Valóságtól 1 méterre

#8/2 - harc II., vége

Reggel miután felkelek, elindulunk ismét Északnak. Reggel írtam egy levelet Moncsi nagyinak, hogy mit is csinálunk és hol vagyunk. Leírtam, hogyha nem térek vissza tudja mi történt velem. Ezt a levelet megkérdtem Lunát, hogy vigye el hozzá. El is ment és nélküle indultunk tovább. Úgy 1 óra tájt,meg is érkezünk a Palimo testvérvárosába, Pilemo-ba. Egy átlagos nap van, ezért az emberek normálisan járkálnak az utcákon és végzik a dolgaikat. A városban mindenki a saját lábán megy tovább, mert úgy könnyebb kikerülni a siető embereket. Mivel láthatatlanná változtattam magam, nem látnak engem. Gyerekek mennek haza az iskolából, a családjaikkal és barátaikkal. Elhaladunk az egyik étterem mellett, ahol már sokszor ünnepeltük Nelli szülinapját, mert itt vannak a legfinomabb ételek az egész világon, szerinte. Egy játszótér, ahová sokszor jöttünk már, a családommal. A családom.... Végülis pont abból a szempontból írtam meg pont Moncsinak ezeket, mert őt szereti Nelli és majd tud vigyázni rá, ha nem térek vissza. Hirtelen érzek egy kezet, ami enyhén  megszorítja az enyémet. Felnézek Mikire.
-Ugye tudod, hogy nem fogom hagyni hogy meghalj! Vigyázunk rád. Ahogy mi mindannyian egymásra.- ülel át.
-Köszönöm.-elmosolyodik aztán folytatja a beszélgetést Jackel, hogy mit mondjanak majd a Volturinak. Na igen... Mint kiderült, az uralkodójukat elnevezték a vámpírok Volturiknak, csak a vicc heccért. Csúcs.
Elhaladunk egy szép templom előtt és egy kert mellett. A kert végében áll egy szökőkút és ott az egyik diófa árnyékából kisétál egy csuklyás lány. Rövid szőke haja és kék szemei meggyőznek minket, hogy egy halandó. Kihasználják. Grr... Mocskok. Elénk áll és ezt mondja:
-Az uralkodóink a város mellett várják önöket a fekete felhők alatt.- na igen...Pont oda mutatott ahol a legtöbb fekete felhő gyűlt össze. Remek. Fény mint fegyvernek, kihúzva. Mégjobb remek... Odasétálunk, majd észreveszünk a Volturikat, egy barna fiú és egy nagyon szép szőke lány. Hol vannak a többiek?
-Békét ajánlunk nektek.-szólal meg a barna. Arra várhattok...- Elmegyünk messze innen a fővárosba és békén hagyjuk ezt a két várost, amennyiben ti is csatlakoztok hozzánk, mint vámpír.- Azt már nem! Félszemmel meglátom, hogy Bella is grimaszokat vág erre. Az én barátnőm!- Gondoljatok bele kedveseim! Egy hercegnő, mint sárkányok és vámpírgyermekek vezére?- néz rám. Utána Mikire.- És egy King vezér mellé? Csodás páros nemde? Annak egy huga, mint megszelídíti a többi kutyát is, hadd segítsenek nekünk a bolhások a csa....
-Soha! Felejtsd el pióca!- lépett előrébb Bella. Jujj...ez rossz dön...
-Mit mertél mondani???-...tés volt. Nagyon felmérgesítette magát a vezérecske. Bella rám néz. "szívjam vissza vagy tegyek még rá sok lapáttal?"-t sugárzott a szemem. Én csak mosolyogva megvontam a vállam. Most már mindegy. Vette az adást, bólint egyet.
-Amit hallottál kígyó!
-Hát akkor, TÁMADÁS!- üvölti el magát a barna és a szőke egyszerre. Előjön a többi kábé 380 vámpír és nekünk rohan. Felveszem az alapállást és veszek egy mély levegőt. Elkezdem leteríteni a vámpírokat, miközben Markus tüzet dob, oda ahova csak lehet. Tovább folytatom a csatáimat. Az egyik vámpír, nagy sajnálatomra "megkarmolja" az oldalamat. Érzem ahogy végigcsurog a vér az oldalamon és elkezd minél nagyobb foltban látszani. Leterítem e percben az ellenfelem, majd körülnézek. A társaim körülöttem is mind sebesek lettek egy kicsit, és alig tudták fékezni az éhes vámpírokat. Egyre többen vannak... Nem fogunk győzni. Szép életem volt... Mondjuk hogy is gondolhattam, hogy majd pont én nem fogok meghalni... Sárkányok! Hallotok engem? Havasi Eszter vagyok! Gyertek ide kérlek! Le fognak minket győzni a vámpírok! Kiáltom el magam gondolatban, hátha meghallják kiálltásom, miközben két kiéhezett vámpírt terítek le a földre. Amint ezt gondoltam rengeteg hangot hallottam a fejembe és egy üvöltést a távolból.- Menjetek hátrébb tüzet okádunk rájuk!- szól Luna. Luna! Ezért ment el?- Igen, de igyekezz, mindjárt ott vagyunk!Körülnézek. Időközben Bella és Miki egymásnak háttal felálltak, hogy védjék egymás hátját. Odarohanok hozzájuk.
-Fussatok a fa felé! Most!- mondom nekik hangosan, hogy meghalljanak. Rámutatok a fára, hogy melyikre gondolok. Kérdőn néznek rám de én csak elkezdem őket sürgetni. Végül szótfogadnak és elfutnak oda.
