Valóságtól 1 méterre

#6 - vámpírvész

Másnap, amikor bemegyek a suliba, nem látom Mikit. Biztos késnek... Miután kibeszéltem magam a lányokkal, beülök a helyemre. Bella még mindig nincs a helyén...Végigülöm az órát, még egyet és még egyet. Még mindig nem jöttek meg. Mi történt? Luna hátán is ezeken gondolkozom. Persze észreveszi.
-Ha megnyugtat hercegnő, utánanézek neked.- de jó lenne! Köszönöm. Azzal el is repül Belláékhoz, miután leszállok a hátáról. Bemegyek, majd elkezdek tanulni. Kicsit játszom Nellivel. Visszamegyek a szobámba telózni, miután Nellike megunta a játékot. Beállítottam neki egy Barbie-s filmet. Úgy 10 perc múlva megszólal Luna.
-Eszter. Mindjárt ott vagyok, nyisd ki az ablakot kérlek!- kicsit mintha ideges lenne... De odamegyek és kinyitom neki az ablakom. Remélem nincs baj... Bead egy fehér borítékot. Levél.
-A kezembe nyomta, mert mi nem tudunk kommunikálni...- és tényleg...No comment. Kibontom a levelet. Tipikus Bella írás...

 Szia Eszti!
Fú de rég írtam levelet...
Szóval: vámpírvész van. Ha nem tod mi ez elmondom. Nagyon elszaporodtak a vámpírok. Brutálisan. És embereket fognak gyilkolászni. Veszélyes lett Palimo. Sajnálom... Már pár vámpír próbálkozott a unikornisvér szívással, mert attól nagyon megerősödnek. Mi most bátyussal és Jack-el vámpírokat ölünk, a várostól úgy 20 km-re. Nem soká megyünk felfele, hogy beszéljünk a vezetőségükkel. Két lehetőséged van: maradsz vagy jösz. Ha jösz, akkor kérlek hozz, minél több napra való ruhát, de úgy hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy félig üres a szekrényed! Ha maradsz, akkor meg kérlek vigyázz magadra. Akár maradsz, akár nem, elmondom hogy te voltál az eddigi első BFF-em. Akárhogy döntesz elfogadjuk.
Bella

