Valóságtól 1 méterre

#3 - Luna

Felkelek és telózom egy kicsit. Semmi új. Egyszercsak berobog Nelli a szobámba, miután már felöltözve csinálom a házit.
-Hogy kell ezt a matek feladatot megoldani?-csak 3.-os, azt még könnyü megoldani, ezért elmagyárazom és megérti.- Amúgy délután jön Laura.
-Oh köszi.- na igen Laura. Ő a kis cuki uncsitesónk és Panni osztálytársa és barátnője is egyben. Szimpi lány. Ma elmegyünk 3-an megnézni valami Pilla hercegnő országát...6-os és valami, hogy megmenti a hercegével az országot. Tipikus. Kimegy a szobámból.
Megcsinálom a házit és elkészülök. Elmegyünk, majd megnézzük a filmet. Egész jó volt. Bár, ha gonosznak nem lettek volna, ennyire egyszerű és átlátható varázsigéi....Na igen, akkor meg nem lenne jó a kicsiknek. Hm...
-Eszti!- néz rám a kis cuki szemeivel Laura.
-Igen?
-Jössz akkor velünk a mini állatkertbe?- na igen. 2 elefánt, zsiráf, krokodil, delfin, fóka, rája. Vagy 5x láttam kiskoromban.
-Menjetek csak nyugodtan. Majd hívjatok, ha végeztetek és megyünk majd enni valamit, amit csak akartok.- felvidulnak. Persze hát öribarik. El is mennek én meg elmegyek a Lost könyvesboltba. Szeretek olvasni. Vásárolok magamnak egy könyvet, a misztikus lényekről. Valami ifjúsági, romantikus. Sétálgatok, majd kimegyek a kertbe egy padra olvasgatni. Hirtelen egy hangis üvöltés hangzik el. Egy nagy, fehér sárkány üvöltözik, mert belegabalyodott valami kötélbe. Odamegyek, szerencsémre a csomó olyan amit ki tudok hámozni. Kioldom a kötelet. Rám emeli a sárkány a gyönyörű világos-sötétkék szemeit. Méreget egy kis ideig.
-Köszönöm- körülnézek ki mondta ezt kinek, de rajtam kívül csak egy párocska volt kint, akik egymással voltak elfoglalva. Beszélgettek valamin.
-Én szóltam- emeli meg a mancsát? a sárkány. Várjunk. Ő. Beszél. Beszél. Hozzám?
-Te tudsz beszélni?- kérdezem meg a sárkánytól. No comment.
-Nem. Mámint úgy nem ahogyan te gondolod. Én gondolatban kommunikálok veled. Barát vagy ellenség vagy?
-Barát- mutatom meg neki a nyakláncom, amit ma fel is vettem.
-Hogy hívnak?
-Eszter. Mond te tényleg sárkány vagy?
-Nem látszik? Persze hogy az vagyok. Van seltbarátod?
-Nincs. Vagyis asszem egy hobbit anyóka....- gondolkozom el.
-Akkor befogadsz magad mellé? Úgyis egy magányos sárkányka vagyok és te is az vagy ezek szerint.
-Igen. Mi a neved?
-Nincs nevem. Nevezz el, kérlek.
-Oké. Szóval...Fehér vagy. És nagy. És sárkány. Fehér. És nagy.
-Telihold. Az fehér és nagy is. Nagyon szeretem a teliholdat.- és ekkor beugrott.
-Luna? Az megfelel?
-Tökéletesen. Repülsz velem egyet? A hátamon?
-Khm...az lehetséges?
-Persze. Te egy Mixselt vagy. Vagyis megtudsz fogni bizonyos tárgyakat, és a legtöbb selttel kommunikálni is tudsz. Csak majd vigyázunk, hogy ne lássanak meg, mert te attól még látható leszel.
-Oké.- és felmászok a hátára. Nagyon kényelmes. Felemelkedik. Igaz tériszonyos vagyok, de ez nagyon megnyugtató, és egyeltalán nem félek...Nagyon király érzés. Látom a zöldellő parkokat, a kicsi dobozokat, amik autók, a pici hangyákat, amik meg az emberek természetesen.
-Ez csodálatos. Sőt gyönyörű...- mondom Lunának suttogva.
-Örülök, hogy tetszik neked. A többi seltet is látod?
-Igen. Látom a sellőket a vízben, a pegazusokat mögöttünk szárnyalni, az unikornisokat a szántóföldeken.
-Ezt hívom én a: VALÓSÁGTÓL 1 MÉTERnek. Sokkal szebb így minden. Mi a vezetékneved? Nyugi megőrzöm.- kicsit vonakodtam. Nem, megbízom benne, nem arról van szó. Csak engem úgy tanítottak a szüleim, hogy ne mondjuk el a nevünket senkinek. Egy sárkány és megbízom benne.
