"Same old empty feeling in your heart"
Október 1., péntek
Nem tudom miért, de nálam az ősz igazán csak az október beköszöntével kezdődik el. Amerikában mindig is imádtam ezt a hónapot, leginkább a halloween, vagyis inkább az azt megelőző időszak miatt. És persze az egyre közeledő őszi szünet miatt.
Reggel sikerült időben felkelnem, ami azt jelentette, hogy nem kellett őrült módjára készülődnöm. Szokás szerint a fürdőszobában kezdtem a napot, és, mivel a hajammal most nem sok mindent kellett csinálnom, egy gyors sminkelés után lementem reggelizni.
Úgy érzem ideje lesz hozzászoktatnom magam a gondolathoz, hogy anya velünk él, mert a tegnaphoz hasonlóan ma is ott ült a pultnál Krisszel. Mind a ketten a gépükön néztek valamit, így észre sem vették, hogy lejöttem.
- Jó reggelt! - köszöntem, mire mind a ketten felkapták a fejüket.
- Jó reggelt – szólalt meg vissza anya. - Szép lett a hajad.
- Köszönöm – válaszoltam furán. Most komolyan megdicsért?
- Elviszlek, oké? - kérdezte a bátyám, amikor leültem vele szembe a pulthoz. - Be kell mennem az irodába elintézni pár dolgot.
- Oké – vontam vállat. Legalább nem kell sétálnom.
- Ó, és holnap együtt ebédelünk – tette hozzá. - Gréti is jön.
- Akkor reggel el kéne menni boltba, mert nem tudom mit tudok összedobni abból, ami itthon van – húztam el a számat, mert fagyasztott kaján kívül nem sok mindent lehetett megtalálni a hűtőben.
- Majd én ma elmegyek, úgyis ráérek – szólt közbe anya. Ja, hogy Ő is itt van. Már majdnem sikerült elfelejtenem. Remélem éreztétek az iróniát. - Vagy ha gondolod érted megyek és akkor együtt is elmehetünk – nézett rám bizakodóan.
- Öhm... oké – bólintottam rá végül, leginkább Krisz miatt, aki könyörögve nézett rám. Hogy mit meg nem teszek érte. - Kettőkor végzek.
- Rendben – mosolyodott el.
Befejezettnek tekintetem a témát ezért felálltam, és a bögrémet a mosogatóba téve felmentem a szobámba felöltözni. Mára eső mondtak, ezért egy egyszerű bordó pulcsi, egy bőrdzseki és egy fekete csőfarmer mellett döntöttem a fekete Sk8-hi-ommal.
- Köszönöm – szólalt meg pár perc után, mire értetlenül kaptam felé a fejem. - Tudom, hogy magadtól sosem mondtál volna igent neki.
- Remélem tudod, hogy nem változott meg – mondtam halkan.
- Meglátjuk – rázta meg a fejét. - Megjöttünk.
- Köszi – mosolyogtam rá halványan, majd kiszálltam a kocsiból, és Ő elhajtott. Tudom, hogy bízott abban, hogy anya észhez tért, de nem szeretném, ha újra csalódna benne. Csakhogy nálunk ez sajnos elkerülhetetlen.
Egy nagy sóhaj után indultam csak el a fiúkhoz, akik a szokásos helyükön beszélgettek.
- Sziasztok – köszöntem. Velem egy időben ért oda Reni is, akit egyből letámadtak a házik miatt.
- Ren, annyira bírlak. De komolyan – lépett mellé Ricsi. Reni kivette a táskájából a füzetet, és felé nyújtotta. Azonnal ráugrottak, Virág, Ricsi, Zsolti és Dave is.
- Cortez? – vonta fel a szemöldökét, mert ő kivételesen nem állt sorba a füzetért.
- Kész van – felelte Cortez, mire mindenki felkapta a fejét. De komolyan. Még én is kérdőn néztem a srácot.
YOU ARE READING
A múlt fogságában - SzJG fanfiction [befejezetlen | szünetel]
FanfictionRégebben sokszor elgondolkodtam azon, hogy milyen lesz hosszú évek után visszajönni Magyarországra. De, hogy őszinte legyek, nem így képzeltem. Olyan embereket ismertem meg, akik nélkül ma már nehezen tudnám elképzelni az életem. 2018. 06. 02. Sze...