Fogom magam és előszedem a hatalmas sporttáskám és beraktam egy kevéske cuccot. Egy-pár alsóneműt, pulcsikat, pólókat, melegítőket. Fésű, egy-pár csoki, ami a szobámban van.
A koronámra, nekem van egy népem! És barátaim! És családom, akik majd hiányolnak, és szobafogságot kapok majd azért, hogy megmenekültek. Vagy elő se kerülök soha többé, és szomorúak lesznek. Azt meg nem akarom. Nem látom, majd Nelli első dogáját kémiából, nem láthatom Geri esküvőjét, ami remélhetőleg lesz valamikor. Megtorpanok. Biztos kell ezt nekem? Csak egy lány vagyok, aki akarata ellenére belecsöppent ebbe a világba. De okkal! Nem véletlenül lettem pont én a hercegnő és nem Anya...Azzal ismét elnidulok Lunához, és felpattanok a hátára. Felszállunk, persze már láthatatlanná váltam. Félig. Meglátom Nelli ablakát, ahogy épp telefonál. Jó ötlet volt ez? Sóhajtok egyet.
-Hercegnő! Jól döntött. Sára is így döntött volna.- köszönöm.
-Szivesen.- azzal el is repülünk a város felett. Még csak délután 5 óra van, és világos. Fél óra múlva fog csak lemenni a Nap. Úgy 10 perc múlva meg is érkezünk arra a helyre, ahol Belláék vannak. Egy tisztás, ahová süt a Nap. Leszállunk. 3 ember megfordul az érkezésemre. Bella, Miki és Jack. És egy kentaur??? Mit keres itt egy kentaur? Földet érek és egyből megölel Bella.
-Szia! Tudtam, hogy eljössz.- visszaölelek.
-Én is örülök, hogy eljöttem. Honnan?- kissé meghökkentem...
-Tudod nagyon hasonlítasz valakire. Rám. És mindannyiunkra- mutat körbe. Lepacsizom Mikivel és Jakabbal. A kentaur meg meghajol. Göndör, hosszú haja van. Barátságos tekintete miatt, nem lehet több 19-nél. Derekától lefele, egy fekete lóban végződött.
-Marus (ejtsd: Marusz), engedelmével.- pukedlizek egyet.
-Eszter, uram.- Bella közben fogja a sporttáskám és...belerakja, egy kisebb hátizsákba. Fejemet látva felröhög.
-Ne nézz már így! Ez anyám egyetlen öröksége.
-Azta.- utána körülnézek Lunával. Egy erdő, egy rét/tisztás és egy patak. Szuper. Visszamegyek és kupaktanácsot tartunk.
-Szóval.- kezd bele Jakab- Megöltünk 5 farkast. Van még 504 vámpír, ha jól számolom.
-Bocsánat hogy közbeszólok, de már csak 503 van.- nem tudnak róla, hogy már megöltem egyet...
-Mikor? Egyedül?- kérdezi meglepődve Miki.
-Tegnap délután, a játszótéren. Igen. Kicsaltam a fényre.
-Wow. Grat.- mondják.
-Akkor viszont csak 503 vámpír. Viszont Eszter téged megtanítunk még fegyvert forgatni. Holnap felmegyünk Északnak. Beszélünk a vezérükkel. Oké így?
- bólogatunk. Bólintással nyugtázza. Összeszedünk pár fát, hogy tudjunk tüzet rakni, mert már kezd sötétedni. Előszed valahonnét Marus egy csirkét és a tűzön megsüti. Szétossza köztünk, majd megesszük.
-Éhes vagyok még!- nyavajog Jakab, mint egy óvodás. Erre Bella enyhén tarkón vágja.
-Örülj, hogy volt egyeltalán kaja.
-Hé vérfarkas vagyok, muszáj ennem.- nem hoztam valami kaját? De csokit! Miközben veszekednek, odamegyek a hátizsákhoz és belenyúlok. Hatalmas űrt tapogatok. Természetesen. Hol van már valami nyavalyás csoki... Erre a semmiből a kezemben landol 2 milka csoki. Én hoztam őket. Hm... Menő. Persze közben még mindig veszekednek. Elrejtem az egyik csokit. A másikkal Jakab mögé lopózom.
Miki észreveszi a csokikat és szólni akar, de én a szám elé rakom a mutató ujjam. Csak megrázza a fejét és elmosolyodik. De cuki. Eszti! A barátom! Megfogom a csokit és Jakab szemei elé rakom. Megfogja és beleharap.
-Hm...köszönöm. Életmentő vagy.- ad egy puszit az arcomra, ami valjuk be megdöbbentett... Bellára nézek. Feláll és elsétál.
-Ne már! Ez most komoly???- pattan fel és Bella után megy.
-Valami rosszat csináltam? Őszinte választ kérek, pls!- nézek az engem néző Mikire. Kicsit gondolkozik.
-Semmi roszzat nem tettél. Csak Jackob nem szokott másokat puszilgatni. Ő a hibás. Bár, ahogy elnézem... Minden ok náluk- mutat mosolyogva az erdő felé. És mit látok? Bella és Jakab csókolóznak. Kibékültek. Elmsolyodom.
-Csokit valaki?- kérdem mindenkitől. Persze mindenki kér. Kivéve Lunát, mert ő sárkány, és nem eszik csokit. Utána visszaérnek Belláék is és megeszik a csokit, és elkezdenek beszélgetni. Markus elmegy Lunával őrizni a terepet. Leülök a tűz mellé és elmerengek. Olyan szép a láng... Idővel elalszik és csak parázslik. Feltekintek az égre, hátha látni a csillagokat. Hát nem látni...Csúnya felhők... Ne már! Tovább nézem a parázsló tüzet. Nem tudom mennyi az idő, de hideg van... Valaki rám terít egy takarót és leül mellém. Miki. Kettőnkön van egy takaró, ezért közelebb ül hozzám.
-Meg ne fázz!- nézz rám mosolyogva. Az a mosoly...
-Köszi.- bólint egyet.
-És...akkor ezek szerint van egy sárkányod- elmosolyodom.
-Ja. Lunának hívják.
-Szép név.
-Köszi.- Ezután már csak nézzük a parázsló tábortüzet, meg hallgatjuk Belláék beszélgetését.