem lesz szükség. Igen, látom a rémületet a szemében, talán most megérti, mit éreztek azok, akiket az évek során a másvilágra küldött. Távozzon hát maga is úgy, ahogy ők... rettegve!

Ezzel Gordon cuppanó hang kíséretében kirántotta a kést Jared testéből, majd másodszor is leszúrta, ezúttal a férfi szívét célozva. A terrorista felnyögött, és egy halk sóhaj kíséretében, felakadt szemekkel végül kilehelte a lelkét. A vadász hagyta eldőlni az élettelen testet, majd visszavette a szúrófegyvert, amit néhai ellenfele kabátjába törölt. Pillantása ekkor a roncs mellett heverő, vírust tartalmazó hengerre siklott.

Ideje volt visszatérnie a civilizációba, de nem szándékozott hátrahagyni a veszélyes biológiai fegyvert. Tudta, még hosszú út várt rá visszafelé, és az általa korábban okozott hegyomlás miatt kénytelen lesz megkerülni a Monolit-hegységet, ami azt jelenti, hogy jóval tovább fog az őserdőben maradni, mintsem szerette volna. Csakhogy Gordon készen állt szembenézni az akadályokkal. Egyedül maradt az Ikran vadonjában, de nem engedte, hogy elkeserítő helyzete kedvét szegje. Még nem ért véget a küldetése.

Legalább lesz időm gondolkodni. Így hát fogta magát, és visszament a roncsba, ahol megkereste  eldobott sugárvetőjét, majd hátizsákjába rejtve a hengert útnak indult Vesta City felé. Nem maradt utána más csak a roncs és Jared Velix holtteste, melyre egyszer sem nézett vissza.

Hamarosan a sűrű aljnövényzet teljesen elnyelte Gordont.