Valóságtól 1 méterre

#8/1 - Megbeszélés, harc I.

Reggel miután felkelek, elindulunk ismét Északnak. Reggel írtam egy levelet Moncsi nagyinak, hogy mit is csinálunk és hol vagyunk. Leírtam, hogyha nem térek vissza tudja mi történt velem. Ezt a levelet megkérdtem Lunát, hogy vigye el hozzá. El is ment és nélküle indultunk tovább. Úgy 1 óra tájt,meg is érkezünk a Palimo testvérvárosába, Pilemo-ba. Egy átlagos nap van, ezért az emberek normálisan járkálnak az utcákon és végzik a dolgaikat. A városban mindenki a saját lábán megy tovább, mert úgy könnyebb kikerülni a siető embereket. Mivel láthatatlanná változtattam magam, nem látnak engem. Gyerekek mennek haza az iskolából, a családjaikkal és barátaikkal. Elhaladunk az egyik étterem mellett, ahol már sokszor ünnepeltük Nelli szülinapját, mert itt vannak a legfinomabb ételek az egész világon, szerinte. Egy játszótér, ahová sokszor jöttünk már, a családommal. A családom.... Végülis pont abból a szempontból írtam meg pont Moncsinak ezeket, mert őt szereti Nelli és majd tud vigyázni rá, ha nem térek vissza. Hirtelen érzek egy kezet, ami enyhén  megszorítja az enyémet. Felnézek Mikire.
-Ugye tudod, hogy nem fogom hagyni hogy meghalj! Vigyázunk rád. Ahogy mi mindannyian egymásra.- ülel át.
-Köszönöm.-elmosolyodik aztán folytatja a beszélgetést Jackel, hogy mit mondjanak majd a Volturinak. Na igen... Mint kiderült, az uralkodójukat elnevezték a vámpírok Volturiknak, csak a vicc heccért. Csúcs.
Elhaladunk egy szép templom előtt és egy kert mellett. A kert végében áll egy szökőkút és ott az egyik diófa árnyékából kisétál egy csuklyás lány. Rövid szőke haja és kék szemei meggyőznek minket, hogy egy halandó. Kihasználják. Grr... Mocskok. Elénk áll és ezt mondja:
-Az uralkodóink a város mellett várják önöket a fekete felhők alatt.- na igen...Pont oda mutatott ahol a legtöbb fekete felhő gyűlt össze. Remek. Fény mint fegyvernek, kihúzva. Mégjobb remek... Odasétálunk, majd észreveszünk a Volturikat. Hol vannak a többiek?
-Békét ajánlunk nektek.-szólal meg a fekete. Arra várhattok...- Elmegyünk messze innen a fővárosba és békén hagyjuk ezt a két várost, amennyiben ti is csatlakoztok hozzánk, mint vámpír.- Azt már nem! Félszemmel meglátom, hogy Bella is grimaszokat vág erre. Az én barátnőm!- Gondoljatok bele kedveseim! Egy hercegnő, mint sárkányok és vámpírgyermekek vezére?- néz rám. Utána Mikire.- És egy King vezér mellé? Csodás páros nemde? Annak egy huga, mint megszelídíti a többi kutyát is, hadd segítsenek nekünk a bolhások a csa....
-Soha! Felejtsd el pióca!- lépett előrébb Bella. Jujj...ez rossz dön...
-Mit mertél mondani???-...tés volt. Nagyon felmérgesítette magát a vezérecske. Bella rám néz. "szívjam vissza vagy tegyek még rá sok lapáttal?"-t sugárzott a szemem. Én csak mosolyogva megvontam a vállam. Most már mindegy. Vette az adást, bólint egyet.
-Amit hallottál kígyó!
-Hát akkor, TÁMADÁS!- üvölti el magát a fekete. Előjön a többi kábé 380 vámpír és nekünk rohan. Felveszem az alapállást és veszek egy mély levegőt. Elkezdem leteríteni a vámpírokat, miközben Markus tüzet dob, oda ahova csak lehet. Tovább folytatom a csatáimat. Az egyik vámpír, nagy sajnálatomra "megkarmolja" az oldalamat. Érzem ahogy végigcsurog a vér az oldalamon és elkezd minél nagyobb foltban látszani. Leterítem e percben az ellenfelem, majd körülnézek. A társaim körülöttem is mind sebesek lettek egy kicsit, és alig tudták fékezni az éhes vámpírokat. Egyre többen vannak... Nem fogunk győzni. Szép életem volt... Mondjuk hogy is gondolhattam, hogy majd pont én nem fogok meghalni... Sárkányok! Hallotok engem? Havasi Eszter vagyok! Gyertek ide kérlek! Le fognak minket győzni a vámpírok! Kiáltom el magam gondolatban, hátha meghallják kiálltásom, miközben két kiéhezett vámpírt terítek le a földre. Amint ezt gondoltam rengeteg hangot hallottam a fejembe és egy üvöltést a távolból.- Menjetek hátrébb tüzet okádunk rájuk!- szól Luna. Luna! Ezért ment el?- Igen, de igyekezz, mindjárt ott vagyunk!