-Havasi Eszter.- éreztem, hogy megmerevedik egy pillanatra a teste.
-És tudod mit jelent az hogy Havasi?
-Nem...
-Mi sárkányok téli seltek vagyunk. Vagyis a hideget, a hegyeket, a havat szeretjük. A legutóbbi sárkány hercegnőt is Havasinak hívták. Csak épp Sárának.- nem rémlik ez a név a családfámról...
-Sárkány hercegnő?
-Igen. Te is az vagy. Minden egyes Havasi, mielőtt lemondana a trónjáról, átruházza egy másik rokonára ezt a címet. Olyat aki ugyanígy Mixselt, mint Te. Szerintem valakit a családodból Sárának hívnak, vagy az a második neve...
-Lehet.
-Majd bemutatlak a többi társamnak is, hogy ki az uralkodójuk. Rád fogunk ezentúl hallgatni.
-Jó ötlet ez? Lámpalázas vagyok és nem hiszem, hogy jó uralkodó vagy mi lennék. És nem tudok parancsolgatni se...- tört rám a pánik
-Nyugi menni fog. Sára se volt felkészülve rá, mégis sose panaszkodtunk. A véredben van.-  a szavai megnyugtatóak voltak.
-Oké köszi...
-Szivesen máskor is Eszter.
Visszamegyünk és elmegy. Egész visszafele úton azt hallgatom, milyen cuki volt Márk. Aranyosak. Hazamegyünk, majd kicsit nézek tévét. Lemegyek vacsizni, azután segítek Anyának elmosogatni. Ekkor eszembe jut Sára és rákérdezek Anyánál:
-Anya!
-Igen Eszti?
-Meg tudnád légyszi mutatni a családfánkat?
-Persze, gyere.- azzal felmegyünk a hálóba és előveszi nekem. Legalul vagyok én és Nelli. Aztán Anya, fölötte lánynevek: Mónika (nagyi), Kriszta és Erzsébet (dédnagyik). Ennyi. De jó...Apa fölött; Lujza (nagyi), Marianna és Csilla (dédnagyik).
-Anya...
-Igen?
-Valamelyik nőnek a családban nincs egy második neve, ami nincs ideírva?- Nem merek rákérdezni, mert mi van ha tudnak erről/róla, csak ellene vannak? Anya kicsit meglepődik a kérdésemen.
-Miért kérdezel ilyet?
-Csak keresek egy jó lánynevet a fogalmazásomban, de amik itt vannak nevek, nem annyira tetszenek. Hátha van még reményem, egy második névvel...- mondom szenvedő arccal és grimaszolva. Nem szerettem soha hazudni, de nem lehet elmondani az igazságot, mert akkor el kell mondanom Lunát és a többit. Amit meg nem szabad....
-Tudtommal minden név itt van. Kérdezd meg a nagymamáidat. Biztos tudnak segíteni ebben.- segít nekem.
-Köszi.
-Nincs mit. Amúgy szép a nyakláncod. Kitől kaptad?- néz rám mosolyogva. Hát igen. Trikóban vagyok, ahol kilátszik.
-Öhm...köszönöm. Az egyik ismerősömtől kaptam a szülinapomra.- végülis majdnem igaz...Csak könyörgöm rá ne kérdezzen ki.
-Kedves. Na jó éjszakát!- huhh...
-Jó éjt.- azzal bemegyek a szobámba. Elhatároztam, hogy holnap elmegyek Moncsi nagyihoz. Becsuknám az ablakom, de félúton abbahagyom, mert egy fehér foltot látok a garázsunk terején összegöbölyödve. Luna. Az én szeretett sárkányom. Az egészben a legviccesebb, hogy a garázs az ablakom alatt van. Felemeli a fejét és felém néz.
-Örülök, hogy ilyeneket gondolsz rólam. Én is szeretem a hercegnőm.- what? A gondolataimat is hallja vagy mi? Ezt nem is mondta...- Bocsánat, csak kiváncsi voltam mikor jössz rá.- vigyorodik el. Bár inkább úgy néz ki, mint aki vicsorog...- Kössz...- jesszus. Nem szállsz ki a fejemből, kérlek.- Nem tudok. Engem választottál, mint sárkányod és ezért létrejön ez a kötelék köztünk.- mindegy. Végülis nem baj. Amúgy jó helyet találtál magadnak  Luna.- Köszi, én is örülök neki. Most már jó éjt. Hallom a gondolataidon, hogy nagyon álmos vagy...- Akkor, jó éjt Luna!- Neked is hercegnő!- ehhez a megszólításhoz, még hozzá kell szoknom...- Hamar megszokod nyugi!- Köszi.- mosolygok rá. Végülis nem olyan rossz ez... Ezután, mint egy hercegnő(az őrző Luna miatt) lefekszem.