Valóságtól 1 méterre

#1 - 15.szülinapom

Havasi Eszter vagyok. Közepes termetű, barna szemű. A fekete hajamat, leginkább kiengedve hordom, vagy összefogom.
Mindenki tudja, hogy egy sulis nap; felkelésböl, evésből, tanulásból, (edzésből), lefekvésből áll.
Április 7.-én már nem nagyon figyeltem az órákon, mint ahogy kellett volna, mert másnap, vagyis ma már a szülinapom van. Mindig nagyon várom ezt a napot, mert...nem tom. Csak.
Egy mezőn állok és várok valakire, de nem tom kire. Üres a rét kivéve egy két pillangót. Egyszercsak megjelenik egy tündér szerűség és felémnyújtja a pálcáját.
-Láss!- megérintettem a pálcát és egyből egy telizsúfolt réten voltam, mint eddig tele...lényekkel? Szárnyas lovacska, valami hatalmas farkasok, meg még csomó más állat. Mióta álmodok én mesebeli lényekről?
-Brrr....brrr...brr- mi a jó...? Várjunk ez az ébresztőm! Megmozgatom minden tagomat, hogy egyben vagyok-e, majd lenyomom azt a fránya ébresztőt. Abba hagyta. Yess. Ma este 11kor fogok 15 éve megszületni. Mosolyogva felpattanok az ágyból és felveszem a kedvenc kollekcióm; farmer, pandás pólóm és a kék pulcsim, amin van egy kapucni és a hasánál nem az alján ér véget, hanem egy kicsit feljebb. Hajam megfésülöm és hagyom, hogy hadd omoljon a hátamra. Felveszem az iskolatáskám, benne a pénteki cuccaimmal. Kedvenc napom és nagyon örülök, hogy április 8.-a is erre a napra esett. Lesétálok és köszönök Anyuéknak.
-Boldog szülinapot!- mondják majd megölelnek. Visszaölelek.
-A 3.szünetben leadom a tortád a portán, oké?
-Köszi Anyu.- ma lesz ofő és ezt szoktam vinni a többieknek, már vagy 4 éve, mióta egy osztály vunk. Ez az első tortám, amit teljesen egyedül sütöttem. Elvittek az EGbe a hugommal, Nellivel. Egy pegazus az ablakom előtt, egy hobbit a körforgalomnál...stop. mióta gondolok én ilyenekre??? Belépünk az épúletbe, ahol most már 9.-es vagyok, Nelli pedig 8.-os. Elköszönök tőle és felmegyek az osztályba. Közben egy-két felsősebb fiú megtisztelt egy másodpercre, hogy megnézzen magának. Én csak mosolygok és nem veszek róluk tudomást. Nem szeretem az ilyen fiúkat...Hülyék, pervezek és ők a legjóképűbbek.
-Boldog szülinapot!!!!- ugrik a nyakamba egyből a 3 legjobb barátnőm: Eni, Vircsi és Lujzi.
-Köszönöm.- kezembe nyomtak 3 csomagot és egy közösen adott 15 feliratos lufit. Erre persze mindenki odajön, hogy gratuláljon nekem. Elkezdődik a tanítás. Kémia, matek, föci. Lemegyek a portára.
-Elnézést. Havasi Eszter névre itt hagytak egy tortát és...
- Áhh, persze. Tessék. Boldog szülinapot!- nyomta a kezembe a tortám.
-Köszönöm szépen.- felviszem az osztályba, majd leteszem a tanári asztalra a tortát.
-Milyen?
-Kapok belőle?
-Hány éves is lettél?
-Boldog szülinapot!- ostromoztak meg a fiúk, kik rögtön a torta és körém jöttek. Mind valami legyek, komolyan...Nem gyöztem válaszolni nekik.
-Tünés innen! Hajrá, gyerünk...- jöttek oda BFF-eim. Életmentők.
-És ha nem?- kérdezte a legbunkóbb fiú, a világon.
-Elárulom, hogy te írtad fel múltkor azt a halálfejet a tanárnak.- mondta Vircsi.
-Nem mered.
-De.
-Grrr...
-Köszönöm Virág.- néztem rá hálásan.
