A múlt fogságában - SzJG fanfiction [befejezetlen | szünetel]

T I Z E N K E T T Ő

"Same old empty feeling in your heart"

Október 1., péntek

Nem tudom miért, de nálam az ősz igazán csak az október beköszöntével kezdődik el. Amerikában mindig is imádtam ezt a hónapot, leginkább a halloween, vagyis inkább az azt megelőző időszak miatt. És persze az egyre közeledő őszi szünet miatt.

Reggel sikerült időben felkelnem, ami azt jelentette, hogy nem kellett őrült módjára készülődnöm. Szokás szerint a fürdőszobában kezdtem a napot, és, mivel a hajammal most nem sok mindent kellett csinálnom, egy gyors sminkelés után lementem reggelizni.

Úgy érzem ideje lesz hozzászoktatnom magam a gondolathoz, hogy anya velünk él, mert a tegnaphoz hasonlóan ma is ott ült a pultnál Krisszel. Mind a ketten a gépükön néztek valamit, így észre sem vették, hogy lejöttem.

- Jó reggelt! - köszöntem, mire mind a ketten felkapták a fejüket.

- Jó reggelt – szólalt meg vissza anya. - Szép lett a hajad.

- Köszönöm – válaszoltam furán. Most komolyan megdicsért?

- Elviszlek, oké? - kérdezte a bátyám, amikor leültem vele szembe a pulthoz. - Be kell mennem az irodába elintézni pár dolgot.

- Oké – vontam vállat. Legalább nem kell sétálnom.

- Ó, és holnap együtt ebédelünk – tette hozzá. - Gréti is jön.

- Akkor reggel el kéne menni boltba, mert nem tudom mit tudok összedobni abból, ami itthon van – húztam el a számat, mert fagyasztott kaján kívül nem sok mindent lehetett megtalálni a hűtőben.

- Majd én ma elmegyek, úgyis ráérek – szólt közbe anya. Ja, hogy Ő is itt van. Már majdnem sikerült elfelejtenem. Remélem éreztétek az iróniát. - Vagy ha gondolod érted megyek és akkor együtt is elmehetünk – nézett rám bizakodóan.

- Öhm... oké – bólintottam rá végül, leginkább Krisz miatt, aki könyörögve nézett rám. Hogy mit meg nem teszek érte. - Kettőkor végzek.

- Rendben – mosolyodott el.

Befejezettnek tekintetem a témát ezért felálltam, és a bögrémet a mosogatóba téve felmentem a szobámba felöltözni. Mára eső mondtak, ezért egy egyszerű bordó pulcsi, egy bőrdzseki és egy fekete csőfarmer mellett döntöttem a fekete Sk8-hi-ommal.

- Köszönöm – szólalt meg pár perc után, mire értetlenül kaptam felé a fejem. - Tudom, hogy magadtól sosem mondtál volna igent neki.

- Remélem tudod, hogy nem változott meg – mondtam halkan.

- Meglátjuk – rázta meg a fejét. - Megjöttünk.

- Köszi – mosolyogtam rá halványan, majd kiszálltam a kocsiból, és Ő elhajtott. Tudom, hogy bízott abban, hogy anya észhez tért, de nem szeretném, ha újra csalódna benne. Csakhogy nálunk ez sajnos elkerülhetetlen.

Egy nagy sóhaj után indultam csak el a fiúkhoz, akik a szokásos helyükön beszélgettek.

- Sziasztok – köszöntem. Velem egy időben ért oda Reni is, akit egyből letámadtak a házik miatt.

- Ren, annyira bírlak. De komolyan – lépett mellé Ricsi. Reni kivette a táskájából a füzetet, és felé nyújtotta. Azonnal ráugrottak, Virág, Ricsi, Zsolti és Dave is.

- Cortez? – vonta fel a szemöldökét, mert ő kivételesen nem állt sorba a füzetért.

- Kész van – felelte Cortez, mire mindenki felkapta a fejét. De komolyan. Még én is kérdőn néztem a srácot.