-Mi történt Eszti?- hallom meg Markus hangját és odafordulok. Kérdőn néz rám, Jack-el együtt.
-Gyertek!- azzal elkezdek rohanni Belláékhoz. Mire odaérek, Markus és Jack már le is előzött. Mondjuk lassabb vagyok náluk ez tény...
-Miért kell...
-Mi tör...- esnek nekem egyszerre a társaim, de én csak Luna hangjára figyelek.- Kész vagy?- igen jöhettek. Bólogatok egyet, holott tudom hogy úgyse látja.
-Eszti! Szóval? Miért kellett idejönnünk?- kinyitottam a szám hogy válaszoljak nekik, de egy hangos üvöltés hangzik mire mindenki rajtam kívül összerezzen.
-Ezért.-aztán hirtelen nagyon meleg lett és előbukkantak a sárkányok. Ha jól számolt 20...Nem 21! Egy kisebb is van köztük. Mindegyik tüzet okádik, ezért minden a mezőn tűzben lángol. A vámpírokra megy a legtőbb tűz. El is kezdenek szépen lassan megcsúnyulni, aztan eltűnni. Luna hirtelen leugrik elém.- Szállj fel! Elmenekültek kb. 50-en kellesz te is!- elpattanok a hátára és a többiekre nézek.
-Elmenekültek páran, gyertek!- elkezdenek utánunk rohanni és elrepülünk a tisztás végére. Leugrom Lunáról, ahol már javában tépkedték a sárkányok a vámpírokat. Leterítek párat, majd körülnézek. Már mindenkit leterítettek/felfaltak a többiek, kivéve egyet. A csatamező szélén egy fiatalabb fiú vámpír áll, félénken, mint aki azt se tudja mit csináljon, ami érdekes mert eddig csak idősebb vámpírokat láttam. Ő volt az egyetlen gyermek, kinek végig kellett élnie és néznie ezt az egészet. Elkezdek hozzásétálni, de közben látom, hogy egy zöldes sárkány hozzárepül, de rákiálltok: álljon meg, hagyja békén. -Persze meglepődik mint mindenki, de rámhagyják a dolgot. Odasétálok. A srác tedd pár lépést hátra. Vékony hangon megkérdezi:
-Bántani fogsz? É-én nem bántanék senkit.
-Hogy hívnak?
-John.
-Oké John nem bántunk, de megígéred, hogy nem fogsz senkit átváltoztatni és megpróbálsz állatokon élnj?
-Igen.- olyan határozottan mondta hogy nem is kételkedem benne.
-Megegyeztünk.- mosolyodom el és felényújtom a kezem. Megrázza a jéghideg kezével.
-Felnevelhetjük, hercegnőm?- szólal meg egy sárkanyhang a fejemben és hozzámlép egy Lunánál magasabb, lila pikkelyes sárkány és meghajol a hercegnőm szónál. Ehhez még hozzá kell szoknom... Annak nagyon örülnék. Elbírnátok vele...- Szirszél a nevem, úrnőm. Szerintem tökéletesen elbírunk vele, hiszen mi magunk is állatokra vadászunk, meg távol vagyunk az emberektől.- Akkor Szirszél rád bíznám John-t, hogy neveljétek fel kérlek, társaiddal.- Köszönöm.- Én köszönöm. John felé fordulok.
-A sárkányok vigyáznak majd rád kérlek fogadj szót nekik, tudják mi a jó neked.- bólint egyet, majd felszáll a sárkány hátára és elmegy velük. Megfordulok és elbúcsúzom a többiektől. Először Markus-hoz megyek, majd Jack-hez.
-Vigyázz Bellára kérlek. És magadra is!
-Te is.- ölel meg. Majd Bellához lépek, de most ő szólal meg előbb.
-BFF örökre?
-Örökre.- ölelem meg nevetve. Bella odasétál Jack-hez és felszáll a most már farkasnak kinézendő barátjához és elmennek.
-Engem már meg se ölelsz?- hallatszik mögülem és megfordulok. Miki eljátszott szomorú nézésével és kitárt karjaival találom szembe magam.
-De.- bújok hozzá. Egy kis idő után ellépek az ölelése alól és megfordulok és Lunához sétálok. Azaz sétáltam volna, ha Miki nem ránt vissza egy mp alatt és csókol meg. Aztán elhúzódik, de még ad egy gyors puszit az arcomra.
-Egy randi, majd a szobafogságod után?
-Örömel elmennék veled.
-Na akkor gyerünk haza és írd meg meddig kaptál büntit.-kezd el noszogatni Luna felé. Felszállok Lunára és elrepülünk. Egész visszaúton az elmúlt napokat, órákat elemezgetjük. Visszaérünk és becsengetek. Anya kinyitja az ajtót és sírva a nyakamba borul.
-Ilyet soha többé ne csinálj, akárhol is voltál! Mindenesetre 2 hónap szobafogság!- mikor bemegyünk Nelli és Apa is végigölelget. Moncsi nagyi is nálunk van, hogy segítse őket. Ő csak mosolyog. Felmegyek a szobámba és este Moncsi nagyi is benéz mit csinálok. Elmesélem neki az egészet és a végén nagyon büszke volt rám, hogy végigcsináltam, stb. Persze a többiekkel együtt. Amikor kimegy a szobámból előveszem a telóm és írok Mikinek.

Eszti: Két hónap a szobafogságom.🙁
Miki: Nem baj. Én várok rád, amíg csak kell.😊
Eszti: Köszi😍
Miki: ❤❤❤

Utána még a többiekkel is beszélek egy sort és lefekszem aludni, hisz holnap suli. Attól méghogy én 4 napig távol voltam (ha jól számolom), az élet megy tovább.