Valóságtól 1 méterre

#7 - Miki és a "vizsga"

Kinyitom a szemem. Reggel van. A Nap vakítóan a szemembe süt. A takaró, amit tegnap rám rakott Miki, rajtam volt. A fejem a kezemen volt, mintha párnának használtam volna éjszaka. Abban a ruhában voltam, amiben tegnap elaludtam. A másik oldalamra fordulok. Miki mellettem a takaró alatt, úgy fél méterre. A kezét az arcomhoz emeli és a fülem mögé rakja a hajtincsemet, ami a szembe lógott. Ránézek és ő is engem figyel.
-Jó reggelt, Csipkerózsika.- hah...jó vicc...
-Neked is, Nicolas.- direkt neveztem így. Felkelek és átöltözöm egy bokor mögött, Bella után. Elmegyek vízért a patakhoz. Visszajövök, de épp arra érkezem meg, hogy Bella és Jakab éppen egy...vámpír fejét tépik le a helyéről. A kövi pillanatban már lángol a vámpír.
-Jó, hogy jössz!- szólal meg Miki egy égő gyufával a kezében.- kezdődjön a kiképzésed!- fú... de jó...
Kisétálunk a rétre és Bella és Miki egyből nekem estek mire figyeljek.
-...Ne engedd, hogy átkarolják a nyakad!
-Mindig nézz a hátad mögé!
-Ne félj!- stb...stb. Viszont mikor már tényleg edzettünk, na azt már élveztem! Bár mindig Bella alatt kötöttem ki...No comment. Visszamegyünk és beszélgetünk. Ismét elmegyek vízért. Megyek, megyek. Egyszercsak észreveszek egy vámpírt a fa alatt. Fény. Nincs fény. Miért nincs itt fény? Jó mondjuk erdőben vagyok... Felveszem a védekező állást, amit tanítottak és figyelek mit fog csinálni. Elindult felém és én villámgyorsan ráöntöttem a vizet, amit már eddig kimerítettem. Miután meghökken gyorsan kirúgom a lábát a teste alól és összeesik. Lépteket hallok. Jack.
- Mondtam, hogy ne engedjenek el edjedül, de akk....-rám néz és villámgyorsan széttépi a vámpírt.-ügyes voltál Eszti! Átmentél a vizsgán.-pacsiz le velem Jack, miután már semmi sem maradt a vámpírból, mert elégedte. Visszamentünk, majd elindultunk Északra, cuccainkkal együtt. Bella Jacken, Miki Markuson, én meg Lunán. Megyünk úgy egy ideig, majd leállunk megölni 20 vámpírt. Haladunk. Letáborozunk estére, majd Markus a vacsora után elmegy Retoliba beköszönni az egyik barátjának, úgy 50 km-re. Előre mondta hogy holap menjünk előre nyugodtan nélküle. Így is lett. Elindulunk nélküle. Miki így felkerül mögém Luna hátára. Elkezdünk beszélgetni minden féléről, de egyszer megszólal Miki:
-Tudod, én...a tesiórán a hang a fejedben, az tényleg én voltam. Nem hülyültél meg.
-Hallottad a gondolataim?-fú...Eléggé sokszor gondaltam olyanra, hogy de cuki a mosolya,stb...
-Akkor igen. És bocsánat, de utána még egy párszor...-vigyorodik el-amúgy köszönöm hogy cukinak gondolod a mosolyom.- na ne. Felnyögök. Csúcs. Szuper. Hirtelen két kéz karolja át a derekam és egy fej támaszkodik a vállamra.- Én is hasonlóan érzek irántad. Csak épp nem cuki az amikor mosolyogsz hanem, szép mint egy angyalnak.
-Köszönöm.-pirulok el. Persze erre csak felröhög és egy puszit nyom az arcomra.
Nem sokkal ezután letáborozunk, majd előkerül Markus is. Ekkora már újabb 30 vámpírt sikerült megölnünk. A vacsora után egy vámpír levelet adott át, hogy a maradék 442 vámpír holnap délkor várni fog minket 80 km-re, hogy beszéljünk velük. Természetesen megöltük, ezzel már csak 441 vámpír fog ránk várni holnap...