-Nincs mit.- ölelt meg. Végül persze mindenki kapott a tortából és a tanár is megdicsér a remekművért. Megköszönöm. Még egy tesi, ének és német után mehetek végre ebédelni. Tökfőzelék. Amint meglátom mi a kaja, egyből el is futamottam az ebédlőből. Fujj, fujj, fujj. És fujj. Azt még haggyán, hogy otthon repetázok is belőle, de itt valami szörnyen csinálják. Felkapom a cuccaim és elsétálok a SuperBonus-ba,egy lufival a táskámon. Igen, mint kiderült héliumos, ezért mindenki aki létezik megtudja, hány éves lettem. Hát ezt pont nem akartam. Mindegy....Egy zöld csukjás alak halad el mellettem. Elcsodálkoztam, mert úgy nézett ki, mint valami tündér.
-Boldog szülinapot!- köszön, mint minden más járókelő.
-Köszönöm.- mondom a szemébe nézve. Nagyot csodálkozik.
-Te hallasz és látsz engem?- szólalt meg magas, lágy és ringató hangon.-Igen. Miért?
- Mert nincs rajtad nyaklánc, ami jelezné.
-Tessék?- nézek egy nagyot. Megbolondult? Végigmér, majd gyorsan felhővé oszlik, mint valami buborék.
Sétálok tovább, majd mikor megállok ott ahol fel fogok szállni a buszra. Körbenézek,majd megpillantok egy tizenéves srácot, aki különböző embereket kérdez meg valamiről, de nem hallom. Mindegyik tanácstalanul néz rá.
-Segíthetek?- sétálok a barna hajú, kék szemű fiúhoz.
-Öhm.- nyelt egy nagyot.- Nem láttál  egy olyan lányt, mint én csak hosszabb hajjal? Bellának hívják.
-Sajnálom, de nem.- nézek rá szomorúan. Miért is gondoltam, hogy pont én fogok tudni neki segíteni?
-Nem baj. Kezdem megszokni. Nem tudod esetleg, merre van az Einstein Gimnázium?- néz rám reménykedve.
-Persze, tudom. Menj azon az utcán fel egy kék házig, ott fordulj ott balra és menj addig míg meg nem látsz egy sárgás-narancs, hatalmas épületet. Az lesz az EG. Bocsi Einstein Gimnázium.- hadonászok neki össze-vissza.
-Akkor ott fel, kék ház, balra, és narancs épületig séta. Jól mondom?
-Igen.
-Köszönöm. Amúgy boldog szülinapot.- köszön el tőlem, egy nagyon-nagyon cuki mosollyal az arcán. Ah...
-Kö- köszi.- dadogok.
-Én köszönöm.- azzal el is megy. Eltelik 10 perc és felnézek a telómból. Unatkozom. Még öt perc és megjön végre a busz. Észreveszek egy barna hajú lányt...sírni. Odamegyek hozzá. Most mit csináljak? Nem szeretem ha sírnak...Kérdezzem meg hogy jól van-e? Látom, hogy nem. Egyszerűen csak legugolok és átöleltem. Kicsit megijed, de aztán folytatja a sírást a karjaimban.
-Tudok segíteni valahogy?
-nem...találom...ikertesóm...bátyám - hüppög tovább, de ezeket ki tudtam venni a szavaiból. Ikertesó? Fiú? Várjunk csak? Barna haj, kék, sírós szem.
-Bellának hívnak?- kérdezem meg félve, hogy mondja azt igen.
-Igen. Miért? Láttad?- nézett rám. Még a sírást is abbahagyta.
-Igen és ami azt illeti még keresett is...Elment az Einstein Gimnáziumba...- elmosolyodik és megszólal.
-Az merre van?
-Na jó, menj...- megszólal a telóm, a tipikus StarWars zenéje. Imádom azokat a filmeket.- bocsi, egy pillanat. Igen?
-6 perc és a EG előtt vagyok. Hazaviszlek, ha szeretnéd.- szólal meg Apa a telefonban.
-Igen, köszönöm.- kinyomtam, majd Bella felé fordultam.- Megmutatom merre kell menni. Most hívtak, hogy odajönnek értem.
-Köszi. Leszünk barátok?
-Persze- mosolygok rá. Visszamegyek, oldalamon Bellával. Locsi-fecsi lány. Elmondta, hogy Japánból jöttek és onnan tud ennyire jól magyarul, mert Apja magyar és tanította őket. Elköszönünk egymástól, majd ő bemegy, én meg beülök Fannival Apa autójába. Hazamegyünk. Már maegint egy pegazus. Még egy. Most egy házimanó, főnix. What? Meghülyültem... Otthon felköszöntenek, kapok sok ajándékot, majd hivatalosan is 15 leszek. Este 11 után lefekszem és beléptem az álmok mezejére...